Az eltűnteket kereső civil akkor csöppent bele a rendőrkutyák és kutató-mentők világába, amikor kitett egy posztot egy 11 éves eltűnt kislányról. – Akkor figyeltem fel erre a kihívásra, mert korábban nem tudtam, hogy létezik ilyen tevékenység a Facebookon, és hogy vannak emberek, akik eltűnt személyek keresésével foglalkoznak – mondja érdeklődésünkre Nagy László.
Időközben kapcsolatokat alakított ki a rendőrséggel, a kutató-mentőkkel és a hozzá hasonlóan online tevékenykedő civilekkel, akik szintén eltűntek keresésével foglalkoznak.
Ebben a csoportban gyakran ő az, aki felveszi a kapcsolatot a hozzátartozókkal, begyűjti az adatokat, amelyeket a sokszor sokkos állapotban levő családtagok nem írnak bele a Facebook-posztjaikba.
Ezek gyakorlatilag anyaposztoknak hívott segítségkérő bejegyzések. Fölvesszük a kapcsolatot a segítségkérővel, és rajta keresztül bekérjük a szükséges adatokat: nevét, életkorát, személyleírását, ruházatát, megkérdezzük, telefon van-e nála, van-e ismert betegsége, esetleg pszichés és mentális problémája. Azáltal, hogy az adatokat bekérjük, az eltűnés körülményeit is megpróbáljuk föltérképezni. Miután így képbe kerülünk, az elmúlt 11 év tapasztalatai alapján már jó eséllyel tudjuk valamilyen szinten kategorizálni az esetet – avat be a módszertanba a civilben asztalosként dolgozó férfi.
A január 16-án a budapesti éjszakában eltűnt Egressy Mátyás hozzátartozóival is Nagy László vette fel a kapcsolatot. A fiú keresésére hamar egy 300 fős kutatócsoport állt fel. A kereső szerint a helyi civilek bevonása ilyenkor életmentő lehet, főleg nagyvárosban. – Önkénteseket hívunk össze, akik nagy segítséget jelentenek, amikor az adott terepen fizikailag is bevetjük őket. Annak ellenére, hogy nem képzett kutató-mentők, nagyon jó helyismerettel rendelkeznek. Ismerik az elhagyatott házakat, az elhagyatott tanyákat, ismerik az erdőt.
Hétfőn bíróság elé állítják a férfit, aki ellopta Egressy Mátyás telefonjátA speciális kutató-mentő egységeket terepkutatásra képezték ki, drónokat, hőkamerát, mentőkutyákat vetnek be az eltűnt személyek megtalálására, azonban Budapest belvárosában más a helyzet. A keresőkutyák elvesztik a szagnyomot a nagyváros forgatagában, a hőkamera használata is indokolatlan egy zavart állapotban levő tizenéves fiú felkutatásához. Emiatt szakmai rés van a rendőrség munkája és egy ilyen jellegű eltűnés között, amelyet a civilek bevonásával hidalnak át.
Egressy Mátyás ügye hatalmas érdeklődést és médiavisszhangot váltott ki több napon át. A BRFK figyelmeztette a sajtót és a közösségi médiát, hogy sok szóbeszéd és hamis információ terjed, amely nehezíti a nyomozást.
Legalább tíz kollégámmal voltunk már az ügyön, mindenhonnan próbáltunk adatokat gyűjteni, s közben szűrni is, és nagyon nehézzé vált egy idő után ellenőrizni, hogy az információk valósak-e vagy sem. Volt például olyan infónk, hogy a fiatalember vonaton ült, elaludt, és mások ébresztették fel – meséli Nagy László, aki szerint hamar kiderült, hogy ez vaklárma, elküldte ugyanis a képet az édesanyának, aki megerősítette: nem a fia van a képen.
A kutató nem kéri pszichológus segítségét a mentálisan megterhelő ügyek feldolgozásához, barátaival és kollégáival beszélik át a helyzeteket, de általában nincs túl sok idő erre: Elmondása szerint napi 4-5 riasztással találják meg. Csak a múlt héten öt olyan 18 év körüli fiatalról szerzett tudomást, aki öngyilkos lett. – Nagyon nehéz a határvonalat meghúzni, amikor a hozzátartozókkal szinte baráti, családi kapcsolatba kerül az ember. Hiszen a legféltettebb titkaikat is megosztják velem, amelyekből nagyon sokat nem hozunk nyilvánosságra. Nyilván csak azokat tesszük közzé, amelyek segíthetik a »nyomozást«. Ellenben nagyon sok egyéb titokra is fény derül, vagy adott esetben egyszerűen csak bevonnak a család legbelső kötelékébe. Nem vagy olyan, mint egy kutató-mentő, hogy kapok egy feladatot, kapok egy területet, kimegyek, lekutatom, és ha nincs ott a keresett személy, akkor levonulok a területről. Pont ez a nehézsége valahol az én hivatásomnak.
Miután a mentőcsapat nem találta meg a keresett személyt, és dolgát végezvén hazamegy, ő marad és fogja a hozzátartozók kezét. Nagy László szerint 95 százalékra lehet mondani, hogy a fiú, aki a kamerafelvételek szerint a Dunába ugrott, Egressy Mátyás.
Mint mondja: az ügy kezd elülni, már ami a médiavisszhangot illeti, mintha kezdene feledésbe merülni, de ők továbbra is »fogják a szülők kezét«. S miután tudják, hogy most a Dunában folytatódik a keresés, ők is segítenek a hatóságoknak; ebben a munkában minden lehetőséget megragadnak, hogy mielőbb megtalálják a fiút.
Nagy László folyamatosan képezi magát, azonban a szakmaiság mellett a legfontosabbnak az emberségességet tartja.
„Nagyon sokszor sajnos a hivatásos egységektől ezt nem kapják meg: például megesett, hogy kirontott a rendőr este nyolc órakor az anyukához, és közölte vele, hogy jó napot, ezt a számot hívja fel, mert holtan találtak rá a gyerekre. Ezt így hidd el! És aztán természetesen engem hívott föl este kilenckor az anyuka zokogva, hogy fel sem fogja, mi történik.”
Nagy László szerint egy nap Magyarországon 30 gyerek tűnik el, és körülbelül ugyanennyi felnőtt. – Ha csak egyetlen életet sikerül megmenteni, már megérte – mondja, noha ő már rég túl van ezen.
