Nem sok példa van arra, hogy egy zeneszerző századik születésnapját ünnepelhették rokonai, barátai, tisztelői. A századik születésnapját ma ünneplő Kurtág György zeneszerzői munkásságát azonban minden mástól függetlenül is csak szuperlatívuszokban lehet méltatni, mint ez kiderül a Gőz László, a Budapest Music Center (BMC) alapító igazgatója, valamint Keller András, a Concerto Budapest fő-zeneigazgatójának szavaiból is.
2014-ben Kurtág György és felesége Kurtág Márta, egy betegség miatt egy svájci szanatóriumba költöztek, a Bordeaux melletti Saint-André-de-Cubzac-ban lévő otthonukból, ahol 2002 óta éltek. Az új hely idegen légköre nem igazán tetszett nekik, ezért fiával, ifj. Kurtág Györggyel megbeszéltük, hogy költözzenek a Budapest Music Center professzori lakásába. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy Gyuri kölcsönadta szülei«. A BMC ideális hely lett számukra, tökéletesen illeszkedett az életmódjukhoz. 2015-től itt tanította be Gyuri bácsi a 2018-ban a milánói Scalában bemutatott Fin de Partie című, első operájának énekeseit. Állandó vendégeik voltak a világ jelentősebb művészei, akik Gyuri bácsi tanítását mindmáig élvezhetik, és elsajátíthatják azt a bizonyos Kurtág-hangot, ami most már kimondható, lassan száz éve él – tudtuk meg a részleteket Gőz Lászlótól.
A továbbiakban elmondta, hogy Kurtág György továbbra is töretlen erővel komponál itt, nem csak az új operáját, más kisebb műveket is.
Ő biztatta arra, hogy írjon egy újabb operát, ami a kapóra jött neki, mert akkoriban már foglalkoztatta a XVIII. századi polihisztor, Georg Christoph Lichtenberg szövege. Bár Márta néni 2019 októberében bekövetkezett halála több mint egy évig visszavetette a folyamatot, a komponálás ugyanolyan tempóban folyt, mint korábban. Emellett Gyuri bácsi azóta is tanít. Most is vannak nála, tegnap voltak, holnap is jönnek. (A beszélgetés egy héttel ezelőtt folyt – a szerk.) A tanítás során a legkisebb részletekbe menőkig megpróbálja átadni azt a zenészeknek, ami a kottában leírt hangok láttán a fejében megszólal.
A Kurtág 100 egész évet felölelő eseményeinek szervezésében országszerte jelen van a zenei központ, de a koncertek, programok nem csak a BMC-re korlátozódnak. A hangversenyeken a nagyzenekari művek mind megszólalnak, a rengeteg jelentős kamaradarab mellett a Kurtágnak ajánlott művek is megjelennek. A koncerteken bariton, Víkingur Ólafsson zongoraművész és más világhírű művészek is részt vesznek. (A ma esti koncertet a Müpa élőben közvetíti a honlapján, amit a világ minden tájáról lehet követni.)
A Bachtrack zenei adatbázis 2025-ös statisztikái szerint Kurtág György volt a világ 6. leggyakrabban játszott élő zeneszerzője – idén nem csak Magyarországon ünneplik a zeneszerzőt, a Salzburgi Ünnepi Fesztivál például tíz Kurtág-hangversenyt rendez. A mostani adatok szerint legalább száz koncert lesz szerte a világban, Tokiótól New Yorkig, hazánkat is beleértve. Rengeteg megkeresés jön, sajnos a százéves kor nem teszi lehetővé, hogy Gyuri bácsi mindenkit fogadjon, sok pihenésre is szüksége van.
Kurtág György még mindig aktív, a napokban is együtt dolgozik Fekete-Kovács Kornéllal a Modern Art Orchestra vezetőjével, a negyedik darabot írják közösen, amit február 26-án mutatnak be a Magyar Zene Házában.
A komponálás ugyanúgy folyik, mint régen, tollal papírra, átírásokkal, áthúzásokkal.
A kéziratokat a Sacher Alapítvány őrzi meg és archiválja, abban a páncélteremben, ahol Schönberg- és Bartók autográfokat is őriznek. A Sacher Alapítvány szerződést kötött Ligetivel, Eötvös Péterrel és Kurtág Györggyel is, hogy az összes kézzel írt anyagukat, leveleiket, sőt fényképeiket ők kapják meg. Ezeket egyébként bárki megtekintheti. Azok a Kurtág-anyagok, amelyek nem kéziratok, itt vannak nálunk, a BMC-ben” – derült ki az intézmény igazgatójának szavaiból.
Kérdeztük a Kurtág-töredékek című filmről is, amelyet mától vetítenek a mozik: megtudtuk, mintegy négy évig készült, 60-70 százalékban a BMC-ben. Nem voltak előre eltervezett, megbeszélt jelentek, Nagy Dénes rendező és stábja egyetlen kamerával rögzítette a filmet. Amit Gyuri bácsi elmondott a kamera előtt, teljesen spontán tört fel belőle, éppen ezért a felvett anyag jó része csend, sokszor öt perc szünet is eltelt a szavak között. „Láthatjuk a jelenetek során ifj. Kurtág Györgyöt is, akivel megható módon vannak egymás mellett. Gyuri bácsi nem hazudik, nem titkolja énjének rosszabbik oldalát, beszél a kis Gyurinak adott pofonokról is. A legcsodálatosabb jelenet, amikor a múlt évtizedek múlva láthatólag lezárva, megbocsátva jelenik meg a két ember viszonyának ábrázolásában” – világított rá a történtek jelentőségére Gőz László.
Két héttel ezelőtt nyílt napokat, workshopot tartott Keller András a Zeneakadémia Nagytermében, ahol az új Kurtág-operát is próbálta zenekarával, a Concerto Budapesttel és Maria Hussman énekesnővel. Itt megjelent a zeneszerző is, aki rendkívüli figyelemmel hallgatta az előadást, gyakran közbeszólt, már az első ütemek után leállította a zenekart: „Lassabban, ahogy megbeszéltük” – szólt az instrukciója. „Jam, pam, tim, pam” – énekelte be, hogy egészen pontosan érthető legyen, mire gondol.
Mivel a Die Stachardin című opera világpremierje a Kurtág 100 ünnepségsorozat csúcspontja, a Concerto Budapest zeneigazgatóját, Keller Andrást először erről kérdeztem. „Nagyon nehéz szavakkal megfogalmazni azt, amiről az opera szól. Egy száz évet megélt ember utolsó szerelmi vallomása egykori feleségéhez, Mártához, akivel mondhatni az egész életét együtt töltötte, és aki néhány évvel ezelőtt elment.
Ebben a műben Kurtág eljutott ahhoz a végső tisztasághoz, ahová csak a zenetörténet legnagyobbjainak sikerült: például Beethovennek az utolsó vonósnégyeseiben, amelyekben szinte eszköztelenül, mindössze egy kis együttest felhasználva összeköti a földet az éggel, az embert Istennel.
Kurtág ugyanezt teszi, szinte minimális hangkészlettel. Ott halljuk benne Bachot, Schubertet, a késői Beethovent, Bartókot is, és mégis: mindez Kurtág. Ezért is lesz a hangversenyünkön az opera előtt hallható más Kurtág-művek után Bartók 3. zongoraversenye, ami az ő utolsó üzenete, majd Beethoven 130. vonósnégyeséből a csodálatos Cavatina. Bartók Beethoven szellemi örököse, Kurtág pedig mindekettejüké, ez a kötelék közöttük. Kurtág a magyar zenetörténetből száz év, ami óriási idő, hiszen a Zeneakadémia is csak százötven éves. Ez a tény is adalék ahhoz, hogy megértsük, mi mindent szívott magába, amit azután a saját nyelvén tudott tovább adni. A zenében az a legszebb, hogy végtelen folyamat: egy életmű nem zárul le, tovább szól. Kurtágban ott él a magyar zenetörténet száz éve, mindazok, akikkel együtt dolgozott, akiket hallott, akik inspirálták, a magyar nemzeti zenekultúra szelleme fejeződik ki művészetében” – fejtette ki.
A karmester, hegedűművész egy titokba is beavatott minket, az opera partiturájának végén ott van néhány szó, ami szerinte mindent megmagyaráz, és nem csak erről az alkotásról. „Mártának. Jövök. Hozzád jövök. (… drága szerelmem…) ((…csak mióta nem vagy – csak azóta tudom, hogy te voltál, hogy te vagy az egyetlen!))”.
Ezt nem lehet sírás nélkül olvasni: arra készteti az embereket, hogy nézzenek magukba. Egyetlen életünk van, benne szeretetünk az egyetlen valódi tulajdonunk.
Ez nem világnézeti kérdés, ez az igazság, az embernek csak a szeretete marad, amit maga után tud hagyni, amit át tud adni másoknak. Csodálatos, hogy ezt meg tudta énekelni a zenéjében
– tette meg saját vallomását is Keller András.
A vele való személyes kapcsolatáról szólva kiemelte: tizenhat éves kora óta Kurtág György tanítványa, és bár voltak más jelentős mesterei, de az ő művészete vitte igazán közelebb a nagy klasszikusokhoz. „Fiatal koromban a Zeneakadémia XXIII. termében Kurtág tanárként zongorán kísérte a nagy hegedűversenyeket, úgy tudta ezeket megvilágítani, hogy egészen más lett a szemléletem, miután dolgoztam vele. Ötven éve vagyok a tanítványa, akkor is, ha már nem járok hozzá órákra. Ez egy elszakíthatatlan kapcsolat vele, csak úgy, mint a többi nagy mesteremmel: amikor én tanítok, abban ők mindig jelen vannak. Átélni azt, ahogy együtt minden nap küzdöttünk a hangok igazáért, az a legnagyobb emberi és művészi élmény volt az életemben. A magyar zene történetében az a száz év, amiben jelen van Kurtág, egyfajta fáklyaként világító korszak, amelynek tanulsága, hogy a minőségért mindent oda kell adnunk ahhoz, hogy a zene igazul szólhasson, minden nap meg kell tisztulnunk, minden nap katarzist kell átélnünk”.
