Vajon sok vagy kevés 290 méter? Ha átlagos, kényelmes tempóban sétál az ember, ezt a távolságot megteheti mondjuk kettő, esetleg négy perc alatt. Ha fut, akár egy-két perc is elég a célba éréshez. Autóba pattanva a táv megtételéhez szükséges idő másodpercekre csökken.
Egy budaörsi magánmentő-szolgálat esetét írta meg a 24. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) még korábban szerződést kötött ezzel a céggel, a településen mindkét társaság elláthatja a mentési feladatokat. A magáncég mostanában változást érzékelt az együttműködésben, többször tapasztalták, hogy a OMSZ nem őket, tehát egy adott beteghez a közel lévő budaörsi egységet küldte ki egy-egy esethez. Szerintük ez szembemegy a mentési protokollal, az OMSZ akadályozza a munkájukat, és ennek az az oka, hogy a budaörsiek szolgáltatást szoktak nyújtani a Tisza Párt rendezvényein. Tavaly ősszel tragédia történt. Az utcán összeesett egy fiatal férfi. A magánmentők 290 méterre voltak a bajban lévőhöz, a központ nem őket riasztotta. A férfi meghalt. Az állami szerv a belső vizsgálat során rendben találta a mentésirányítást, visszautasítja, hogy politikai bosszúról lenne szó, szerintük azért maradtak el mostanában a magánmentő riasztásai, mert ott mulasztásokat tapasztaltak. Ezt viszont a cég munkatársa címkézi szakmaiatlannak. Most rendőrségi nyomozás zajlik, azt kell kideríteni, hogy a késlekedés és a haláleset közvetlen összefüggésben volt-e.
A 112-t megcsörgetve Miskolcon vagy Szombathelyen fogadja a hívást egy operátor. Egy dologban biztosak lehetünk. Bárkit, aki életek mentését választja hivatásául, a legjobb szándék vezérli, a szívét és a tudását teszi a munkájába. Végrehajtja, amire utasítják, megy, ahova küldik. Azonban közte és egy nagyon távoli diszpécserközpont között ott vagyunk mi, akik egy járdán fekve számoljuk a másodperceket.
Nem latolgatjuk a métereket, a protokollok helyességét. Csak reménykedünk, hogy kiér hozzánk a segítség.
Lehetőleg az, amelyik a legközelebb van.