Nem először, és nem is utoljára emlékeztetünk rá: a magyarországi akkugyárak sokéves botránykrónikája során Orbán Viktor mindvégig azt az álláspontot képviselte, hogy ezekre a létesítményekre nálunk Európa legszigorúbb szabályai vonatkoznak. Ehhez képest mi történne bármely másik EU-tagállamban egy hatóságilag dokumentált, ismétlődően sok százszoros kombinált nehézfém-határértéktúllépés esetén? Azonnali üzemrész-leállítás az eset(ek) kivizsgálásáig, több millió eurós bírság, büntetőeljárás a felelős vezetők ellen, kötelező egészségügyi szűrés és monitoring, kártérítési perek, valamint a működési engedély felfüggesztése. Vajon megtörtént nálunk bármelyik?
És ezek még „csak” a minimálisan elvárható a szakmai rutinlépések lennének. Merthogy egy ilyen súlyú skandalum – ha kiderül, hogy az illetékes állami vezetők tétlenül nézték – törvényszerűen politikai következményekkel is járna. Rendben, Magyarországon nincs környezetvédelmi minisztérium – de azért van olyan kormánytag, amelyiknek a munkaköri leírásában meg a bérjegyzékében a fontosabb témák, mondjuk a hungarikumok, az ebtenyésztés és a méztermelés felügyelete mellett/mögött a környezetügy is szerepel. Van továbbá külgazdasági miniszterünk is, aki a hozzánk települt külföldi cégek állami dotációjáért felelős – hogy számol el az állampolgárokkal (meg a lelkiismeretével) azok után, hogy a gödi Samsung-gyár az elmúlt években 2- 300 milliárd forintot kapott mindannyiunk adójából? Ha Orbán akkuügyi mondásaiból egyetlen szó is igaz lenne, akkor Nagy István és Szijjártó Péter már hétfőn vette volna a kalapját, és csomagolna Lantos Csaba is, miután a logika nélküli kormányzati struktúrában neki is kipörgette a szerencsekerék a környezetvédelem bizonyos felelősségi köreit.
De akad itt még további megmagyarázni való is. A fél országgal együtt mi is végigolvastuk a Telex hosszú cikkét arról, hogyan labdáztak a kormányban forró krumpliként a méreggyár szennyezéstörténetéről szóló titkosszolgálati jelentésekkel. Sokféle érvet bedobtak, gazdaságfejlesztésit és politikait egyaránt (mi lesz a beígért GDP-növekedéssel, a Fidesz népszerűségével, az idecsábítani tervezett többi akkugyártóval stb.), csak egyet nem: hogy emberek életéről és egészségéről van szó. Egyetlen kormánytag sem akadt, akinek eszébe jutott volna, hogy egy normális országban végső soron minden az emberért van: a gyár is, a növekedés is, a Fidesz is, a kormány is, sőt az elektromos átállás is, és ahol ez nem igaz – márpedig nálunk biztosan nem igaz -, ott egyrészt az összes többi szempont érdektelen, másrészt pedig az országban, a rendszerben, a politikai felépítmény valami nagyon csúnyán félrecsúszott.
Amúgy a legszigorúbb (vagy bármilyen) szabályok közül az első, hogy az ilyen, tömegeket érintő szennyezési ügyekben minden környezeti adat nyilvános. Azaz, ha Orbán és csapata nem akar végképp hazugságban ragadni, akkor most nagyon gyorsan idősoros kibocsátási táblázatokat kellene látnunk – természetesen csak a fentebb felsorolt intézkedések illetve lemondások után.