„Úgy éreztem, ismernem kell Polgár Judit nevét”

Ha jól tudom, a nulláról indult, mielőtt A sakk királynőjét megrendezte volna, nem hallott még Polgár Juditról.

Így van. Amikor egy producer barátom megkeresett, hogy készítsek egy dokumentumfilmet Polgár Juditról, akkor én valóban megkérdeztem: ő kicsoda? Akkor elmagyarázták nekem, hogy ő vezette a női sakkvilágranglistát huszonhat éven át, hovatovább ő volt az egyetlen nő, aki valaha is bekerült a sakkozók top 10-es listájába, illetve ő volt a legfiatalabb nagymester abban az időben, megdöntve Bobby Fischer rekordját. Megdöbbentem, hogy nem ismertem a nevét, mert bár nem vagyok sakkozó, ismerem Bobby Fischer és Garri Kaszparov nevét, és még sok más játékosét is, és úgy éreztem, hogy Polgár Juditét emiatt ismernem kellene.

Kutatott, mielőtt igent mondott volna a felkérésre?

Pontosan. Természetesen láttam A vezércsel című sorozatot, és úgy éreztem, hogy Judit története megérdemli, hogy dokumentumfilmben meséljék el. Tovább kutattam, és felfedeztem a lenyűgöző hátterét, hogy Magyarországon nőtt fel. Az apja azt hitte, hogy a zsenik nem születnek, hanem megteremtik őket. Judit egy meglehetősen elnyomó rezsimben nőtt fel, amely valóban célba vette a Polgár családot, megpróbálták börtönbe zárni az apját, majd elmegyógyintézetbe küldték, azzal az ürüggyel, hogy otthon tanultak a gyerekek. Aztán Judit és nővérei küzdelmei – hogy áttörjenek a férfiak világában, ami valójában a bizalomról szólt – nagyon inspirálóak voltak számomra. Úgy éreztem, hogy ez egy érzelmekkel teli történet, és alig vártam, hogy többet megtudjak róla. Teljesen magával ragadott. Úgy éreztem, megéri, hogy pár évet áldozzak rá az életemből.

A film cselekménye az 1970-es évekbeli magyarországi diktatúra idején kezdődik. Mivel a Kennedy családból származik, biztosan volt némi fogalma arról, mi történt itt abban az időben.

Hogyne. Tudtam, hogy Magyarország a vasfüggöny mögött volt, ismertem a történelmét, a berlini fal leomlását az 1980-as évek végén és a folyamatokról, melyek ide vezettek. Tehát tisztában voltam a kontextussal, és tudtam, hogy az orosz sakk dominál a világban. Úgy éreztem, hogy ezek a történetek fontos tényezők voltak Judit életében, befolyásolták a pályafutását, kihívásait és eredményeit, és fontos volt számunkra, hogy valamilyen formában beépítsük a történetbe, hogy a közönség is megértse a narratíva tágabb összefüggéseit. Ez nagyon releváns volt Judit számára, egészen pontosan ahhoz, hogy min ment keresztül, és hogyan lett az, aki.

A film erősségei az interjúk. Hogyan sikerült elérnie, hogy mindenki őszintén mesélje el a történetét, és még a kellemetlen kérdésekre is válaszoljanak? Kaszparov igen kényelmetlenül érezte magát, amikor a „kettős érintéses” botrányról érdeklődött.

Az, hogy Kaszparov és a teljes Polgár család kamera elé ült, az Polgár Juditnak köszönhető: sokan azért mondtak igent, mert szeretik őt. Ami pedig az interjúk lefolytatását illeti: egyrészt figyelek – sokan elfeledkeznek arról, hogy ez mennyire fontos –, amikor valaki beszél, másrészt pedig a velem született kíváncsiság hajt. Tehát amikor interjúra megyek, sokat kutatok a kérdésekkel kapcsolatban, amelyeket fel akarok tenni, és a tartalommal kapcsolatban, amelyet ki akarok hozni az interjúból. De ha az interjú más irányba visz, mert valaki olyat mond, amit nem tudtam, vagy ami nagyon érdekesnek tűnik, akkor azt is figyelembe veszem. Szóval van egy kis rugalmasság, és néha belemerülsz a beszélgetésbe, ami elvisz téged egy teljesen váratlan irányba. Ez is része annak az útnak, amit ezeknek a filmeknek az elkészítése során bejártam: vannak ötleteim, amikkel belevágok, de aztán szeretném, ha kihívásokkal szembesülnék, és olyan irányokba terelnének, amikre nem számítottam. Úgy gondolom, hogy az interjúalanyom is így érzi, és örömmel osztja meg velem a különböző ötleteit és gondolatait. Kaszparov valójában nagyon csodálatos volt, és csak leültünk beszélgetni, mert természetesen tudta, hogy kérdéseket fogok feltenni a „touch move” pillanatról. Nagyon intenzív ember, ez biztos. Okos, roppant hatékonyan használja a szavait, erős személyisége és karaktere van, ami átjön. Nem szabott határokat a kérdéseknek, bármilyen szerkesztői ellenőrzésre, utólagos beavatkozásra vonatkozó kérése sem volt. Ez fantasztikus lehetőség volt. Természetesen mi sem szabtunk határokat. Az egyetlen korlátozás az volt, hogy nem volt sok ideje. Körülbelül egy órát szánt ránk, amihez talán még tizenöt percet hozzáadott. Elég figyelemre méltó, hogy a filmben milyen sok minden szerepel az ő történetéből, tekintve, hogy milyen rövid volt a konkrét interjú. Mindemellett méltatjuk azt is, hogy milyen eredményes volt, hogyan vált elismert és tisztelt, minden idők legnagyobb sakkjátékosává, valamint azt is, hogyan változott a nőkkel és a sakkkal kapcsolatos nézetei.

A punkdalok hogyan jöttek képbe?

A sakk esetében meglehetősen váratlanok, ugye? De szerintem nagyon jól illik hozzá, és nők vezette zenekarokat használunk. A punk is férfiak által dominált műfaj, és ezek a női zenekarok mégis megjelennek. Olyan magabiztossággal, bátorsággal és merészséggel vetik be a hangjukat, hogy ez jól tükrözi Judit történetét. Ahogy a grafika is, hogy segítsen az embereknek átadni az információt, de egy kicsit felgyorsítsa a tempót. Tehát nem csak egy klasszikus, időutazós dokumentumfilmet készítesz – ahol ez történt, aztán az, aztán meg amaz –, hanem inkább benne vagy a történetben. Fontosnak tartottuk az archív felvételeket a filmben, mert azt akartuk, hogy az emberek belemerüljenek a történetbe, és valóban úgy érezzék, Judit útján vannak, és nem csak „kívülről” hallják azt, hogy mi történt. Az interjúalanyaink is – akik nem sokan vannak, de remek mesélők – mindannyian első kézből tudnak beszámolni. Tehát nem csak Isten hangjaként narrál valaki a háttérben, mint a tévés doksikban szokás.

Nem kapott túl nagy hangsúlyt a politika a filmben. Miért?

Mert az emberi történet volt a fontosabb. Olyan politikai elemeket választottunk, amelyek segítettek megteremteni az emberi történet kontextusát. Például amikor az 1988-as olimpia idején, amikor a berlini fal éppen leomlás előtt állt. Ez egyfajta történelmi fordulópont volt ezeknek a fiatal lányoknak, akik legyőzték a szovjeteket, és valóban megteremtették ezt a kontextust. Ez egyben azt is megmutatja, hogy milyen elnyomást éltek át addig Magyarországon, és hogy milyen csodálatos dolog volt, amikor először léptek a világ színpadára, és egyszerűen elhagyták ezt a terhet. Tehát nagyon fontos volt megérteni az addigi politikai helyzetet. Ez azt is eredményezte, hogy többet utazhattak a világban, mert most már globálisan elismertek voltak. És a berlini fal és a vasfüggöny is leomlott, igaz? Ha ezt megérted, akkor megérted Judit akkori teljesítményét is. Ha ezt kihagyod, akkor csak annyit mondasz: „Ó, és aztán megnyerték az olimpiát, igaz?” Egyszóval, voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy tágabban kell megközelítenünk a témát, mert ez segít jobban megérteni Juditot, de végül minden visszatért a személyes történethez és az ő útjának az emberségéhez.

Infó: A sakk királynője. Bemutatja a Netfix