Kisebb és szebb
itt a lélek
tényleg.
Nagyobb és rút
minden, nincs út –
ám jut
káros város-
utálat most.
Elmos
árvízként, és
visszalépés,
sértés
az a kis jó.
Erre nincs szó.
Tiltó?
Téltől, széltől
az egészből,
fényből
és árnyékból
a majré szól.
Rászáll
az utálat,
ez az állat.
S várat.
Nézd madárnak!
Föntről láthat
ágat,
de eget nem.
Így megértem.
Vétlen
abban, hogy nincs
sehol semmim.
Ez rím?
Vagy inkább rom?
Mit az álom
elnyom,
kitalálom,
táncként bálon
járom.
És panaszként
mondom önként,
büszkén.
Kisebb és szebb
itt a lélek
tényleg.
Ha nem félek,
majd meséllek
téged.
De rettegni
inkább testi
semmi,
mint lélekkín.
Így élek kint,
még mint
űrből hullott,
ide züllött
csillag.
