A hazai agráriumban egy mind aggasztóbb fejlemény az elmúlt év második felétől megjelent, majd az év végétől robbanásszerűen erősödött és általánossá vált a bizalmatlanság – vontuk le a tanulságot több gazdálkodó lapunknak tett beszámolójából. A jelenség immár a termelésen túl is rányomja a bélyegét a kereskedelemre és a forgalmazásra is, ami lassítja, sőt olykor megakasztja a gazdától a polcig tartó folyamatot – tették hozzá.
Az egyre terjedő óvatosságot az idei év eleji fejlemények gyorsították igazán – erősítette meg a gazdák véleményét Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) elnöke. Mostanra a hazai agráriumot áthatja a bizalmatlanság, ami már a finanszírozói oldalon, a bankok és hitelintézetek részéről is egyértelműen érzékelhető. Maga is úgy látja, mindez már a kereskedelmet is visszaveti.
Már tavaly év végén is arról beszéltek a gazdák, hogy rossz irányba mennek a dolgok, főként az állattartó ágazatok esetében. A helyzet azóta – akkor még elképzelhetetlennek tűnő mértékben – tovább romlott.
A nyerstej felvásárlási ára a korábbi kilogrammonkénti 200–210 forintról sok esetben 100 forint alá esett, de találni már 50 forint körüli ajánlatot is, miközben az önköltségi szint kilogrammonként 150–170 forint között húzódhat. Az élősertés esetében is hasonló trendeket látni: jelenleg az átvételi ár sok esetben már a 400 forintot sem éri el, miközben ez tavaly még 850 forint környékén is járt, és az önköltség jellemzően kilogrammonként 550 forint környékén húzódik. Mostanra az élőcsirke ára is nagyot zuhant, kilogrammonként 450 forint fölötti szintekről 390 forint alá, ami már szintén a veszteséges tartományt jelenti – magyarázta a szervezet vezetője.
Ha mindez nem lenne elég, a gabonapiacon is hasonló folyamatokat látni. A búza ára mostanra tonnánként 70 000 forint alá esett, ami sok helyen, az alacsony termésátlagok miatt, ugyancsak az önköltségi szint alatt van. Itt ráadásul a hazai átmenő készlet (az a megmaradt mennyiség, amely akkor lesz a hazai raktárakban, amikor az új termést elkezdik betakarítani és a tárolókba szállítani) 1,2 millió tonnára tehető. Ez jellemzően 200 ezer tonna szokott lenni, vagyis a hazai gabonakereskedelmet a szokásos búzamennyiség ötszöröse feszíti. Kukorica esetében ugyancsak 1,2 millió tonnás hasonló készletekre lehet számítani, aminek jellemzően 300–500 ezer tonna között kellene lennie. Erre jött még rá a Bászna Gabona fizetésképtelensége, ami az említett bizalmatlanságot tovább növelte. Itt ugyanis az árualap egy része is eltűnt a rendszerből, és annak ellenértéke sincs meg. Csak adósság maradt, ami egyértelműen riasztó „élmény” a termelőknek, a kereskedőknek és az ellátási láncban lehetséges szereplőként megjelenő bankoknak egyaránt. Koncz Máté szavai szerint a pénzintézetek bizalmatlansága az agrár-ügyfelekkel szemben február elejére borzasztóan magas szintre ugrott.
Bászna Gabona-ügy: fennáll a veszély, hogy a gazdáknak várniuk kell a pénzükreHollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és élelmiszeripari üzletágának ügyvezető igazgatója egy minapi sajtótájékoztatón a Népszava kérdésére árnyalta, de nem cáfolta a helyzetet. A finanszírozóknak a jelenlegi helyzetben észnél kell lenniük – hangsúlyozta. A piaci folyamatokat azért kell elemezniük, hogy józan, racionális döntéseket hozhassanak. Ez a megfelelő működésük része. Az lenne a furcsa, ha ilyen piaci helyzetben a bankszektor kockázatvállalási étvágya nem csökkenne – mondta. Ez a folyamat természetes része. Ekkor lesz kiemelt jelentősége egyébként egy jó üzleti modellnek, mert aki ilyet tud készíteni, összeállítani, az előrébb juthat a versenytársainál.
Arra a megjegyzésünkre, hogy az utóbbi időben a szektorban a beruházások felől a forgótőkehitelek irányába tolódott el a hitelpiac, úgy reagált, hogy a kölcsönök nem a mának szólnak, legalább 10 éves időtávon gondolkodnak a bankok. Ha visszanézünk, akkor ezen az idősíkon például a most gondokkal terhelt sertés- és a tejágazat is egészen nyereséges éveket tud felmutatni. Ez is a képletük része. Hangsúlyozta viszont: a forgóeszköz-kölcsön nem azt jelenti, hogy veszteséget finanszíroznak. A végén a gazdálkodónak eredményesen kell működnie, hiszen vissza kell fizetni a felvett forrásokat. „Veszteséget nem tudunk finanszírozni” – jegyezte meg. Azért is készítenek stresszteszteket, hogy az ügyfeleknél beállítsuk a kockázatokat. Ha nem jönnek ki a számok, akkor vagy nagyobb önerőt, vagy érdemibb támogatási hozzájárulást várnak el. Ha ez nem áll össze, akkor nem tudnak tőkét biztosítani. Így – jelezte – biztos lesznek leszakadók.
Nagy István: gyorsan pénzhez juthatnak a Bászna Gabona csődjének károsultjaiBeszűkültek az exportpiacok
Most a gazdaságok a külpiaci lehetőségekben sem igazán bízhatnak, ami nagyon kellemetlen helyzetet teremt – jegyezte meg Koncz Máté. Ennek sok oka közül egy markánsabb még 2022-ből eredeztethető, amikor az orosz–ukrán háború kitörése után szinte azonnal a magyar kormány a hazai gabonafélék kivitelét (stratégiai jelentőségű mezőgazdasági termékként) bejelentéskötelessé tette. Ez a gyakorlatban egyfajta exportstopot jelentett, mert az államnak piaci áron – hangsúlyozottan nem az exportárakon – elővásárlási joga volt a gabonákra. A kabinet a hazai ellátásbiztonsággal indokolta a döntését. A megoldás eredetileg 2022. május közepéig maradt volna érvényben, ám többszöri halasztás után végül 2023-ban vezették ki. A MOSZ elnöke szerint ennek az intézkedésnek a mai napig nyögi a terhét a magyar gabona, és ma már a teljes agrárvertikum, bár a kivitelben 2023-ban látszódott felpattanás. Ám a magyar szállítások helyére gyorsan benyomultak egyéb más exportőrök. Azóta a magyar áru igyekszik visszaszerezni helyét a külföldi piacon, de nem megy könnyen, mert a magyar szállítmányokat itt is bizalmatlanság lengi körbe (tartanak tőle, hogy ismét elapadhat). Ráadásul az azóta felépült egyéb kapcsolataikat a nemzetközi üzletkötők, brókerek már nem igazán akarják kockára tenni, hiszen azok ma már üzembiztosan működnek.
Sokan nem bírnak a NER-cégekkel, túlélésre játszanak
Alapvetően megváltoztak a sertésiparban – és több agrárágazatban is – az elmúlt években a hitelfelvételi lehetőségek. Óvatosabbak lettek az ágazatban érdekelt termelők, kereskedők, de a bankok is – mondta a Népszavának egy korábban jelentős, milliárdos forgalommal rendelkező, ám ma a csőd szélén táncoló vállalkozás vezetője.
Míg néhány éve azért vehetett volna fel kölcsönt, mert a kereslet kielégítésének fedezésére beruházhattak volna, addig ma már a túlélésre kellene – hallhattuk a magyarázatot a helyzet változásáról. Arra kellene a pénz, hogy valahogy a következő két évet kihúzzák, de ha ez sikerül az sem jelent biztos jövőt. Egyébként ez nem csak rájuk, sok mindenki másra is igaz - jegyezte meg. Hogy miért pont két év, arra is van magyarázata. A NER-fához közeli cégek ugyanis minden érdemi gyártási és beszállítási lehetőséget elvisznek.
Gyakori, hogy a kiírt beszállítói tenderek során ezek a társaságok egyszerűen bevállalják a veszteséget, mert tudják, hogy előbb-utóbb erre valamilyen forrásból találnak fedezetet.
A választásokhoz közeledve viszont ezen a körön kívüli, főként családi vállalatok arra várnak, hogy ha új kormány kerül pozícióba, akkor megszakad ez a folyamat. Ugyanis akkor már ezeknek a NER vonzáskörzetébe sorolt vállalatoknak is figyelniük kell az üzemszintű gazdálkodás eredményességére - magyarázta. Sok körön kívüli cég van, amelyik mégis belemegy veszteséges üzletbe, s a tulajdonosok saját magánvagyonukból fedezik a hiányt azért, hogy a gyártás és az üzleti kapcsolat ne szakadjon meg, bízva abban, hogy két éven belül egy tisztább piaci helyzetben már jobb pozícióban lehetnek.
Az extrém verseny példájaként említette: volt olyan nagy kereskedelmi lánc által kiírt pályázat, ahol minőség tekintetében cége került az értékelés során az első helyre, a második ajánlatával viszont árban képtelenek voltak versenyezni. Egy folyosói „háttérbeszélgetés” részeként megtudta: az utána következő 42 százalékkal alacsonyabb árat kínált. Az ilyen különbséggel nem lehet versenybe szállni, 2-3 százalékot még valahogy kigazdálkodhattunk volna, de nem 42-őt – fakadt ki. Nem is cégük lett a befutó.
Úgy vélte, hogy az is csak egy, a hazai gazdaságirányítás részéről szőtt hamis álom, hogy megoldásként menjenek a vállalkozások külföldre, exportáljanak. Aki ebben reménykedik, vagy ezt tanácsolja, nem ismeri a körülményeket. Németországi üzleti láncok pályázatain elindulva azt tapasztalta, hogy a helyi német vállalkozások által kínált árszint 10-12 százalékkal alacsonyabb, mint amit magyar cégként az asztalra tudott tenni. Olyan alapanyagár-, áfa-, adóterhek, forintárfolyam-erősödés vagy energiaköltség-szint van itthon, hogy egyszerűen nem tud a helyi konkurenciával versenyezni. Ennyit képtelenség az árból engedni anélkül, hogy ne veszteséget halmozzon föl. Ilyen körülmények között lehetetlen gazdálkodni, így már csak vegetálunk – tette hozzá.
A láncokat sem kell félteni
A jelenlegi piaci helyzetet a kereskedelmi láncok szerinte kihasználják. Nem kell félteni őket – tette hozzá. Hihetetlen módon szorítják le a beszállítói árakat maguk is ezekben a hetekben – hivatkozva arra, hogy az alapanyagár hatalmasat, olykor 50 százalékkal zuhant –, ám ugyanez a mértékű csökkenés már nem jelentkezik az eladási árakban. Vannak mérséklések, hiszen akadt olyan nagy lánc, amely a napokban jelezte, hogy egyes sertéshúsok és a feldolgozott termékek árait csökkentette, ám ez a mérték elmarad attól, amit az alapanyagoldalon tapasztani lehet.
