Ahogy mi őket, úgy talán ők is megfigyelnek minket, tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. Film. Három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. A film főhősei, akárcsak a kert növényei, kívülálló, magányos lelkek, akik éppúgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy mi, a civilizációban értelmet keresők, a nézőtéren ülve.
„Mi van, ha ők is figyelnek minket, ahogy mi figyeljük őket? És mit tennél, ha kapcsolatba akarnál lépni egy lénnyel, de nincs közös nyelvetek?” – ez a kérdés áll a film három történetének középpontjában, amely három különböző korban játszódik, így három ember a főszereplője is. Greta (Luna Wedler), az egyetem első női hallgatója, akinek ki kell vívnia pozícióját a férfiközpontú oktatásban, kutatási területen, majd a tudományos életben. Hannes (Enzo Brumm), a hetvenes évek diákmozgalmai közepén próbálja megtalálni a saját helyét, és kifejezni barátságát, szerelmét egy muskátli életben tartásával, és a növénnyel való kapcsolatteremtéssel. Tony (Tony Leung Chiu-Wai) a középkorú agykutató, aki 2020-ban a kampuszon rekedt a Covid idején egy számára idegen mentalitású, életvitelű, egzisztenciájú karbantartóval, aki idegenkedésből, irigységből tönkreteszi a fa elektromos impulzusait megfigyelő eszközt.
Mindhárman különböző módszerekkel próbálnak kapcsolatot létesíteni a növényekkel, az éppen arra korra jellemző tudományos eszközök segítségével igyekeznek megtalálni a közös nyelvet velük, hogy megértsék őket. És persze, hogy kétirányú kapcsolatot tudjanak létesíteni velük. Érdekesség, és a filmből eredeztethető, barátságos gesztus, hogy Enyedi Ildikó új alkotását, a Velencei Filmfesztiválon hat díjat nyert Csendes barátot Magyarországon elsőként az ormánságban, egy Sellyén élő, kétszáz éves fának mutatta meg.
Eddig is tudtuk, hogy a gingkónak rengeteg egészségre jótékony hatása van, talán éppen ezért választották idén hazánkban Az év gyógynövényének. Elsősorban az agy vérellátásának zavarából eredő, vagy degeneratív megbetegedései okozta memóriazavar, koncentrációképesség-csökkenés, demencia, szédülés és fülzúgás kezelésére javasolják. Ez a fafajta már a perm korszakban létezett, legelték a növényevő dinoszauruszok, majd később pihentek árnyékában a kardfogú tigrisek. Nagyon bonyolult a szaporodása, ennek is köszönhető, hogy a később megjelent növények csaknem kihalásra ítélték, a könnyebben szaporodó fák elvették az életterét. Az embernek köszönheti a túlélését, néhány példány átvészelt Kínában, innen terjesztették el dísznövényként az európaiak, szerte a világon, a 18. századtól kezdve. Mivel kártevői kipusztultak az elmúlt évszázadokban, nagyon ellenálló, akár négyezer évig is elél. Egyes példányai túlélték a hirosimai atomrobbanást is, ezért joggal bízhatunk erőteljes egészségvédő hatásában.
Nemcsak a film főszereplői, hanem mi, nagyvárosokban élő emberek is szeretnénk élvezni a természet testi-lelki jóllétünkre gyakorolt áldásos hatását, amelynek terepéül az elsőre furcsának tűnő szóösszetétel, az erdőfürdő szolgálhat. Ez a vezetett séta egy a természetben, az erdőben való tudatos elmerülés, éppen azzal a kíváncsi odafordulással, mint ami a Csendes barát főszereplőinek tudományos munkához szükséges érdeklődésében, figyelmében is megnyilvánult.
Az erdőfürdő szó eredete a japán shinrin-yoku kifejezés, szó szerint erdőfürdőzést jelent. Japánban merült fel elsőként a természetben töltött idő gyógyászatba való bevonásának ötlete az 1980-as években, amelynek első sztenderd módszertanát, a kapcsolati erdőterápia alapjait Amos Clifford amerikai zen tanító, pszichoterapeuta és vadon terapeuta fektette le. Hazánkban Györffy Éva rendszerszemléletű coach, tréner, erdőfürdő-vezetés oktató és erdőterápiás szakember lett az első aktív képviselője és képzett oktatója (www.ecoselfness.hu). Őt kérdeztem, mi az erdőfürdő, és miben tud segíteni nekünk, városi környezetben élő és dolgozó, többnyire mozgásszegény és ad-hoc életmódot folytató, és abból fakadóan civilizációs betegségekkel küzdő embereknek.
