Orbán bevallotta, hogy amikor egyedül pucol a kormányzati Transporterrel, akkor Dankó Rádiót hallgat. Deutsch Tamás felszívta magát, és „Na álljon meg a fáklyás menet Tarr!” felkiáltással teremtette le egy posztban a Tisza-alelnököt, pedig a magyar hallgatók Erasmusát a Fidesz irreverzibilis eloroszosodása és eltolvajosodása végezte ki. Nem tudjuk nem észrevenni ebben a kis felütésben a mesterien megkomponált ívet, ahogy Orbán Viktor világában Németh Balázstól Deutsch Tamásig, napról napra, hírről hírre mindent elönt a szar. És még csak szombat van (ami esetünkben csütörtök este, így aggódva nézünk a jövőbe.)
Jelzett salakanyagot a hatalom ittasai lapátolják, hajigálják jó ideje.
Akkora már a vagonszarhegy, hogy a geodéziai intézet, a szippantók szövetsége (nem, nem a brüsszeli patrióták) és az Európai Bizottság csak felváltva tud a csodájára járni. Előbb-utóbb Lázár János is fölmászhat rá, és akkor valóban messzire elhallatszik az ige.
A minisztert egyebekben eddig is több okból is kellemetlen figyelni, mert annyi benne a jóemberkedő vidéki melós szleng (a nép egyszerű milliárdosa, kastélymágnes földesura már csak így beszél), hogy fáj hallgatni. És mennyire fájhat azoknak, akiknek a munkát „osztja”. Miközben csak egyet kért tőle az ország, hogy a botkezű kormánya ne legyen rest oktatással, egészségüggyel, szociális hálóval (és kompetens tömegközlekedéssel) megteremteni a lehetőséget mindenkinek, hogy a világon bármi lehessen belőle. A fideszes nyomorban tartás (és a lekezelő érdekvédelmi szavazatvásárlás, meg a lét peremére szegező gyermekvédelmi gondatlanság) csak meghosszabbítja a cigányság nehéz útját Bicskéig, és tovább. Lázár miniszterként megdöntötte a Legtöbbször Le Nem Mondott, Pedig Már Rég El Kellett Volna Pucolnia-díj rekordját. Mert amit mond, nem nyelvbotlás. Nyelvbotlás az lett volna, ha szírpucolást vagy szarpakolást mond. Nem nem. És nem azért kért elnézést, mert így gondolja, hanem azért, mert véletlenül kimondta. Kastélya előtt immár platónyi vécékefe – hogy váratlanul filozófiai utalást is tegyünk az államtudomány ókori gondolkodójára.
De Orbán se jobb a Dankóné vásznánál. Miközben Lázár nemközlekedési nemminiszter hónapok óta fideszes kampányemberként rója az utakat (nem vonaton), azon közben Orbán Viktor a kormányzást keveri össze a furmányzással.
Igyekszik kikölteni minden rést szegény nyilvánosságban, és olyan folyékonyan ukránozik, mintha nem lenne holnap. Most éppen a nemzeti petícióval. Ami határozottan olyan, mintha Szentkirályi Alexandra egy tunika szabásmintájával akarna eligazodni a budapesti ügyekben. Ami se a budapesti ügyeknek, se neki nem jó. Orbán most éppen csak annyira nézte hülyének az embereket, hogy személyesen kézbesített egy nemzeti petíciós levelet. Amivel postásszakmai szempontból (ejh, toponári diákmunka!) megannyi probléma van. A név és a lakóhely összekapcsolása ugyanis egy kormányfő kezében merőben szenzitív adatállománynak tűnik, amikor ez nyilvánvalóan a politikai nézetekkel is találkozik. És találkozik. A 7,6 millió magyarországi választópolgár jóval több mint egyharmada (2,8 millió ember csak a Tisza mellett) határozottan és hangosan ellenzéki szavazó, akinek a reakcióját nem tenné kirakatba a miniszterelnök. Így ezt a rizikót sosem vállalná. Tehát a választókerület egy fideszes szavazójától kértek lehetőséget a postázásra, de ezzel csak a Hogyan nézzük totál idiótának a magyarokat? c. választási programot valósították meg ismét.
De nézzük az utódlást! Németh Balázs volt híradóst, aki az elfogultságával annyira tájidegen jelenség volt a köztévében, mintha Boldog István vették volna föl a Tiszta Kéz Alapítványhoz minőségellenőrnek, vagy Pócs Jánost a Nemzeti Intelligenciakutatóhoz gyakornoknak. Némethnek hasonlóképpen kevés közös halmaza van a stílussal. A többiek sok év alatt beletanultak a megrögzött hatalommániába, ő helyből megugrotta. Az adatszivárgás után lelkiismeret-furdalás nélkül óberkodott egy állítólagos Tisza-aktivista társasházi lakásához, szerinte ez bátor volt. És bátor a Harcosok Bármicsodájában büfiztetni minden idők egyik legmegvetetettebb kormányának tagjait. Hát nem. Ez a „munka” pont annyit ér, amennyit megüzentek neki a piros ládikójába. (És egy jó tanács: akinek ez jó marketingfogásnak tűnt az aktivistacsapatban, őt tessék kinevezni egészen nyugodtan kampányfőnöknek, jó lesz az!)
A jól fizetett kormányzati tisztségviselőhöz képest egységnyi idő alatt legtöbbször megsértődés nemzeti válogatottjának csapatkapitánya ezen a héten is Takács Péter volt. Az államtitkár azt nyilatkozta, utalva a kritikákra, hogy megszokta és megtanulta, hogy a „mindenszarizmus” zászlóshajója az egészségügy. Ez a mondat messzire vezet. De az mindenképpen kijelenthető, hogy a sértődöttség még akkor sem volna elfogadható az ő pozíciójában, ha a Fidesz-elit ugyanazokba a kórházakba járna ugyanannyi előjegyzési idő után, mint a mezei halandók, és az arcátlan kormányának volna annyi lélekjelenléte, hogy legalább az utolsó hónapjaiban ne a bornírt levelezését tolja az emberek postaládájába (kampánnyal együtt bizonyosan) milliárdokért.
Legyen egy videó, ahol Orbán összetépi a magasságos gondolatait, és a posta helyett villámgyorsan kórházba megy (ezzel mindenki jól járna), és odaadományozza a propagandaköltést az egészségügynek. Ilyen egyszerű ez.
Elegáns stílusért Gulyás Gergely is hiába ment a szomszédba. A kormányinfón Kaja Kallas külügyi főképviselő gondolatáról kérdezték, aki szerint el kellene venni Magyarország vétójogát (ő ugyan nem mondott konkrétumot, de szerencsére csak egy idült oroszbarát kormányfő ül az Európai Tanácsban, szerencsétlenségünkre, éppen a miénk). Gulyás a kérdésre így felelt: „Nem tudjuk, hogy ez azelőtt történt, hogy Kaja Kallas ivott vagy azután.” Ez csak kicsivel kisebb (vagy nagyobb) furkóság, mint a Fidesz-közlekedési miniszter posztja, amiben a Lázárinfó egyik kérdezőjének kiteregette a magánéletét. Ez pontosan az a stílus, amivel a háborús bűnös Putyin birodalma erővel támad a kisebbre és a gyengébbre, és a védekezni végképp képtelen civileket gyilkolja szakmányban. Ha a nyomorult Magyar Televízió tenné a dolgát, és mutatna erről megrázó riportokat, akkor a fideszesek is értenék, miről van szó. (Itt van a háború a szomszédban, de a kedves olvasó szerint hány riportot adott le a közmédia az ukránok szenvedéséről, megpróbáltatásairól az elmúlt négy évben? Semennyit. Kivéve a kárpártaljai magyarok kényszersorozásáról szóló történeteket, amelyek egy háborúban álló, szuverenitását védő ország szomorú, de alapesetben a törvényeknek megfelelő gesztusa a világon mindenhol.)
Rövidhírek a végére. Vlagyimir Putyin humoránál van, és a befagyasztott orosz vagyonból fizetné Trump békeklubjának egymilliárdos költségét. Az orosz elnök által egy teljes éve palira vett Trump rápirított a minneapolisi polgármesterre, aki szerinte a tűzzel játszik, mondja ezt ártatlan amerikaiak ICE-ügynökök általi agyonlövése után. Deutsch Tamás legyen a hab a tortán: „Hát nem az lenne minden magyar európai parlamenti képviselő kutya kötelessége, hogy a magyar érdeket képviselje, hogy Magyarország mellett álljon ki?” De igen. Sose késő, Mr. Deutsch.
