A tankönyvek szerint egy gazdasági mentőövhöz - a pénzügyi segítségnyújtáshoz - a külső szereplők, többnyire az állam, vagy a nemzetközi szervezetek - olyankor van szükség, ha egy stratégiailag fontos intézményt, vagy egy ágazatot láncreakciószerű összeomlás fenyeget. Ennek furcsa megnyilvánulása a tavalyi kocsmamegmentési program volt, ahol az ötezer fő alatti falvakban az italboltok a kormányzat szemében az "utolsó, helyi közösségi térek" megőrződhettek volna. Ennek fejében a pályázók kaphattak három milió forintos, vissza nem térítendő támogatást.
Ám az ingyen pénz utáni érdeklődés meglehetősen csekélynek bizonyult: mindössze 200 borozó és 100 zenés-táncos szórakozóhely tulajdonosának az érdeklődését keltette fel.
Az Orbán-kormánynak a kudarcain megedződött gazdasági csúcsminisztere, Nagy Márton azonban nem csüggedt. Azt gondolhatta, hogy "ami nem sikerült kicsiben próbáljuk meg nagyban!" Annak a Gazdasági Kabinetnek az ülése után, - amelynek a feladata, hogy a gazdaságpolitikai célokat összehangolja és a gazdasági növekedés ösztönzéséhez ötleteket gyártson, - újabb mentőöv megszületését harangozta be. Mondván, ami nem mozgatta meg a kocsmárosok fantáziáját, feltupírozva tán eladható az étteremtulajdonosok körében.
Különös ellentmondás: míg az éttermek "fekete éve" volt 2025, addig az idegenforgalom számai újabb rekordokat döntögettek, A vendéglői forgalom növekedésében nem mértek számottevő növekedést. A bevételek nőttek ugyan, de ez csak az átlagos pénzromlást messze meghaladó éttermi inflációnak köszönhető, és nem az egy főre jutó fogyasztás növekedésnek. Neves cukrászdák, Michelin-ajánlásos éttermek is bezártak a fenntarthatatlan költségek miatt. Az energiaárak ingadozása és különösen a húsfélék tartós drágulása továbbra is felemészti a haszonkulcsot.: A munkaerőhiány és a szükséges béremelések olyan mértékű fix kiadást jelentenek, amelyet az éttermek többsége már nem tud a vendégekre hárítani, s ezen a gálánsnak tűnő mentöőv se segít. A piac nagy úr!