– Milyen típusú szakítási stratégiákról beszélhetünk?
– Többféle szakítási stratégia létezik. Vannak például az elkerülési stratégiák, amelyek jellemzői, hogy az illető kerüli, vagy csökkenti a párjával való érintkezést, vagy csökkenti a partnere iránti tetszésnyilvánítást és ragaszkodást. Ide tartozik az is, amikor azt vesszük észre, hogy már nem szívesen tölti velünk a párunk az idejét, inkább szentel több időt más embereknek és tevékenységeknek. De ebbe a kategóriába tartozik például a ghosting, a köddé válás vagy a breadcrumbing, azaz a morzsaszórás is. Vannak még a manipulációs stratégiák, amikor a szakítani kívánó fél nem szemtől szemben, hanem különféle manipulációs trükkökkel adja a párja tudtára, hogy szakítani akar. Például direkt kint hagyja a telefont, mert tudja, hogy a másik úgy is belenéz az üzenetekbe. Így nem neki kell közvetlenül közölnie a szakításra irányuló vágyát a partnerével, hanem a telefont használja arra, hogy a párja tudomására hozza, hogy le akarja zárni a kapcsolatot. Gyakori még a konfliktusok generálása, amikor az elszakadni vágyó partner végül ezekre a veszekedésekre hivatkozva dönt a szakítás mellett. Szakítási stratégia még a távoli, közvetett kommunikáció, amikor az illető email-ben, sms-ben, messenger üzenetben szakít. Előfordul az is, hogy a felek kölcsönösen, egyetértve, közösen döntenek a kapcsolat felbontása mellett. És van a közvetlen, nyílt beszélgetéseknek a csoportja, amikor a kezdeményező egy alkalmas helyen és időben, négyszemközt, a párja érzéseit figyelembe véve beszél a szakításról.
– Melyik a leggyakoribb? Van-e, amelyet a nők, illetve a férfiak preferálnak inkább?
– Napjainkban egyre inkább előtérbe kerülnek az elkerülő stratégiák, mint a ghosting, vagyis amikor valaki se szó, se beszéd, hirtelen köddé válik. Ez akkor is romboló hatással lehet a randipartner mentális egészségére, amikor a randizás időszakában tűnik el valaki úgy, hogy az életben többet elő nem kerül, de ha egy évek óta tartó kapcsolatban válik köddé valaki, az szó szerint gyilkos tud lenni a hátramaradott számára. Gyakori még a manipuláció, amikor az illető nem mondja ki őszintén, hogy szakítani szeretne, hanem különböző trükköket bevetve adja tudtára a másiknak, hogy szakítani akar. És szintén gyakori még a konfliktusok generálása, amikor addig, addig feszíti valaki a húrt a folyamatos vitákkal, még végül az valóban elpattan.
Alapvetően nem tudnám azt határozottan kijelenteni, hogy melyik szakítási stratégia gyakoribb a nőknél és melyik a férfiaknál.
Azt azonban lehet tudni, hogy ha a kötődés mentén vizsgáljuk a kérdést, akkor az elkerülő kötődésű személyek előszeretettel választják azokat a szakítási módokat, amelyek során nem kell a partnerük fájdalmával szembesülni. Tehát az ő esetükben gyakori az elkerülő stratégia, a ghosting vagy az üzenetben történő szakítás. A szorongó-ambivalens kötődésűek igyekeznek fenntartani a kapcsolatot a volt partnerükkel, ők azok, akik felajánlják, hogy szakítás után maradjanak barátok. Általában a pozitív hangnemű szakítási stratégiát részesítik előnyben, amelynek során azt hangoztatják, hogy „nem a te hibád”, „nálam jobbat érdemelsz”. A félelemteli kötődésűek nehezen tudják eldönteni, hogy mit szeretnének, de amikor szakítanak, akkor általában ők is vagy az elkerülést vagy a valamilyen üzenetküldő alkalmazáson keresztüli szakítást választják. A biztonságosan kötődő emberek korrekt és egyértelmű módon zárják le a kapcsolatukat, figyelembe véve a parterük érzéseit.
– Létezik jó szakítás, amikor egyik fél sem sérül? Ha igen, az milyen?
– A közvetlen és nyílt beszélgetések tekinthetők a legegyüttérzőbb szakítási stratégiának. Tehát az tekinthető jó szakításnak, amikor tisztelettel és együttérző módon zárjuk le a kapcsolatot. Zárójelben megjegyezem, hogy egészséges kapcsolatokról beszélek, nem pedig egy bántalmazó kapcsolatból való kilépésről, ahol azért a kapcsolat lezárása sokkal összetettebb. Amikor egy kapcsolat véget ér, az ember választhat, hogy önző lesz, és gyorsan elmenekül vagy időt szán arra, hogy együttérző és törődő legyen a partnerével akkor is, amikor éppen szakít vele. Sokszorosan megnehezíti a hátrahagyott partner életét az, aki a kapcsolatát szó nélkül, az együttérzés és tisztelet legcsekélyebb jelét sem mutatva zárja le.
Előfordulhat, hogy a nyílt, egyértelmű és őszinte beszélgetések érzelmileg nehezek és komoly erőfeszítéseket igényelnek, de ezek adják meg a kapcsolat lezárásának méltóságát és egyértelműségét.
Az érzelmileg érett személyiség együttérző és tisztelettel bánik az emberekkel, vállalja a felelősséget a tetteiért és a gondolataiért és törekszik arra, hogy a párjától való elszakadáskor minél kevesebb fájdalmat okozzon a másiknak.
– Milyen fizikai és lelki tünetek léphetnek fel a szakítás után?
– Szakításkor nemcsak a szívünk törik össze, hanem a testünk is. Fizikai tünetek között megjelenhet például a megtört-szív szindróma, ami furcsán hangzik, de egy létező állapot. Akkor alakul ki, amikor valaki extrém pszichés fájdalmat él át, mint például egy szakítás. Olyan tünetekkel jár, mint mellkasi fájdalom, fáradtság, légszomj, szédülés. Ez az állapot átmeneti, napokon, heteken belül elmúlik. Tapasztalhatunk még elvonási tüneteket. Ez nagyon fontos, hogy ezzel tisztában legyünk. Az elvonási tünetekre nagyjából hat hónapig lehet számítani. Elvonási tünetek során tapasztalhatunk letargiát, szorongást, sírógörcsöket, álmatlanságot, étvágytalanságot, vagy épp ellenkezőleg, falásrohamokat, ingerlékenységet, magányt. Az elvonási tünetekkel nemcsak fizikai szinten, de lelki szinten is nehéz megküzdeni.
Az elszakadó partner iránti sóvárgás és hiányérzet sok olyan dologba vihet minket, amiket utólag megbánhatunk. Például hiányzik a párunk, ezért üzenetekkel bombázzuk, pedig a szívünk mélyén már tudjuk, hogy régen tovább lépett.
