Amúgy sok sikert kívánok a választási kampányához – zárta rövid levelét a lényeggel Donald Trump. Nem csoda, hogy a címzett, ha egy hónap késéssel is, de nyilvánosságra hozta az amúgy újdonsággal nem szolgáló, bár kétségkívül udvarias és jó személyes viszonyról tanúskodó üzenetet. Az amerikai-magyar kapcsolatok jelenlegi „aranykorára” utaló mondat kapcsán azért szívesen vettünk volna némi magyarázatot. A két ország viszonyában ugyanis volt néhány kivételes pillanat, amelyhez képest most mintha nem történne semmi. Például amikor Kossuth Lajos 1851 decemberében New Yorkba érkezett, 31 ágyúlövés fogadta és amerikaiak tízezrei csődültek össze, hogy lássák a magyar szabadságharc hősét. Abraham Lincoln washingtoni emlékművére felvésték egy híres mondatát („A nép kormánya, a nép által, a népért”), amelyet Kossuth egyik amerikai szónoklata inspirált: „Minden a népért, a nép által, a nép nélkül semmi sem!” Vagy ott van 1978. január 6., amikor az Egyesült Államok visszaadta Magyarországnak a második világháború során amerikai kézre került koronaékszereket. Emlékezetes George H. W. Bushnak a záporban összetépett 1989-es beszéde, de említhetjük 1999. március 12-ét is, amikor hazánk – az USA erős támogatásával – a NATO tagjává vált.
Ehhez képest Magyarország egyelőre szinte semmit sem profitált a Trumpnak való hízelgésből. Washington újra enyhítette az előző kormányzat alatt kissé megszigorított beutazási szabályokat és elnöki utasításra, a szabályos eljárást megkerülve levette a szankciós listáról Rogán Antalt, de például nem állította vissza a kettős adóztatást kizáró korábbi államközi szerződést, amelyhez törvényhozási hozzájárulásra is szükség lenne. Novemberi amerikai útja nyomán Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy Trump elnökkel megállapodott egy „pénzügyi védőpajzsról”. Ezt maga az amerikai elnök cáfolta, mondván, hogy a kérés elhangzott, Orbán nagyon is akarta volna a pénzügyi segítséget, de ő nem adta meg neki. Ekkor Szijjártó Péter még mindig ott tartott, hogy a kekeckedők nem voltak ott a tárgyaláson, bezzeg ő látta, amint Trump és Orbán kezet rázott az alkura. Aztán a miniszterelnök múlt hétfői nemzetközi „sajtótájékoztatóján” beismerte, hogy egyelőre nem sikerült mindkét fél számára elfogadható megoldást találni. Magyarul nincs védőpajzs és se ő, se külügyminisztere nem mondott igazat, amikor azt állították, hogy van.
Sehogy se látni azt a bizonyos aranykort, pedig nagyon is szükség lenne rá. Az Egyesült Államok új, a nyers erőre támaszkodó, ellentmondást nem tűrő külpolitikája azt is jelenti, hogy a magyar kormánynak az eddiginél jobban oda kell figyelnie a kínai és orosz orientációja miatti neheztelésre. Orbán szeretné kivételesnek láttatni Trumphoz fűződő viszonyát, de ambíciója nagyobb, mint valós befolyása. A levél kitérő választ ad a budapesti meghívásra – „majd stábjaink egyeztetnek” –, ami nem zárja ki, hogy az amerikai elnök a választások előtt idejöjjön, de nem is ígéret rá, hogy megteszi. Majd később dönt és nem biztos, hogy el akarja magát kötelezni egy vesztésre álló politikus mellett...
