Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin egy huszonnégy karátos aranybudin ült, amikor a levegőbe röpítették. A sajnálatos júliusi esemény megrázta az eurázsiai vécéülőke-szakmát. Közel s távol ez volt az egyetlen példány, amelybe epoxigyantával igazgyöngyöket és százdollárosokat öntöttek, no és az ukrán háborús költségvetés egytizedét ropogós ezerhrivnyásokból. A drámát dermedten fogadták világszerte. Ennyi szeretetteljes részvétnyilvánítást még nem regisztrált a megsemmisült pravoszláv műkincsek miatt dohogó műértőközeg.
„Putyin fröccsent szegény ikonosztázra” – ilyen Moszkovszkaja Pravda-címreményei is keveseknek lehettek korábban. De (talán mondanunk sem kell) a 2026-os év nem csak emiatt bizonyult különlegesnek.
Repülj, dácsa!
Az elnök dácsája is ment a lecsóba. Pedig nemrég üvegezték be. Ukrán drón köszönt be a szárnyas oltárokból épített rózsaablakon napokkal korábban. Robert Brovdi, az ukrán hadsereg pilóta nélküli rendszereinek parancsnoka egy kétméteres bránert is a drónjára erősített. A levegő-föld vasbeton fallosz a nappaliba falába fúródott, az elnöki portrék közé.
„Milyen szerencse, hogy nem szájba találta, uram!” – mondta a bátor komornyik.
„Milyen szerencse!” – mondta Putyin. A komornyikot azóta nem látták. De találtak a szobájában egy Brovdi hőstetteiről szóló újságkivágást, amelyben a magyar származású katona szavainak megválogatása nélkül (tehát teljesen adekvát módon) válaszolt az őt Magyarországról és a schengeni övezetből három évre kitiltó külügyi Szijjártó-határozatra.
„Dugjátok fel a seggetekbe a szankcióitokat! – kezdte a parancsnok. – A veszélyben lévő magyar szuverenitással kapcsolatos populista kijelentéseket adagoljátok a lumpeneknek, amíg vannak, és elhiszik ezt a maszlagot. Egy magyar származású ukrán katonatisztként az én fekete-fehér álláspontom, hogy a Barátság kőolajvezeték támogatásával nem a magyar szuverenitást véditek, hanem a mocskos zsebeteket tömitek a szankciókkal sújtott olcsó nyersanyaggal.”
A vasbeton falloszt egy betondaruval sem sikerült kimódolni a nappaliból. Viszont utazási iroda alakult a dácsa nappalijának megtekintésére, csillagtúrában a falra robbant székelő diktátor emlékművével.
Bűnszövet
Deutsch Tamás öt másodperces elmélyült gondolkozás után elfogadta a vádalkut, és megtarthatta a Fiat 500 típusú személygépjárművét. A Migration Aid düsseldorfi befogadóállomásának szociális munkásaként haszonnal vezetheti a járművet. A volt EP-képviselő ezt megelőzően felfedte minden sötét titkát, csak hogy csökkentse a büntetését. Különös kegyetlenséggel és előre megfontolt spekulációkkal, bűnszervezetben elkövetett kizárólagos hatalomgyakorlásban találták bűnösnek, és nem bizonyult enyhítő körülménynek, hogy tettestársaival a közjavak eltulajdonítására és mániákus megosztásra építették ördögi tervüket. Már két hete mennek főműsoridőben, a Vers mindenkinek különkiadásában, azok a poémák, amelyeket a mintegy 380 elsőrendű vádlott szaval, saját költeményként.
A Fidesz-delegáció vezetőjének Ursula von der Leyenhez kellett epigrammát írnia.
„Így lettünk bármoly, vidd hírül a brüsszelieknek: Elvetemültünk, s lecövekelt a haza.” És most ugyanezt angol nyelven, dél-walesi dialektusban. Rosszabbul járt Kocsis Máté, akinek a műsor két és fél órás különkiadásában a homéroszi eposzok stílusában kellett saját gyártású hőskölteményt előadnia Magyar Péterhez. A büntetés embertelensége miatt tiltakozását fejezte ki az Ökotárs és a Menedék Alapítvány is, pedig a civilek között mindkét szervezet a legnagyobb üldöztetést szenvedte el.
A kis Pócs
Pócs János és Kósa Lajos éppen a határkerítést építette tizenkét lombkoronasétány friss hajtásaiból, amikor a CNN, a BBC, az AFP és a Reuters stábja megjelent a kertek alatt. Láttak már a történelemben önkényesen kikiáltott köztársaságot egy másik köztársaságon belül, de a Magyar Pétert Miniszterelnökként El Nem Ismerők Köztársasága mégis unikálisan hatott az Unióban. Jobban mondva a Kipcsak Állam Bilaterális Érdekképviseleteiben (KÁBÉ), mivelhogy az MPMENIK nem kívánt csatlakozni az európai államokhoz, ellenben kijelentette, hogy
azonnali hatállyal és visszavonhatatlanul Tádzsikisztán exklávéja akar lenni (vagy Türkmenisztáné: a szavazást meg kell ismételni a Budaházy-klán óvása miatt, összedőlt egy jurtájuk, és nem tudtak kiszabadulni az urnazárásig).
A köztársaságot Pócs János jászkarajenői hátsó kertjében kiáltották ki (a jászapáti éppen fel volt ásva), egy eperfa hajladozó lombjánál, vagy talán mogyorófáénál, nem tudni bizonyosan. Mindenesetre ez lesz az augusztus 20-i országgyűlés első napirendi pontja, amiben megszövegezik az ünnepélyes államalapítást Anonymus (vagy Kézai Simon, előterjesztő: Gődény György, esetleg Thuróczy János, előterjesztő: Novák Előd) stílusában.
Özvegy Talabér Konzekvencia át is kiabált nekik az elmaradhatatlan műszálas lebernyegében elektrosztatikus frizurával, hogy az anyjuk micsodáját kiáltozzanak éjnek évadján. „Volt egy gyenge pillanata, mint bármelyikünknek” – idézte egykori önmagát az egykori parlamenter, amikor a szolnoki gyerekbántalmazás elkövetőjét vette védelmébe (egy napra, amíg szóltak neki fentről, hogy ne légy hülye, János). Konzekvencia erre visszakiabált nagyon röhögve: Most te voltál a soros, Janikám, utalva Pócs megperzselt disznajára, aminek az oldalába ezt a kevésbé ízléses üzenetet vésték.De a magyar fideszeseket kemény (para)fából faragták, őket egy (hat) idiótaság határozott elutasítása ugyan nem löki a nemzetközi genderlobbi karjaiba, mondták éveken át!
Nótafaszabotázs
A választást április 19-én (Sulyok megtalálta az elveszett karizmáját) három szavazattal veszítette el a Fidesz: Németh Szilárd családja visszaesőként kajakómába esett, és alaposan nem bírt urnához járulni. Orbán Viktor nem sokat törődött az eredménnyel, hiszen ő már régen megmondta, hogy a haza nem lehet ellenzékben. De a Kossuth-nóta kevésbé vidáman szállt aznap este (ácsi!) a Bálna tövében a karakán Zsolti ajakán! Deák Dániel még egy erőltetett poént megeresztett, miszerint poloska még úgy sem vezetett országot sehol a világon soha, de Orbán arcán látta, hogy itt és most a végére értek, a fizetési listának is.
