Minden orosz iskolásgyerek – és talán az ukrán is – tudja, hogy meddig tartott a nagy honvédő háború. 1941. június 22-től 1945. május 9-ig 1418 nap telt el. A Szovjetunió részéről 27 millióan haltak bele, 9 millió katona, a többi civil. Ha a mostani orosz-ukrán háború kezdetének 2022. február 24-ét tekintjük, akkor az 1418 nap január 11-én fog letelni, akkortól az oroszoknak és az ukránoknak ez hosszabb lesz, mint a II. világháború. Persze az oroszok még 2014-ben támadtak Ukrajnára, a saját maguk által a résztvevő „kis zöld emberkék” számára gyártott érdemrenden a 2014. február 20-i dátum szerepel, az ukránok a krími parlament február 27-i lerohanásától számolnak, de a konfliktus mindenképp lassan 12 éve tart. Ráadásul az előkészületek még régebben indultak, az orosz titkosszolgálatok évekkel korábban kezdték szervezni a kelet-ukrajnai „népfelkelést” – legalább akkortól, hogy a NATO 2008-ban megnyitotta az ukrán és a grúz tagság elvi lehetőségét. De lehet, hogy még régebben, elvégre Putyin már a 2007-es müncheni biztonsági konferencián jelezte, nem nyugszik bele a Nyugat által diktált új leosztásba. Amúgy pedig, mint arra Moszkvából kétnaponta figyelmeztetnek, Oroszország atomhatalom.
A Sir Winston Churchillnek tulajdonított aforizma szerint Oroszország sosem olyan erős és sosem olyan gyenge, mint amilyennek látszik. Katonailag nem olyan erős, gazdaságilag pedig nem olyan gyenge, alkalmazhatnánk a mondást a mi korunkra. 12 év alatt sem tudta maga alá gyűrni Ukrajnát, viszont nem is omlott össze, nehézségekkel, de át tudott állni a permanens háborúra, elviselte a nyugati elszigetelődést, a Kínának való alávetést, meg a halottakban és súlyos sebesültekben jóval egymillió felett járó emberveszteséget. Putyin végül is arra bazíroz, hogy az oroszok többet tudnak elviselni, mint a nyugatiak – nem csak a szenvedést tűrik jobban –, a brutális zsarnokság, az ellenvélemények elfojtása miatt is. Ezzel együtt, a Kreml gondos figyelme alatt működő VCIOM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a megkérdezett oroszok 55 százaléka békét szeretne. Ha beszámítjuk a hatalomtól való jogos rettegést, feltételezhetjük, hogy a valós arány ennél is sokkal magasabb, az orosz lakosság túlnyomó többsége nem akarja ezt a háborút. Nem birodalmat, még nagyobb területet akar, hanem normális életet, főleg pedig nem meghalni a putyini jövőképért, hiszen mindenki csak egyszer születik erre a Földre...
Nem csak az agresszort, az egész világot meglepte, ahogy Ukrajna állja a sarat. Nekik ez lett az új nagy honvédő háború, amelyben 12 év alatt is csak az ország területének ötödét veszítették el. A hadsereg és a társadalom is megacélozódott, a közvélemény nagyobb része helyesli a makacs védekezést és ellenzi az önkéntes területfeladást. Putyin nyilván nem véletlenül követel választásokat és próbálja kiiktatni a képből Volodimir Zelenszkij elnököt, de nincs rá garancia, hogy az esetleges utóddal könnyebb dolga lenne. A háború befejezéséhez, de legalább felfüggesztéséhez az országban döntő fordulatnak kellene bekövetkeznie, de ennek egyelőre nincs jele. Az 1418. nap is úgy fog eltelni, mint a többi és belehal majd nagyjából ezer ember, aztán februárban jön a negyedik évforduló és meglehet, még az se az utolsó lesz.
Putyin szeme előtt egy olyan világ lebeg, amelyben Oroszország újra eladhatja földgázát meg olaját, a bevételből újraépítheti hadseregét és európai befolyását. Érdekei egybevágnak Donald Trump szándékaival, mind a ketten szívesen szétvernék az Európai Uniót, mert annak tagállamai egyenként könnyebben felőrölhetők, mint együtt.
Európa már érzékeli a veszélyt, felismerte, hogy cselekedni kell, de azt még nem döntötte el, hogy mit is tegyen. Próbálja meg kibekkelni Trump hátralévő három, és Putyin ki tudja mennyi évét, vagy sürgősen építsen gazdasági súlyához méltó haderőt, egyszerűsítse és gyorsítsa döntéshozatalát, fonja szorosabbra a sorait? Ebből a szempontból közeleg egy fontos dátum, amely után világosabban fogunk látni: 2026. április 12.