Ha a kedves olvasó nem találkozott volna még a gigantizmus elnevezéssel, hadd foglaljam össze röviden a lényegét. A jelenséget a növekedési hormonok túltengése okozza, a következménye a rendkívüli testmagasság. A ma élő legmagasabb ember, a török Sultan Kösen 2,51 méter magas.
Az emberiség átlag magassága napjainkban 160 és 183 centiméter között mozog. Az Amerikai Egyesült Államokban az átlag meghaladja a 175 centimétert. A világon a holland férfiak a legmagasabbak, közel 183 centiméterrel, míg a nők között a lettek vezetnek, átlagosan 170 centiméterrel. Ezzel szemben a világ legalacsonyabb férfijai – átlagosan 160 centiméterrel - Kelet-Timoron élnek, a legalacsonyabb nők – 161 centiméteres átlaggal – Máltán.
A második világháború utáni évtizedekben gyorsan nőtt az emberiség: az iráni férfiak 16, a dél-koreai nők 20 centiméterrel lettek magasabbak. A legutóbbi magyar felmérések szerint a férfiak 176, a nők pedig 164 centiméter átlagos magasságúak. (Ásatási eredmények alapján megállapították, hogy a honfoglaló magyar férfiak 166, a nők pedig 155 centméter magasak lehettek, vagyis a magyarság mintegy tíz centimétert nőtt a honfoglalás óta.)
Ezzel kapcsolatban hadd idézzem fel Gulliver utazásait Lilliputba, Brobdingnagba, Laputába, melyek Jonathan Swift szatirikus regénye nyomán az egész világon ismertek. Gulliver a törpék világában - mivel azok csak 8 centiméterre nőttek - óriás, az óriások között viszont törpe volt. Jól tudjuk azonban, hogy a valósággal az írói fantázia is nehezen vetekszik. Az óriások és a törpék a valóságban is körülvesznek bennünket.
Kezdjük az utóbbiakkal: a magyar Kuti István 80 centiméteres volt. Az iráni Afshin Esmaeil Ghaderzadeh a Guinness Rekordok Könyve szerint 65 centiméterével a világ legalacsonyabb embere, majdnem hét centivel alacsonyabb, mint a kolumbiai, harminchat éves Edward „Niño” Hernandez.
A gigantizmus ennek az ellenkezője. Aki ebben szenved – amit az agyalapi mirigy megnagyobbodása okoz -, az megállíthatatlanul növekszik. Híres példája ennek a jelenségnek az 1918-ban született amerikai Robert Pershing Wadlow, aki egész – igaz, csak 22 évre szabott - életében állandóan nőtt, és közel három méter magasságot ért el. A legmagasabb magyar, az orosházi Grósz László 220 centiméterre nőtt.
Nem kis büszkeség számomra, hogy Semmelweis Ignác után én is – bár eddig még nem végeztem orvosi tanulmányokat - beírhatom nevemet az orvoslás történetébe. Felfedeztem ugyanis a gigantizmus fontos változatát, amit politikai gigantizmusnak neveztem el. Akik ebben szenvednek, azok politikai óriásnak érzik magukat. Megvallom, nem volt nehéz ezt felismerni, hiszen naponta követem az amerikai és magyar politikát, így napról napra megfigyelhetem a két ország politikai hatalmasságainak gigantizmusát. Ezek a politikusok, hogy ne említsek neveket - na jó: Donald Trump és Orbán Viktor -, úgy hiszik, hogy mint a fentebb említett Robert Pershing Wadlow, állandóan nőnek.
Trump “az országgyarapító” címet igyekszik elnyerni Grönland bekebelezésével, Kanada az Egyesült Államokhoz csatolásával. Orbán Viktor láthatóan úgy érzi, hogy már kinőtte Magyarországot, sőt lassan Európa is szűk neki. Putyinhoz és Trumphoz dörgölőzve, az Európai Uniót belülről bomlasztva világpolitikát akar formálni.
Trump az USA fennállásának 250. évfordulójára diadalívet akar építtetni, amelyet – biztos kitalálták – Arc de Trumpnak készül elnevezni. Ez alkalommal egy pénzérmére is rá akarja tenni a portréját. A Fehér Házat, amely az elmúlt évszázadokban jól szolgálta a – zömükben puritán – elnököket, kibővíti egy oda nem illő, Versailles-szerű bálteremmel, és minden mellékhelyiség szerelvényeit arany színűre vagy egyenesen aranyra cserélteti. Legutóbb Ceausescu mellékhelyiségeiben láttunk ilyent.
Orbán mindezt kisszerűbben csinálja, de eljátszogat a Trianon előtti Nagy-Magyarország visszaállításának gyakorlatilag teljesen reménytelen propagálásával. Nemcsak a kormányzati középületeket formálja a maga képére, hanem a saját és családja, barátai egyre hatalmasabbra növekvő vagyonát is. Az Orbán család szédületes gazdagodása a rendszerváltás után, Viktor politikai pályára lépésével kezdődött, és mára felbecsülhetetlen mértéket öltött.
Ezek a politikusok gigantikusnak érzik magukat. S e ponton hadd utaljak vissza a bevezetőben mondottakra: ez bizony nem normális állapot. Igaz, politikusoknál gyakoribb, mint az influenza vagy gyomorrontás. Mussolini arcára volt írva, Hitler minden cselekedete sugallta, hogy gigantikusnak érezte magát. Trump ezt az érzést azzal erősíti, hogy mindennek aranyozottnak kell lennie körülötte, Orbán pedig hetenként ontja magából a bölcsességet, egész népét tanítja (mégpedig nem középiskolás fokon – Istenem, hol van ez attól).
A politikai gigantizmus nem ritka, a túlzott önbizalom okozza, és egyik fontos tünete, hogy elhízással jár (bár lehet, hogy ezt a mindent benyelni akarás okozza). A fejbe szállt dicsőség pedig agyi zavarokhoz vezet. Akit ez elragad, az cézárnak hiszi magát, és mint az egyszeri szarka, ő is sokat akar. De úgy is jár - a rendkívül nagy bukás elkerülhetetlen a végén.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
