Miley Cyrus a Népszavának: Harrison Ford hívására még várok

Egy filmhez írt dal mennyire lehet személyes?

Abszolúte az lehet. Amikor megnéztem a filmet, még nem volt teljesen kész. Tetszett a folyamatban, hogy így inkább éreztem magam az Avatar család tagjának, mint valaki, aki csak újonnan csatlakozott. James Cameron és csapata már tizenöt éve dolgoztak az Avatar világán, de azonnal úgy fogadtak, mint egy családtagot, ami zseniális volt, mert mindössze kettő százalékát kellett elvégeznem a kemény munkának, nem úgy mint mindenki másnak. De ettől sokkal inkább úgy éreztem, hogy részese vagyok annak a teljes utazásnak, amin ők alkotókként végigmennek. Nyilvánvalóan magamat láttam a történetben, és ezt szeretem az Avatarban. Ez egy nagyszabású film, mégis van benne egyfajta intimitás és érzelem, ami miatt tudsz azonosulni a történettel, még akkor is, ha nem mindannyian Pandorán élünk. Bár bizonyos értelemben mindannyian létrehozunk egyfajta választott családot. A rugalmasság az, ami nagyon megérintett a dalban.

Milyen volt Mark Ronson DJ-vel dolgozni?

Mark és én már régóta dolgozunk együtt. Ez a bizalom sokat segített. Említettem a választott család fontosságát, így érzek Mark iránt is. Mindemellett James Cameron nagyon szerette volna, hogy a dal úgy hangozzék, mintha nem csak az Avatarral élne, hanem anélkül is simán kiadnám. Olyan szerzemény, ami önmagában is megállja a helyét – ebben nagy segítség volt Mark.

Az Avatar: Tűz és Hamu sokat foglalkozik az emberi kapcsolatok, a gyász, a veszteség és a család dinamikájával. Hogyan sikerült mindezt egy dalban összehozni?

A dallamot illetően valami olyat akartam, ami aláveti magát a film méretének. És bár a dal erőteljes, növekszik és egyre nagyobb lesz, nagyon minimalista, egyszemélyes énekkel kezdődik, ami szerintem szöges ellentétben áll az Avatar világával. Szeretek kontrasztos dolgokat csinálni. Bármi is a feladat, én mindig az ellentétes utat választom. Mindig a lehető legkisebbel kezdtem, tudva, hogy mindig növekedhet. Az Avatar több mint epikus mozi. Ezt tegnap este a premieren még jobban megértettem, mint  első néhány alkalommal látva a filmet. Mert bár túlzó, a hangtervezés hihetetlen, és azonnal elmerülsz benne, én a kisebb pillanatokat láttam meg, mint valamit, ami igazán kiemelkedett számomra a Tűz és Hamuban. Ezért azt akartam, hogy a dalomban legyenek kis, meghitt, csendes családi pillanatok,  ugyanakkor nagyon csillogó is legyen – mint Deborah L. Scott jelmeztervező munkáiban, amelyeken mindenhova jut némi csillogás. Ez volt az egyik kedvenc részem. Azt is imádom, hogy mindenkinek megvan a saját identitása. Annak ellenére, hogy egy klánba, egy csoportba tartoznak, mindannyian egyéniek. Nagyon inspirált az a hihetetlenül gyönyörű világ, amit James teremtett.

Nincs Miley Cyrus-dal átgondolt vizualitás nélkül. Mesélne erről a kettősségről?

A zene számomra egyben vizuális pillanat. Vizuális, mert épp most készítettem egy vizuális albumot. Ez az egyik kedvenc részem a zenében. Amikor dalt írok, elképzelem milyen lesz. Sokan tanúsíthatják ezt: tényleg viszek egy ruhát, és csak annyit mondok, hogy így hangozzon. Vannak, akik kottát hoznak, amit megmutathatnak a karmesternek. Én viszont megmutatom nekik a ruhát, és megkérdezem, mit jelent ez. Tényleg így készültek a legnagyobb slágereim. Egyszer egy egész dalt írtam egy cipő alapján, mert a cipő annyira jó volt. Galliano – ez itt a reklám helye! És amikor megnéztem az Avatart, először a vizuális elemet kaptam meg. Hihetetlen volt, mert az összes színt, az összes világot és, ismétlem, az összes jelmeztervet be tudtam építeni magába a dalba. Szóval, az Avatarban az egyik kedvenc elemem az, ahogy minden összeszövődik, összefonódik. Ez az összetartozást jelképezi. Mindig inspirál a szépség, azon belül pedig, hogy az mindenki számára különböző. Ez nem valami, ami külsőleg jön, még akkor sem, ha a külső dolgok is lehetnek szépek. A szépségnek mindig belülről kell sugároznia. Szeretem James Cameronban és a munkájában, hogy bár nagyon élvezzük nézni a dicsőségét és a vizuális élményt, ami az Avatart fenomenálissá teszi, és amiért olyan sokan szeretik világszerte, az Avatar kisebb, emberibb része az, amellyel mindannyian azonosulni tudunk, és ez James Cameron szívéből és elméjéből indul. Ami a leginkább lenyűgöz, amikor az Avatart nézem, az az, hogy a karakterek mind olyan emberek, mint mi, és csak azt csinálják, amit szeretnek. Csak a szívüket és az elméjüket a képernyőre vetítik, és mi teljesen elmerülhetünk ebben az élményben. Régóta dolgozom a Disney-vel, de mivel egy ideje nem csináltam velük semmit, elfelejtettem, hogy a Disney varázsa valóságos. Mint amikor olyan fantasztikus dolgot készítesz, mint az Avatar.

Mit gondol, a dallal hozzájárul az Avatar popkulturális örökségéhez?

Nos, a film hosszú, és én a legvégén jövök. Szóval máris sokat kérek, mert szeretném, ha maradnál és végighallgatnád: ha már itt voltál három és fél órát, bírj ki még három és fél percet. Amit hozzá akartam adni az Avatarhoz, az az, hogy fokozni akartam a film érzelmi töltetét, mert tudom, hogy ez a legfontosabb. James számára mindenekelőtt ez a teljes produkció extravaganciája, neki valóban az érzelmek a legfontosabbak, valamint a család, az összetartás, a választott család és a rugalmasság. Nekem pedig a erős női karakterek a leglényegesebbek. Ezért szerettem volna a személyes rugalmasságomat inspirációként felhasználni. De fel akartam használni a sebezhető oldalamat is, mert az is erős. És ezt szeretem Tűz és Hamuban, hogy rávilágít arra a tényre, hogy néha le kell zuhannunk a mélypontra, hogy visszapattanva a csúcsra jussunk.

Ez a második év, amikor filmhez írt dalt, miután tavaly a Golden Globe-ra jelölt Beautiful in That Way című nótával debütált. Ez tudatos folyamat?

Nem, totális és banális véletlen. Amikor meghívtak egy talk show felvételére a Disney Legendsbe, ott ültünk: James Cameron, Harrison Ford és én. Valakinek meg kellett törnie a csendet, és megkérdezni: „Na, mit csinálsz mostanában?” James nyilvánvalóan húsz éve az Avataron dolgozott, ezt már tudtam. Ő pedig azt mondta: „Hát, az Avataron dolgozom.” Én pedig azt válaszoltam: „Hát, én zenén dolgozom, tudod. Ha valaha szükséged lesz egy dalra, csak szólj!” És szólt. Mármint James. Harrison Ford hívására még várok. De igen, amúgy imádok filmzenét szerezni, mert így sokféle dolog részese lehetek. 

Honnan merít ihletet?

Mindenhonnan. Szerintem ez a szépsége az életnek, hogy minden inspiráló lehet, még ez is, hogy interjút adok, bár lehet, ez nagyon Tom Fordosan hangzik. Őszintén szólva, néha le kell csendesednem és körültekintőnek kell lennem. Úgy érzem, hogy mindig túlságosan inspirált vagyok, a kezdeti szikra mindig ott ott van bennem. Aztán azt hiszem, minden kreatív embernek fel kell tennie a kérdést: követni akarom ezt? És melyik szikra maradhat meg? Melyik éghet a legfényesebben? Melyik éghet a leghosszabb ideig, csak azért, mert egy pillanatban inspiráltak vagyunk? Az Avatar új mércét állít fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire szereted azt, amit csinálsz. És szerintem amikor az Avatar-szerelem témájáról beszélünk, az nem csak a történetben jelenik meg, hanem valójában a kulisszák mögött is. Zoomoltam James Cameronnal, miközben ő a film vágásán dolgozott, és nem tudtam elhinni, hogy még mindig mennyire szenvedélyesen foglalkozik azzal, amivel már ennyi ideje dolgozik. Szóval az inspiráció mindenhol ott van. Csak ki kell választani, hogy mit akarsz követni, és szerintem az fog a legtöbb elégedettséget hozni az életben.

Tudja már, hogy hogy mit választ következőnek?

Ha van valami, amire igazán büszke vagyok, azok a döntések, amelyeket nem csak arról hoztam, hogy mit csináljak, hanem arról is, hogy mit ne, és hogy nem kell mindig elfoglaltnak éreznem magam. Amikor tizenkét éves korod óta ilyen életet élsz, úgy érzed, hogy folytatnod kell, és nem tudod, mit tegyél azokban a pillanatokban, amikor nincs felhajtás körülötted. Rájöttem, hogy jobb, ha élvezem az életem nyugalmát, ahelyett, hogy még több elfoglaltságot teremtenék magamnak csupán azért, mert ez az egyetlen dolog, amit ismerek. Így minden, amit választottam, a számomra személyesen helyes döntés volt. Az is, amikor szakítottam és visszatértem a Disney családhoz. Az eddigi tapasztalataim alapján nagyon kényelmesen és magabiztosan érzem most magam velük. De emellett olyan dolgokat választottam, amelyekről úgy éreztem, hogy egyszeri lehetőségek.

Ha tudna tanácsot adni, mint mondana a tizenkét éves önmagának?

Azt, ha például leültetnek Michael Jackson mellé, ne csak önmagaddal foglalkozz, figyelj rá is oda egy kicsit. Fontos, hogy legyenek momentumaid, melyekre vissza tudsz emlékezni, nem csak az, hogy féltél a fellépés előtt.

Nemrég eljegyezték…

Így van. Miután a tűzben elvesztettem a házamat, rájöttem, nem csak azt veszítettem el. Tényleg a hamvakig süllyedtem, és lassan újraépítettem az életemet, személyesen, fizikailag – az otthonomat. A szerelem témája ezek után értékelődött bennem újra.