Aki csak jóval később, felnőttkorában kaphatta meg azt a tudást, amire vágyott, és ami tovább segíthette volna őt a fejlődés útján?
Akinek ez automatikusan járt az élettől, el sem tudja képzelni azt az egész életen át érzett hiátust, amit a tudás beavatottságérzésére való szomjazás jelent. Erre kínál megoldást a Közép-európai Egyetem, a CEU, ami magyarországi ellehetetlenítése, a lex CEU törvény bevezetése miatt 2020 szeptemberében Bécsbe helyezte át amerikai akkreditációjú diplomát adó campusát. Nem hagyták azonban magára a tanulni vágyó magyar társadalmat sem, mert a budapesti épületben folytatódott a tudományos és közművelődési tevékenység.
Ennek keretében többek között egyetemi előkészítőt tartanak roma diákoknak, működtetik a Bibó István Szabadegyetemet, Határtalan Tudás címmel pedig tudományos ismeretterjesztő előadás-sorozatot szerveznek. Ezek mellett a CEU társadalmi edukációjának fontos eleme a Socrates Program, amely bölcsészet- és társadalomtudományi kurzusokat kínál azoknak a felnőtteknek, akiknek a múltban nem volt lehetőségük továbbtanulni. Az előadásokat alacsony létszámú csoportokban a CEU és más egyetemek oktatói tartják, amelyeknek témái olvasmányok megvitatására, vélemények ütköztetésére épülnek.
Halmos Máté, a program vezetője mesél az öt éve indult Socratesről, és a rendhagyó felnőttoktatás tapasztalatairól.
– Tágabb értelemben a CEU missziója, hogy ne csak hagyományos oktatási formában működjön, hanem többek között egyetemi előkészítőkkel, mentorálási és tutorálási formákkal, mesterszintű egyetemi oktatásra való felkészítéssel szolgálja a különböző társadalmi csoportok igényeit. Hátrányos helyzetű gyerekek angolnyelv-oktatáson vehetnek részt, itt található a Blinken OSA Archívum, ami a világ legnagyobb hidegháborús gyűjteménye, de van például filmklubunk is, és a Nyitott Galéria különböző kiállításokkal várja a közönséget. A társadalmi edukációs folyamat felerősödött a diplomát adó képzés kényszerköltözése után, aminek egyik tartópillére, a Socrates program.
– Miért éppen Szókratészról nevezték el a programot?
– Mindenkiben rejlik egy gondolkodó, szól a jelmondatunk. Szókratész, az ókori filozófia vezéralakja, párbeszéddel, közös gondolkodással közelíti meg a közösséget foglalkoztató kérdéseket. Mi is erre törekszünk. Ahogy Platón műveiben Szókratész vitába száll másokkal, a mi óráink is diskurzusra, eszmecserére épülnek – ezt fejeztük ki a névadással.
– Kik a kurzusok hallgatói és vezetői?
– Húsz- és nyolcvan év közötti hallgatóink a legkülönbözőbb élettörténetekkel, iskolai és családi háttérrel érkeznek. Húsz hallgató jár egy-egy szemináriumra, tizenegy héten át tart egy modul. Ennek a felét, nagyjából hat hetet oktat egy tanár, a másik hat hetet egy másik oktató, heti egyszer, két és fél órában, este hattól fél kilencig. Az oktatók részben a CEU kutatói, akik a Demokrácia Intézetben dolgoznak, és hiányzik nekik a tanítás. Más egyetemek oktatói is jönnek hozzánk, jellemzően az ELTE-ről, de vannak független előadók is, illetve egyéb, felnőttoktatásban dolgozók. Nagy előny, ha valakinek van tapasztalata a felnőttedukációban, vagy a nem hagyományos oktatási formában, mert ez a kurzus más, mint egy szokásos felnőttoktatási környezet.
– Mi a tematikája a programnak, milyen témák kerülnek fókuszba egy-egy alkalommal?
– Általában bölcsészet- és társadalomtudományokra épül a tematika. Jelenleg fut egy bioetikai kurzusunk, aminek nemrég része volt Sándor Judit jogász, egyetemi tanár előadása. Van egy háborúkról szóló történelmi és irodalmi kurzusunk, tavasszal indul majd egy fenntarthatóságról szóló, és egy autonómia és autokrácia című óra. Szövegolvasásra épül a módszerünk úgy, hogy egy adott szövegrészt, könyvrészletet otthon a hallgatók elolvasnak, majd az órán közösen megbeszélnek. A különböző hátterű hallgatók rengeteg élettapasztalatot hoznak be az órákra, amit felhasználunk a diskurzusban. Egyik alkalommal az ’56-os forradalomról volt szó, amikor kiderült, hogy a nyolcvan éves hallgatónk jelen volt az eseményeknél, az édesanyja a barikádokról rángatta le. Elképzelhető, hogy milyen csend lett a teremben, mindenki elképedt, hogy egy szemtanú személyes történetét hallja. Az élő történelem ült közöttünk, óriási pillanat volt.
