Krasznahorkai László necukéja és egy fájóan üres szék

Iskolás csoportok, újságírók és turisták feszült sora áll a Nobel-díj átadójának napján a stockholmi Nobel-díj Múzeum bejáratánál, az óvárosi Stortoget téren december 10-én. A kiállítótér egészen este hét óráig, az átadó tiszteletére élő hárfaszóval, vezetett túrákkal és ünnepi ebéddel fogadja az érdeklődőket. Meg is telik percek alatt a kis tér, ahol a múzeum gyűjteményéből több mint 250 tárgy látható. Az intézmény kurátorai minden évben kérnek egy-egy tárgyat a díjazottaktól, amelyek az adott év őszétől kezdve emléket állítanak majd munkájuknak és a múzeum szavaival élve egyben nyomai az adományozók életét kitöltő jelentős eseményeinek és maguknak a személyüknek is.

Mivel a díjazottak között van kutató, biológus, fizikus, író és békeharcos is, várható volt, hogy a tárgyak sora meglehetősen változatos: Charles Rice amerikai virológus pezsgőspohárba helyezett húsvéti tojása vagy George P. Smith amerikai biológus malacperselye is megfér Desmond Tutu dél-afrikai emberi jogi aktivista nyakkendője mellett, úgy immár két éve helyet kap Karikó Katalin legkedvesebb pipettája és Krausz Ferenc egyik, kutatásához használt berendezése is - és immár Krasznahorkai László necukéja, vagyis egy japán kisplasztikája is, amely egy könyökölve merengő férfit ábrázol. Amint azt a múzeumi dolgozóktól a helyszínen megtudtuk, másik irodalmi Nobel-díjasunk, Kertész Imre írógépe jelenleg nem szerepel a kiállított tárgyak között, ugyanis a múzeum általában a pár éves díjazottak tárgyait vonultatja fel. A gyűjtemény hatalmas, sajnos sokszorosan ekkora hely sem lenne igazán elég.

A múzeum állandó kiállítása nemcsak tiszteleg a díjazottak előtt, hanem emléket állít munkásságuknak, forradalmi áttöréseiknek – mindannak, amit a díjazott kutatók, írók, és békeharcosok elértek.

Valószínűleg a Nobel-díj Múzeum bisztrója az egyetlen bisztró a világon, ahol a vendégek fék nélkül fordítgatják fel a székeket, mielőtt helyet foglalnának. Bár ezek nem akármilyen székek, a jellegzetes Adolf Loos építész által tervezett fekete székeket minden évben a díjazottak írják alá, amelyek aztán ugyanúgy megtalálhatóak a múzeumban. Egy kisebb körasztalon, a kiállítótérben az idei díjazottak székei is gondosan felfordítva, katonás rendben sorakoztak körbe, minden különösebb személyes üzenet nélkül, aláírva. Csak egyetlen szék árválkodott üresen, Maria Corina Machadóé, a venezuelai politikusé és aktivistáé, aki az idei Nobel-békedíj nyerteséé, aki hazájában bujkálni kényszerül, és bár úgy volt, hogy utazik, az oslói díjátadóra sem tudott elmenni.