A levegőben frissen főtt növényi teák illata szállt, miközben a kiállítók – köztük a Jane Goodall Intézet és a Tudatos Vásárlók Egyesülete – standjainál már reggeltől pezsgett az élet. A rendezvényt a házigazdák, Fait Federika, a zCast, HVG fenntarthatósági podcastjának és Litkai Gergely, a Zöld Válasz podcast műsorvezetői azzal vezették fel, hogy 2075-ben a klímaváltozás már nem fenyegetés, hanem múltbeli tanulság. „Környezeti lábnyomunk csökkentésére tudom ajánlani a fekvőgipszet” – ironizált a humorista, olyan oldott hangulatot teremtve, amelyben a hallgatók is egyre nyitottabbá, befogadóbbá váltak.
A délelőtti és délutáni blokkokban kilenc ismert tudományos szakember, köztük közgazdász, ökológus, biológus, jogász és pszichológus osztotta meg vízióját és gondolatait a zöld átállás kapcsán.
Belépő az időgépbe
Elsőként Köves Alexandra ökológiai közgazdász egy időgépbe invitált minket, amellyel 2075-be repített: az utazás célállomása a zöld átállás jegyében átalakult Budapest szíve, a Vámház körút volt.
Szerinte a Nagy Fordulat kulcsa a kollektív tudatváltás volt, amelynek eredményeképpen a 2020-as években felismertük, hogy a klímaválság nem technikai, hanem lelki kihívás: átnevelni magunkat a több helyett az elégre, és ezt továbbadni.
Példaként hozta a közösségi kerteket és a mindfulnessprogramokat, amelyek 2075-re nem csupán a fogyasztást redukálják, hanem iskolai tanórák terepei is, gyakorlati helyszínt biztosítva az átalakított oktatásnak.
Előadása olyan volt, mintha nem is egy számunkra kívülálló beszélt volna hozzánk: mesélt nekünk, amellett, hogy a realitását mindvégig megőrizte. Hogy az általa felvázolt jövőkép megvalósítható-e? Amennyiben élünk a kezünkbe kapott lehetőségekkel, úgy hiszem, igen. A szakember szerint is a fenntarthatóság azon a képességünkön múlik, hogy el tudunk-e képzelni egy olyan jövőt, amelyben a környezetünkkel és egymással is harmóniában élhetünk. Úgy véli, a kapitalista realisták mérhetetlen cinizmusa köszön vissza akkor, amikor azt mondják, könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét, ezért is szereti inkább a „világeleje” megközelítést.
Antal Miklós ökológiai közgazdász szerint 2075-ben alkotmányos jogon védik majd a bolygót, köszönhetően a 2020-as évek klímaperének. És hogy mik is segítettek ezt elérni? Elsődlegesen érvényesítették a környezeti jogokat, és klímaadókat vetettek ki a szennyezőkre. Szerinte 2035-re nullára lehetne csökkenteni a CO2-kibocsátást az épületeinkben napelemekkel és hőszivattyúkkal. Üzenete, hogy a zöld út jogi és gazdasági keretek nélkül elképzelhetetlen. „Egyáltalán nem tudom elképzelni viszont, hogy a társadalom mennyire lesz működőképes. A jelenlegi rendszerben az emberek egy mókuskerékben élnek, amiben elhitetik velük, hogy nincs más út. Úgy gondolom, hogy az élet minőségét alapvetően az fogja meghatározni, hogy kollektív szinten mennyire leszünk sikeresek az együttműködésben” – érzékeltette az MTA-ELTE Lendület Új Vízió kutatócsoportjának vezetője.
Szimbiocén korszak
Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus szintén a társadalmi dinamikára hívta fel a figyelmet. „Remélem, hogy 2075-ben közelebb leszünk a »szimbiocén« korszakhoz, és egészségesebb viszonyban fogunk élni a természettel. Ez sok tekintetben a saját választásainktól is függ, ezért tudatában kell lennünk a szabadságunkkal együtt járó felelősségnek, és el kell viselnünk az ezzel együtt járó szorongásokat” – fogalmazott.
Orosz Katalin klinikai szakpszichológus, a magyar ökofalu-mozgalom egyik alapítója a magzati fejlődéshez kapcsolható folyamatokat, a gyermekek lélektaniságát és az oktatás szerepét emelte ki: „Ha nem neveljük a gyerekeket a fenntarthatóságra, hiábavaló minden” – szögezte le. A magzat-anya kapcsolatot természeti oldalról közelítette meg, amelyben mi magunk vagyunk a természet. Ennek a szempontnak a fontosságát hangsúlyozta a gyermek későbbi fejlődésében és nevelésében is. Víziójában 2075-ben az iskolák integrálják a fenntarthatóságot: permakultúra-órák, klímaszimulációk épülnek be az oktatásba gyakorlati projektek formájában.
A mai diákok vezetik majd az átállást, mert ők azok, akik 2075-öt meg fogják élni, ekképpen a változásokat is.
Zlinszky János ökológus a globális igazságosságról értekezett, megjegyezve, hogy a zöld átállás csak akkor lehet sikeres, ha inkluzív. Előadásában hangsúlyozta, hogy egyre zsugorodik a játékterünk, és egyre szeszélyesebbek a játékvezetők. „Szerintem az első lépés a valóságalapú élet és valóságalapú cselekvés. Tehát hogy próbáljunk reflektálni, próbáljuk végiggondolni azt, hogy ténylegesen és végső soron mik a legfontosabb szükségleteink, és ezek milyen távon, mi által vannak biztosítva ott, ahol élünk” – elmélkedett az átállás kapcsán. Ugyanakkor a déli országok támogatásán, modernizálásán kívül a karbonadó-bevételek elosztásáról sem szabad megfeledkeznünk. Az ökológus figyelmeztetett: „Magyarország ebben a játszmában csak akkor nyerhet, ha szolidáris.” Beemelte továbbá II. János Pál pápát és Bartholomaiosz pátriárkát is, akik már 2002-ben hangoztatták, hogy egy emberöltő elég lenne, hogy a földünket gyermekeink jövője felé kormányozzuk. 2075-ig szűk kettő van hátra…
Harc sárkányokkal
Michaletzky Luca pszichológus az ökopszichológia szerepét hangsúlyozta: ez a pszichológiának azon ága, amiben az ember kimozdul a szűkebb értelemben vett környezetéből, és figyelembe veszi a körülötte lévő világot, emellett szűkebb és tágabb értelemben vett emberi kapcsolatait is tiszteli és ápolja, például a családjában vagy a társadalomban, amelyben él. Érzékszerveinek kiélesítése által az ember tulajdonképpen egy új nyelvet tanul meg: az értő figyelem és az együttérzés nyelvét. „A természethez ezer szálon kapcsolódunk akkor is, ha erről éppen nincs tudomásunk, vagy nem vesszük figyelembe mindennapjaink során. Az ökopszichológiai szemlélet segít ezeket a kapcsolódásokat felismernünk, hatásukat megérteni, és ezek mentén egy a természettel mélyebb harmóniát kialakítani mindennapjainkban” – emelte ki.
Végül Takács-Sánta András ökológus meséjében az embereket és a természetet egyaránt kizsákmányoló multikat sárkányokként bemutatva hívta fel a figyelmet a jelenlegi rendszer társadalmi egyenlőtlenségeire és igazságtalanságaira. A 2024-ben megjelent, Világeleje című könyvében egy olyan harmadik utat mutat be, amelyben a cselekvő remény reális és elérhető opció a társadalom számára. Mind a könyvvel, mind meséjével azt szeretné üzenni, hogy lépjünk minél többen a cselekvő remény rögös, de szép útjára. Hisz abban, hogy bármilyen csekélynek is látjuk jelen pillanatban az esélyt erre, a világeleje sok kis apró közösségéből és ezek hálózataiból kifejlődhet egy ökologikus civilizáció.
Kónya Máté, Z generációs ifjúsági előadó, biológushallgató emellett a közösségi mozgalmak szerepét emelte ki. „Egyedül nem megy, hálózatok kellenek” – fogalmazott. Példaként szolgálhat szerinte erre a Fridays for Future magyar ága.
A változáshoz az út szerinte helyi akciókon, kezdeményezéseken át vezet, amelyben a Z generáció döntéshozásban való részvételét nyomatékosította. Ehhez azonban nyitottság kell, ami ha teljes mértékben hiányzik, társadalmi robbanások is bekövetkezhetnek, és a politikai változást ebben a fiatalabb generáció hozhatja el.
Máté szerint a fiatalság rendkívül nehéz helyzetben van, mivel átérzi a zöld átállás fontosságának kérdését, ugyanakkor a többi generáció és a döntéshozók nem hallgatják meg őket.
Jövőalkotás közösen
A napot jövőalkotó műhelyek és egy meglepetés zárta, ahol a résztvevők vázlatokat készítettek a saját Nagy Fordulatukhoz.„Szerettük volna, ha a résztvevők kapnak egy olyan inspirációs löketet, hogy ha hazamennek, valamilyen gyakorlatias attitűdöt is hazavihessenek. A foglalkozások során ehhez kapnak eszközöket, és facilitátorokkal próbálhatják ki, hogyan nézhet ki ez a gyakorlatban. A résztevők ennek során csoportokra oszlanak, és leírják, mik azok a gondolati ívek, amik az előadásokból megfogták őket. Ezután eldöntik, milyen konkrét társadalmi ügy mellett szeretnének elköteleződni, kidolgozzák ennek működését, aztán egy közös körben megosztják, hogy ki mire jutott. Célunk, hogy a Világeleje-ünnep után is folytassák a közös gondolkodást, tevékenységet” – világította meg Michaletzky Luca, a műhelysorozat egyik főszervezője.
Fait Federika, a műhelyfoglalkozás másik főszervezője kiemelte, hogy az efféle szerveződések egyes európai országokban, például Hollandiában már élő példák, és a mindennapok szerves részei.
A zöld átállás útja tehát nem lineáris, hanem hálózatos – pszichológiai felkészülés, gazdasági reformok, jogi garanciák, biológiai innovációk és közösségi erő együtt. A Világeleje-ünnep nemcsak elmélkedés volt, hanem hívás: kezdjük ma a kertünkben, a szavazatunkkal, a beszélgetéseinkkel. 2075-ben hálásak leszünk érte.
