Nem és nem. Hiába kerestem reggel a hírt, hogy lemondott posztjáról és bocsánatot kért Pintér Sándor, a rendőrségért és a gyermekvédelemért felelős belügyminiszter, Fülöp Attila, a gyermekvédelmi otthonokat is irányító gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár, Tuzson Bence, a hazug jelentést összeállító igazságügyi miniszter, vagy akár a soha nem látott megtorlást vizionáló Kocsis Máté frakcióvezető. Nem történt meg.
Eltussolták, majd hónapokon keresztül hidegvérrel tagadták, hogy a Szőlő utcai intézet falai között brutális bántalmazásoknak, szexuális kényszerítéseknek voltak kitéve kamasz gyerekek. Sőt, kitüntették az ezt segítő nevelőt a szociális ellátás fejlesztéséhez való hozzájárulásért, a szociális szakmák területén végzett kiemelkedő tevékenységéért. Közben bizonygatták, Juhász Péter Pálnak, ennek az elvetemült, beteg elmének nem volt kiskorú áldozata. Megfenyegették, aki ennek ellenkezőjét merte állítani. Kuslits Gábort, aki először állt ki a nyilvánosság elé, megalázták, lejáratták, hazugnak nevezték.
Nem, nem mentség, hogy év elején aztán bilincs csattant Juhász Péter Pál kezén, hiszen 2011 óta tehette ezt. A szakma tiltakozott a kinevezése ellen. Érkeztek jelzések a gyermekvédelemből. Mégis 14 éven keresztül használta tárgyként azokat a gyerekeket, fiatalokat, akik pici koruktól szenvednek - elképzelhetetlen brutalitáson mentek keresztül. Az egész rohadt rendszert mindez nem érdekelte, mert csak a lojalitás számít. És Juhász Péter Pál az volt. Lojális. Jóban volt az illetékes főosztály embereivel, ha jöttek ellenőrizni, akkor az ebédlőben etette őket. Hogy aztán miért lett kegyvesztett, egyelőre nem tudni. Ahogy azt sem, még hány intézetben élnek hasonló körülmények között gyerekek.
Miniszternek, államtitkárnak lenni felelősség. Kötelezettséggel, következménnyel, elszámoltathatósággal jár. Eljön az igazság órája.