Ukrajnában épp megtizedeli Zelenszkij udvartartását egy korrupciós ügy, amelynek Magyarországon éppen csak a lényegéről nem esik szó: arról, hogy az ukrán hatalomhoz közeli közvetítő kereskedők tették zsebre a háború sújtotta ország energiaimportján szerzett profit nagy részét. Keleti szomszédunkban az ilyesmiért fejek hullanak (ami nálunk már csak azért sem történhet meg, mert odaát a kormánytól független antikorrupciós ügyészség nyomoz, itt meg… hagyjuk).
Kapcsolódó hazai hír, hogy egy névtelen, de jó fideszes kontaktokkal rendelkező cégcsoport a magyar hatóságok buzgó félrenézése mellett úgy 70 milliárd forintot keresett egy év alatt – a jó öreg áfacsalás módszerével -, beékelődve az orosz-magyar gázkereskedelembe. Minálunk ezt jobb híján a sajtó derítette ki; mondjuk nem az a fele, amelyiket az állam közpénzből a BBC színvonalán finanszíroz, hanem a másik. Súlyosbító körülmény, hogy az áfa be nem fizetése útján mindannyiunktól ellopott milliárdok nagy része valószínűleg Moszkvába került, tekintve, hogy a biznisz orosz titkosszolgálati háttér nélkül aligha működhetett volna, ők pedig nem azért vannak ott, hogy a NER-elit zsebét megtömjék.
A fenti 70 milliárd csak csepp a tengerben, ám van itt egy másik szám is, ami talán már többeket elgondolkodtat:
minden tizedik rubel, amelyet Putyin eddig az ukrajnai rablóháborúra költött, az orosz olajat és gázt vásárló magyarok pénztárcájából került ki.
Harcolni ugyanis tényleg nem lehet anyagiak nélkül, és ez Ukrajnára ugyanúgy igaz, mint Oroszországra. Utóbbinak egyáltalán nincsenek korlátlan pénztartalékai: ami volt, az mára nagyrészt elfogyott, az orosz gazdaság pedig a szénhidrogéneken kívül mást nem nagyon tud kínálni – az ország bevételeinek legalább a 80 százaléka olaj- és gázeladásból származik.
Amikor Orbán Viktor azt állítja, hogy Brüsszel fizeti a háborút a mi kontónkra, még félig sincs igaza: az EU leginkább ahhoz ad támogatást, hogy Ukrajna védekezni tudjon - a magyar emberek pénzéből (is) háborúzó Putyin hadai ellen.