A politika világa az elmúlt évtizedben radikálisan megváltozott, és ez új világlátást követel. A Trump által is képviselt agresszív, szélsőjobb „forradalmi konzervativizmus” ugyan Magyarországot is drasztikusan érinti, de nem csak Orbán és Trump sokat emlegetett kapcsolata miatt: az Orbán-rezsim már 2010-ben ebbe az irányba indult el, így mindenképpen szembe kell néznünk a szélsőjobb globális előretörésével és hazai változatának mélyülő válságával. Ez már önmagában is szükségessé teszi egy új baloldali stratégia kidolgozását.
A kulcsszó a szélsőjobb előtörésének megértésében és feldolgozásában a korszakváltás, az ipari korszak után az információs technológia (IT), avagy az „info-techno,” korszakának belépése, ami a társadalom egész szerkezetét átalakítja és a pártrendszert is alapjaiban megújítja. A korszakváltás látványos eseményei és fontosabb területei gyakran szerepeltek már a hazai közbeszédben is, de a társadalmi szerkezetet átalakító jellege eddig jórészt homályban maradt, pedig hazánkban is felveti a progresszív baloldal kialakításának a szükségességét.
A globalizáció jelenlegi szakaszát a polikrízis jellemzi: maga a kifejezés ugyan a sok, párhuzamosan futó válságra utal, de sokkal többről van szó, a válságfolyamatok ellentétes összefonódásáról. Ennek a leglátványosabb példája az USA és Kína számos gazdasági és kutatási területen való erőteljes összekapcsolódása és az intenzív kapcsolatokból adódó, állandósult kereskedelmi, kutatási és ideológiai háborúja. A polikrízis hulláma már az összes országot és régiót elérte, így hozzánk is ideért, és erőteljesen megmutatkozik nemcsak az egyes országok politikai és gazdasági konfliktusaiban, hanem az emberek mindennapos életmódjában is.
Gyorsan változó és gyorsan bomló, konstruált „mesterséges” valóságok vesznek körül mindenkit, vagy elrohannak az emberek mellett a régiók és az országok közötti tárgyalásos, mindig csak rövid távú megállapodások révén - ahogy ezt a Trump elnökség története látványosan megmutatja. Az átmeneti állapotban felbomlik a társadalmi szabályok rendszere is, a legjellegzetesebb példája ennek Trump ámokfutása a világpolitikában. Az államok és a társadalmi intézmények manapság folyamatos készenléti állapotban működnek, így aztán az emberek az intézményesült bizonytalanság mindennapos sodródásában élnek, ami az új baloldali perspektíva hiányában sokakat taszít a szélsőjobb felé.
A korszakváltás, az info-techno korának belépése is hozzájárul a gyorsan változó valósághoz, és annak bizonytalanságát is magával hozta, amit „enigma of truth” kifejezéssel emlegetnek a nemzetközi médiában: az elénk táruló „rejtélyes valóság” gyorsan változik és tágul, és a felgyorsult kommunikáció következtében az egyre zajosabb információk tömege szinte már áttekinthetetlenné vált. Ebben a pesszimista közelítésben a mai fejlett társadalmak emberét „alvajárónak” nevezik, mert még azt sem tudja, hogy valójában milyen tényezők és szabályok irányítják a lépteit.
A közösségi médiába vetett bizalom, a közbizalom jelentősen csökkent, az állandó bizonytalanságban élők körében felerősödött a nosztalgia a rend és a stabilitás korábbi biztonságos állapota iránt, amit a neokonzervativizmus erősödése is jelez. Nálunk a hagyományos baloldali pártok is az alvajárók közé tartoznak, mert képtelenek voltak megérteni az ipari társadalom hanyatlását és az új világrend kialakulását, ezért a múlt üzeneteit ismételgetik.
Az ipari társadalom korábbi korszakát a társadalomtörténeti elemzések a dezintegráció és a reintegráció szakaszaival jellemzik. A korai ipari társadalom súlyos jövedelmi és kulturális megosztással járt, az érett ipari társadalomban viszont fokozatosan felülkerekedtek a reintegráció folyamatai, és enyhült a megosztottság. A teremtő rombolás jelenlegi folyamatában az info-techno korszakra való áttérés számos negatív következménnyel is járt, amit általában az ipari társadalom dezintegrációjából fakadó súlyos társadalmi és megélhetési válságaként jellemeztek.
Az európai tudományos és közéleti vitákban a közéletről szóló legismertebb elmélet a rezonancia központi fogalmára épül, ami azt fejtegeti, hogy a körülöttünk felgyorsult idő sodrában megrázó aktív hatások érik el az embereket, akik az állandó átalakulásban a változásokhoz való alkalmazkodásra, rezonanciára, „együtt rezgésre” és ráhangolódásra, azaz dinamikus stabilitásra törekszünk. A megújult baloldali pártoknak az a feladatuk, hogy elősegítsék az alkalmazkodást, a rezonanciát az új, gyorsan változó és egyre bonyolultabb világhoz.
A nyugati szakirodalom és nyomában a világsajtó az info-techno korszakváltás ellentmondásos folyamatát teremtő rombolásként írja le, ami már lejátszódott némely korábbi nagy történelmi korszakváltás idején. A klasszikus eset Amerika, ahol a digitális világgal megjelent a szupergazdagok és az elszegényedő lakosság élesedő kontrasztja is, kinyílt a jövedelmi olló, mivel a lakosság felső 1 százaléka rendkívüli módon megnövelte a vagyonát, a lakosság többsége pedig elszegényedett. Ez az info-techno szektor elerjedésével az EU fejlett országaiban is megjelent: nem csak a digitális világot importálták, hanem az amerikai teremtő rombolást is, bár sokkal kiegyensúlyozottabb társadalmi bázison, ezért kisebb szélsőségekkel.
Mindent összevetve, az info-techno korszak belépése az egész globális világrendet felforgatta, így annak politikai-gazdasági és társadalmi-életmódbeli következményei is globalizálódtak, és bár az egyes országok bevontságának mértéke és a tradíciói szerint, de ennek megfelelően a pártrendszerek is radikálisan átalakultak.
A korszakváltás kezdetén, a mély társadalmi válság következtében a politikai rendszer jellege a globális és országos szinten egyaránt drasztikusan megváltozott, ezért a fejlett ipari társadalmakra jellemző politikai szerkezetnek, a balközép és a jobbközép pártok versengésének dominanciája után erőteljes sodródás kezdődött a szélsőjobboldali pártok és mozgalmak felé.
Különösen jellemző ez a fordulat a súlyosan érintett fiatal korosztály körében, főként az élet számos területén növekvő bizonytalanság miatt.
A nyugati balközép pártok ezért már nem az ipari társadalom, hanem a teremtő rombolás válságából keresik a kiutat, és progresszívnak nevezik magukat, akárcsak azon stratégiájukat, amely az új típusú jövőbe vezet,
azaz már az info-techno világ ellentmondásaira keres megoldást. Így aztán a jelenlegi politikai válság viharában nálunk is a progresszív magyar baloldali párt kialakítása a nagy történelmi feladat.
Ám az új tagállamok a globális korszakváltás során sajátos különutat jártak be, mert a legutóbbi globális átalakulás még a fejlett ipari társadalomhoz való alkalmazkodás folyamatában érte őket. De közben beköszöntött az információs társadalom, és ez felerősítette az uniós felzárkózás ellentmondásait. A régióban a baloldali pártoknak is lényeges átalakuláson kell átmenniük, hogy létrehozzák a fejlett uniós tagállamokban már felvázolt új stratégiát és a progresszív pártokat.
Az autokrata Orbán-rezsim zsákutcás fejlődése miatt Magyarország van a legrosszabb helyzetben a régión belül, az eltékozolt évekkel, a zéró gazdasági fejlődéssel és az életszínvonalban való erőteljes visszaeséssel. Az idei év csak folytatta és elmélyítette ezt a gazdasági lejtmenetet és a velejáró társadalmi dezintegrációt, ezért az info-techno társadalom belépésével a politikában minden korábbinál fontosabbá vált a perspektívaváltás.
Erre Magyarországon jó történelmi lehetőséget ad a 2026-os választás, amely a várható kormányváltással feltáruló új politikai terepen lehetőséget ad a megújuló a baloldal számára, de egyben kötelezővé is tesz egy gyökeresen új pályát a programadó progresszív uniós modell felé.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.