Kiderült, hogy a Facebookon boldogan mosolygó „foci rajongó Cintiák” és „átlagos Zolik” egy része valójában sosem létezett. A Lakmusz tényellenőrző oldal ugyanis lebuktatott egy jókora hálózatot: olyan kamuprofilokat, amelyeket mesterséges intelligenciával gyártottak le, majd rájuk bízták a politikai tartalmak terjesztését. A jelenség valójában nem új, csak sokkal csinosabb csomagolást kapott. Már nem a béna stockfotóról vigyorgó „Józsi” posztolja ugyanazt a három mondatot naponta tízszer, hanem fiatalos, életszagú arcok, akik látszólag teljesen hitelesek. A manipuláció alapja, hogy ha a profil olyan, mint bármelyikünk, a tartalom is meggyőzőbbnek tűnhet. Legalábbis a rendszer erre épít.
De itt jön a csavar: ha valaki, hát pont a fiatalok azok, akik először szúrják ki az AI-szagú baromságokat. Ők pontosan látják, ha egy arc túl tökéletes, ha egy mondat túl steril, vagy ha valakinek a netes jelenléte olyan, mintha egy tartalomgyár írta volna össze. De az idősebbeket sem becsülném le e téren, különösen, hogy némelyikről ordít: nem valós személyekről van szó. Persze nem szabad semmibe venni az álprofilok jelentőségét, hisz az igenis számít, hogy az emberek milyen hangulatot tapasztalnak a digitális térben. De a közösségi média ugyanúgy buborékokat gyárt, mint az élet maga, mindenki azt látja a saját falán, ami eleve érdekli. Így a hatás végső soron korlátozott, inkább a saját tábort erősítheti meg. Ráadásul egy valamit biztosan nem pótol: a valóságot. Hiába írja ki kamu Ádám, hogy hú de király ez a Fix 3-as lakáshitel, ha az aki olvassa, nem képes összekuporgatni a felvételhez szükséges önerőt. És ami még biztos: egy ilyen hálózatot hús-vér emberek működtetnek, feltehetően nem ingyen… vagyis a végén megint csak ott tartunk, hogy a mi adónkból finanszírozhatnak egy újabb virtuális hadsereget.