Hallgat, vagy meghallgat
Imádkozni, káromkodni egyre megy,
Tiszta daccal, mint az űzött gyermekek,
Láthatatlan pártfogódat kergeted.
Vagy hallgat, vagy meghallgat az istened.
Szóltak anyámnak
az ég királynője
izzó trónusán
dajkálja színtelen fiát
gyenge magzatát
az oklevelemet anyám
hétfőn még büszkén hordozta
a táskájába tette
a buszon mutogatta
mindenkinek
az elvtársak asztalán
ott volt a telefon
valaki szólt
valaki szólt anyámnak
az oklevelem szerdára elveszett
szekrény mélyére bújt
a fás ládába tévedt
a kályhába esett
a sorsom elégett
elveszett
az ég királynője
királlyá teszi színtelen fiát
gyenge kapui kulcsait
anyja neve őrzi
anyám többé nem hordozta
semmit sem mondott senkinek
volt még két gyereke
azokkal büszkélkedett
a trónus jobb és bal oldalán
fenevadak ülnek
háromszarvú, ezerszemű
szörnyek szülnek
szörnyeket,
akik szólnak valakinek,
akiktől megcsörren
a fontos telefon
az ég királynője ül
izzó trónusán
sorsokról dönt,
életet ad, életet vesz el,
az árnyék-utat járom
az árnyékom a járom
abban a fényben
nem létezem
fenevadak tündökölnek
korok felett
sorsok sodródnak
elvégeztetett
rend szerint
az ég királynője
örök
és nem létezem
