Miközben állítólag az orosz-ukránháborút lezáró igazságos béke feltételeit készíti elő a hónapok óta egyeztető amerikai és orosz tárgyalóküldöttség, a Vlagyimir Putyin orosz elnök által aláírt új nemzetstratégia más szándékot tükröz. Putyin elnöki rendelete inkább a soknemzetiségű, de orosz központú Szovjetunió helyreállítását sugallja mintsem azt, hogy az orosz elnök bármilyen feltételek mentén elfogadna egy független, szuverén Ukrajnát Oroszország szomszédjában.
Vlagyimir Putyin november 25-én írta alá a 858. számú elnöki rendeletet, amely jóváhagyta az Orosz Föderáció nemzetpolitikai stratégiáját a 2036-ig tartó időszakra. A dokumentumot hivatalosan is közzétették, és 2026. január 1-jén lép hatályba. Az emigrációban működő orosz ellenzéki portálok (Meduza, Novaja Gazeta Europe, The Moscow Times) ismertetése szerint az új nemzetstratégia a 2012-2025 közötti időszakra vonatkozó korábbi orosz nemzetpolitika folytatása és aktualizálása. Azért volt szükség a módosítására, mert Oroszország 2012 óta „jelentős intézményi és strukturális változásokon ment keresztül, amelyek segítettek megerősíteni az orosz nemzet egységét”. Most azonban az ország új kihívásokkal néz szembe – érvel az elnöki rendelet -, olyan kihívásokkal, amelyek veszélyeztethetik a nemzetbiztonságot, „ha nem kezelik megfelelően”.
Az új nemzetstratégia deklarált célja a „külföldi beavatkozás” megakadályozása, az Orosz Föderáció állami egységének, területi integritásának és belső stabilitásának fenntartása, valamint az, hogy a tízéves periódus végére „az orosz állampolgári identitás/öntudat szintje” legalább 95 százalékot érjen el.
Vagyis: 2036-ig az állampolgárok 95 százaléka tartsa magát orosznak, osztozzon az „orosz polgári identitásban” és oroszul beszéljen az annektált ukrán területeken is.
Hogy mindez több mint hagymázos elméletek sokasága, az is jelzi, hogy a januárban hatályba lépő rendelet előírja, hogy biztosítani kell az ellenőrzést a kelet-ukrajnai annektált régiók felett olyan mértékben, hogy megteremtődjenek a feltételek az orosz állam „történelmi területei” egységének helyreállításához, ugyanakkor részletesen rendelkezik a végrehajtás nyomon követéséről is. Az Orosz Föderáció kormányának cselekvési terveket kell kidolgoznia és éves végrehajtási jelentéseket kell benyújtania az elnöknek és a Szövetségi Közgyűlés kamaráinak. Ezek a jelentések követni fogják éves szinten, hogy az orosz hatóságoknak az adott évben mennyit sikerült elérniük a kitűzött célokból.
A hat fejezetből és 61 pontból álló nemzetstratégia visszatükrözi azokat a Putyin által felkarolt birodalmi, pánszláv eszméket, amelyek már az Ukrajna elleni teljeskörű háború kirobbantása előtt megjelentek az elnöki víziókban. Az az elképzelés köszön vissza belőle, hogy az Orosz Föderáció egyedi civilizációt képvisel, saját állami identitással, belső összetartása elengedhetetlen a túléléséhez és fejlődéséhez. Azt hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Orosz Föderáció többnemzetiségű népének (az úgynevezett orosz nemzetnek) egységét, mint egy különálló „civilizációs államnak” tekintett modern állam alapját. És ebbe bizony szervesen beletartoznak a háború során megszállt és papíron elcsatolt, az Orosz Föderáció részének nyilvánított ukrán területek is, valamint a 2014-ben annektált Krím is.
Az egyre összetettebb biztonsági környezetben – az elnöki rendelet szerint – számtalan kockázat rejlik, több tényező veszélyezteti a civilizációs nemzet egységét. A feltételezett kockázatok felsorolása pedig a Kreml jól ismert diskurzusának lajstroma.
Röviden úgy foglalhatnánk össze, hogy külföldi beavatkozás, migráció, nácizmus, terrorizmus és ruszofóbia.
A dokumentum megfogalmazása szerint: a „barátságtalan államok” erőfeszítései a következőkre fókuszálnak: az etnikumok közötti kapcsolatok destabilizálására és az orosz társadalom megosztottságának szítására; külföldi etnikumok közötti konfliktusok Oroszországba való behozatalára; kísérletek a terrorizmus, a szélsőségesség, a neonácizmus és a „ruszofób nézetek” ideológiáinak terjesztésére; „növekvő ruszofóbia a nemzetközi színtéren”, beleértve az orosz nyelv és az orosz kultúra hiteltelenítésére irányuló erőfeszítéseket; a „történelmi igazság” – beleértve a második világháború emlékének – eltorzítására irányuló kísérletek „erősödése”; az oroszellenes propaganda terjesztése a donyecki és luhanszki „népköztársaságokban”, valamint a Herszoni és Zaporizzsjai területen, (amelyeket Oroszország 2022-ben annektált); nem kormányzati szervezetek felhasználása külföldi államok érdekeinek előmozdítására.
A jelenlegi geopolitikai kontextusban, az Ukrajnával való fegyveres konfliktus és a Nyugattal fennálló feszültségek közepette, miközben a putyini rezsim Ukrajna államiságát és történelmi identitását is megkérdőjelezi, az új orosz stratégia különös jelentőséget kap. Mindenekelőtt azért, mert a NATO keleti terjeszkedésének határozott ellenzése mellett az Ukrajnában élő orosz ajkú lakosság védelme és a történelmileg orosznak tekintett területekkel való újraegyesítés szükségszerűsége voltak a fő ürügyek a 2022-es „különleges katonai művelet” elindításához Ukrajnában. Az új nemzetstratégia pedig a legfőbb kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy Putyin fejében az elmúlt közel négy évben semmi sem változott, és ez minden „béketárgyalás” esélyét behatárolja.
