Két világ volt ötven évvel ezelőtt, 1975. november 29-én az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Nagy-Britanniában azon a napon a Queen klasszikusa, a Bohemian Rhapsody ugrott a slágerlista élére, és kilenc héten át ott is maradt. Bár a műbírálói fogadtatás annak idején korántsem mutatkozott egyöntetűnek, ma már közmegegyezés van abban, hogy a hatperces szvit a rocktörténet legjelentősebb alkotásainak egyike, amely a zenekar különlegesen gazdag arzenáljából is kiemelkedik, az együttes védjegyévé vált.
A hatperces hosszúság miatt az EMI kiadó vezetői könyörögtek a banda tagjainak, hogy rövidítsék meg az opust, de Freddie Mercury ezt a leghatározottabban elutasította. Már csak azért is, mert ő, Brian May, valamint Roger Taylor három héten át napi 10-12 órát töltött a szólamok feléneklésével.
A felvételek során ugyanazt a zongorát használták, amelyen Paul McCartney játszott a Beatles Hey Jude című dalának rögzítésekor 1968-ban. Ez abból a szempontból is érdekes, hogy 2002-ben a Guinness Rekordok Könyve szavazást írt ki a rockhistória legnagyszerűbb darabjának kiválasztására. A Bohemian Rhapsody nyert, a harmadik helyet – John Lennon Imagine-je mögött – a Hey Jude szerezte meg. Az első tízben további három Beatles-szám – a Strawberry Fields for Ever (7.), a Yesterday (9.) és a Let It Be (10.) – szerepelt, befért még a Dancing Queen az ABBA-tól (4.), a Like a Prayer Madonnától (5.), az Angels Robbie Williamstől (6.), valamint a Wannabe a Spice Girlstől (8.).
A Queen dala olyan bonyolult volt, hogy a zenekar nem akarta élőben előadni. Taylor erről így beszélt: „Hívtak szerepelni a Top of the Pops című tévéműsorba. Mindent megtettünk a fellépés elkerüléséért, elvégre az emberiség legunalmasabb napja lett volna, ha úgy teszünk, mintha énekelnénk és játszanánk. Inkább készítettünk egy videóklipet, az ment le az adásban is.”
A számot 1991 végén, Mercury halála után újra kiadták, és megint az első helyre került a brit slágerlistán; ez az egyetlen kislemez, amely két különböző karácsonyon is a topon volt Nagy-Britanniában. A legmagasabbról annak idején az ABBA Mamma mia című slágere taszította le. A Bohém rapszódiában felhangzik: „Oh mamma mia, mamma mia, mamma mia let me go...” A következő évben, 1992-ben a darab felcsendült a Wayne világa című amerikai filmben, majd a második helyen jegyezték az Egyesült Államokban. (Születésekor, a hetvenes évek közepén hetedik volt a tengerentúlon.)
Apropó, Amerika! Amikor a Bohemian Rhapsody Nagy-Britanniában a csúcsra ért, „odaát” a Silver Convention német női énektrió Fly, Robin, Fly című száma vette át – három hétre – a vezetést. A dal szövege mindössze hat szóból állt – fly, robin, fly, / up, up to the sky” –, mivel a lányok nem beszéltek angolul. Ugyanez jellemezte a csoport másik sikerszámát, az Egyesült Államokban másodikként jegyzett szerzeményt: „Get up and boogie, that’s right”.
A Fly, Robin, Fly részben magyar dal volt, zenéjét a szabadkai születésű, 1967-től Münchenben, később húsz esztendőn át Los Angelesben élő Lévay Szilveszter írta. A napjainkban nyolcvan éves komponista nevéhez több mint száz mozi- és tévéfilmzene, továbbá világhírű, nálunk is bemutatott musicalek – Mozart!, Elisabeth, Rebecca, Marie Antoinette – sora fűződik.
„A Fly, Robin, Fly nagy szám lett, és akkor azt hittem, most már így megy ez a végtelenségig” – nyilatkozta 2001-ben, amikor harmincnégy év után először látogatott haza vajdasági szülővárosába. „De nem így történt. Komponáltam változatlanul, a siker azonban elmaradt. Miért? Mert nem csináltam igazán jó dolgokat. Nekivágtam hát Amerikának, hogy új impulzusokat kapjak, és hál’ Isten, bejött.”
A Fly, Robin, Fly Grammy-, a Bohemian Rhapsody többszörös Oscar-díjas lett. Merthogy 2018-ban ezzel a címmel készült film a Queenről, s – egyebek mellett – a legjobb férfi főszereplőnek a Mercuryt megformáló Rami Maleket választották. Az itthoni kritikák közt azt olvastam: „Leginkább a jól ismert és szeretett Queen-dalok viszik el a hátukon a megvalósításában korántsem kiemelkedő filmet.”
Ugyan mi más vitte volna el?
