Baja belvárosa a mohácsi Duna híd építése miatt kővel megrakott teherautók átvonulását kénytelen viselni. Minden órában negyven teherautó, egyenként negyven tonna rakomány rázza meg a városon átvezető főút házait. (Lásd: Néha hasznos az észszerűség, 2025. november 20.)
December elsejétől így negyven kilométeres sebességkorlátozást léptetnek életbe, “mert ez szükséges a zajhatások és a balesetveszély csökkentése érdekében”. No igen. Határozott, gyors intézkedés. A hídépítés 2029-Ig tart.
Az efféle korrekt eljárásnak történelmi hagyománya van Bácskában. Baján az újvárosi lakótelepet a kecskeméti házgyár elemeiből rakták össze. Valahonnan elhordták a sódert, az adalék anyagokat, a vasat, a cementet Kecskemétre, majd legyártották a paneleket, és jó nagy teherautókon elhozták Bajára, majd beépítették a lakótelep házaiba.
Néha hasznos az észszerűségAztán a 80-as évek elején, már felnőtt fejjel találkoztam azzal a problémával, hogy a kecskeméti (megyei) építőipari vállalat az Árpád utcai Garzonházat is kecskeméti panelből akarta felépíteni. Baja, ugye, a Duna partján fekszik. Bajai cég termeli ki a Dunából a kavicsot, a dunaújvárosi vasműből érkezett az acél. Baján ma is országos közforgalmú kikötő működik, vasúti kapcsolattal. Egy panelgyártó gépsor telepítése teljesen indokolt lett volna.
Ehhez képest minden bajai előregyártott lakás minden darabkáját teherautóra rakták, elvitték hatvan kilométerre, megszellőztették Kecskeméten, és ugyanazon a hatvan kilométeres úton visszahozták. Előtte a hozzávalókat is száz kilométeren utaztatták. A jól végzett munka ellenértékét - a százhúsz plusz száz kilométeres, fölösleges szállítás árát - pedig minden egyes újvárosi családtól, a lakás árán felül beszedték. Ez a pénz csak kis részben gazdagította a kecskeméti vállalatot, lényegében elégették. Oktalanul rongálták a megye útjait. nem véletlen, hogy a Bara lakótelep már szekszárdi panelből készült.
Most azt látjuk, hogy a Mecsek aljáról, a kőbányából rajtunk keresztül hordják a követ a mohácsi Duna híd kapcsolódó útberuházásához. Kísértetiesen hasonlít tehát az erőforrások és a pénz elégetése ahhoz, ahogyan a bajai újvárosi lakótelepet összehozták. Pedig van jobb megoldás, mint az, hogy az 51-es út elérését Mohácsnál, egy négy sávos úttal Baján keresztül építsék meg. Amikor valamilyen érdekből a világvégéről építettek nálunk amúgy nagyon hasznos és szerethető lakótelepet, akkor is mi tűrtünk és mi fizettük. Most nem mi fizetünk, hanem mindenki, de mi viseljük el a káoszt.
Helyesebb lenne észszerűbb megoldást választani. Ahogy legutóbb is írtam, miután megépült a híd, akkor érdemes, rövid szállítással megépíteni azt a fontos sztrádát. Hiszen az a logikus, hogy az elkészült hídon hordják át a követ a túloldali útépítéshez, és ne vigyék 80-90 kilométert körbe, rajtunk keresztül.
Eleve így kellett volna tervezni.
Nincs értelme annak, ami történik: elégetnek a semmibe pár milliárd forintot, ami a normális ütemezés mellett megmaradna. Semmi sem indokolja, hogy a híd elkészülte előtt erőltessék a túloldali négysávos utat.
A változás esélye persze elég kevés. Ha az építés átütemezéséből származó (amúgy horribilis) megtakarítás a jelenlegi kivitelezőknél maradna, akkor persze holnap megállnának a teherautók. Ám ha a beruházó számára lenne hasznos az átszervezés, már adódnának szerződéses gondok is, megegyezés lenne szükséges. És ha nem a hétköznapi közérdek és észszerűség számít, hanem valami más (ugyan mi lehet az?), akkor természetesen minden így megy tovább.
A negyven kilométeres sebességkorlátozás innen nézve felettébb beszédes megoldás.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
