Drog és drog között nincs, az alkoholfogyasztás és a drogfogyasztás között viszont már van különbség, lepett meg minket a kijelentésével minap Horváth László drogügyi kormánybiztos. Arról nem is beszélve, tette hozzá, hogy az alkohol a gasztronómia és a kultúra része. Abban igaza van a kormánybiztosnak, amit a szakértők és az orvosok is hangsúlyoznak, hogy nincs ártalmatlan drog, bármilyen kábítószernek lehetnek olyan hosszan tartó hatásai, amelyeket jobb elkerülni. Zacher Gábor azt is szereti hangsúlyozni, hogy míg az alkoholfogyasztás hatásait viszonylag kordában lehet tartani (mármint azoknak, akik nem súlyos alkoholisták), a drog viszont e tekintetben is kiszámíthatatlan. Ám még így sem lehet összevetni azt, amikor valaki hébe-hóba rágyújt egy füves cigire, azzal a minősített esettel, amikor valaki már nem tud meglenni a maga kokain- vagy heroinadagja nélkül.
És ugyanaz igaz az alkoholra is. A reklámokban látott, szépen bevilágított borkortyolgatás köszönőviszonyban sincs az alkoholizmussal, amely jóval nagyobb mértékben sújtja a hazai társadalmat, és a szövődményei sokkal inkább megterhelik az ellátórendszert, mint a jóval látványosabb, a hírekbe folyton bekerülő drogfogyasztás harsány esetei. Nem kell Hajnóczy Pétert vagy Tar Sándort olvasni, Bödőcsöt hallgatni ahhoz, hogy tisztában legyünk azzal, hogy az alkohol mennyire átitatja a mindennapjainkat. Sok magyar család így vagy úgy, de testközelből szenvedi el a mértéktelen ivászat rövid és hosszútávú következményeit. Csakhogy míg ezzel szemben jóval megengedőbbek vagyunk (hiszen a kultúra része!), addig a drogfogyasztást újra és újra akaratgyenge, felelőtlen és link alakok nyakába varrjuk. A politika szempontjából is érthető a megkülönböztetés, hiszen míg a drogosok „üldözésével” szavazatok szerezhetők, a „piások” megbélyegzésével viszont voksok veszíthetők. Miközben az alkohol hatására elkövetett családi erőszak még mindig a tabuk közé tartozik, a legtöbb esetben makacs hallgatás övezi. Az agresszorok felmentésének érveit pedig generációkról generációkra örökítik át az áldozatok.
Ezek függvényében igazán elvárhatnánk a kormány képviselőjétől az árnyaltabb megfogalmazást. Vagyis azt, hogy ne démonizáljon minden drogfogyasztót, illetve ne úgy állítsa be az alkoholfogyasztást, mintha az csupán ártatlan koccintás lenne egy éttermi vacsorán vagy sörözés meccs közben. Miközben a valóság az, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján (2023-as felmérés) hazánk vezeti a listát az alkoholfogyasztási zavarok/alkoholizmus arányát tekintve (21,2 százalék), megelőzve a második helyezett Oroszországot (20,9 százalék) és a harmadik Belaruszt (18,8 százalék). Ami azt jelenti, hogy nálunk a legmagasabb az alkoholfogyasztási zavarok előfordulási gyakorisága a teljes népességen belül. Ezek fényében nagyon is érthető, hogy a tűzzel játszik az a „felelős” politikus, aki a megengedő narratívát erősíti tovább. De megteszi és a jövőben is meg fogja, mert ezzel ő biztosan nem veszíthet. Csak mi.