A 2026-ban esedékes választásokig – ha azokat egyáltalán megtartják, és a miniszterelnök Tusványoson viselt trikóján szereplő dátummal, azaz 2026. április 12-én tartják meg – 139 nap van hátra. Minden nap egyre puskaporosabbá válik a hangulat, amit maga Orbán élez a hatalom mindenáron való megtartása érdekében: ígéretekkel, pénzszórással, folyamatos jelenléttel, fenyegetéssel, blöffökkel és hazugságokkal.
PÉNZSZÓRÁS ÉS ÍGÉRETEK. Éppen úgy, ahogyan a 2022-es választásokon történt, Orbán most is „szívlapáttal” szórja az adófizetők pénzét, a költségvetés már ma sem alacsony hiányát azonnal tovább növeli különféle kiadások vállalásával, továbbá a következő időszak költségvetéseit és államadósságát terhelő ígéretekkel. A kormány az éves hazai termék (GDP) 4 százalékát elérő kiköltekezést hajtott végre 2021 októbere és 2022 áprilisa között. Orbán az újraválasztása érdekében a 2021-ben már befizetett személyi jövedelemadó visszatérítésére, a 25 év alattiak adómentességére, a 13. havi nyugdíj teljes összegének kifizetésére, a nyugdíjprémiumra, a fegyveres testületek „fegyverpénzére”, a munkáltatói járulékok 4 százalékpontnyi csökkentésére, központi (orvos, tanár, köztisztviselő) béremelésekre vállalkozott; végül pedig - tovább fokozva a várható hiányt és a „pénzhígulást” - különböző, a GDP 5 százalékát elérő beruházásokat jelentett be.
Igaz, ez utóbbi beruházási terveket - a 2022 májusában hivatalba lépett (LE)építési miniszter - Lázár János több ezer milliárd forint értékben úgy levágta, mint a csirkét, de e „halasztások”, a további különadóemelések és a költségvetési zárolások ellenére az államháztartási hiány a GDP 6,8 százalékánál állt meg, és megugrott a Nemzeti Bank (a GDP 2,5 százalékát elérő) vesztesége is. A folyamatos költekezésnek a választók által érzékelhető következménye az Európa rekorder infláció volt, meg az, hogy a gazdasági növekedés azóta sem tért magához, ezért hároméves stagnálás vette kezdetét.
A mostani választás – eddig – „szerényebbnek” mondható költekezéssel jár, hiszen az ismertté vált intézkedések idén ősszel és jövőre együtt a GDP 2-2,2 százalékával (1900 milliárddal) növelik az államháztartás már ma sem kicsinek mondható, a maastrichti kritériumokat messze meghaladó hiányát. Amiről eddig hallottunk: idén a családi adókedvezmény 50 százalékos emelése, a nyugdíjasok élelmiszerutalványa, a gyes és a gyed szja mentessége, a 25 év alattiak szja mentessége, a fix 3 százalékos kamatozású hitelprogramok kamattámogatása a lakásvásárlás (START) és a kisvállalkozók kedvezményezése miatt. Jövőre elindul a gyermekes nők „örökös” szja mentességének esedékes hányada, a fegyverpénz, továbbá a családi adókedvezmény megduplázása. Ehhez járul a 14.havi nyugdíj elindítása (egy heti összeg kifizetése), és még ki tudja, hogy a miniszterelnök milyen újabb pénzszórást tart szükségesnek a hatalom megtartásához.
Ennek nyomán biztos, hogy sem az államháztartás hiánya, sem az államadósság alakulása nem követi a már elfogadott költségvetési tervet, jóval magasabb lesz.
Várhatóan a GDP 5 százalékát messze meghaladja a hiány, és a GDP 75 százalékát elérő államadósság is elképzelhető, ami maga után vonja az infláció újbóli meglódulását.
FIGARO ITT, FIGARO OTT. A miniszterelnök Rossini kedvelt operájának népszerű áriáját énekelve repdesi körül országát, a TV- és rádióstúdiókat, bármilyen eléje tartott mikrofont megragad és önfeledten beleénekel mindegyikbe. Egészen meglepő dolgokat művel, így belebeszél az általa nagyon tisztelt Trump amerikai elnök szövegébe, sőt bemegy az addig megvetett ATV-be is, ahol a nem mikrofonállványként elkönyvelt riporternek is hajlandó nyilatkozni. Aktivitása messze felülmúlja az elmúlt tizenöt évét, kéthetente vesz részt a digitális polgári körök szigorúan zártkörű rendezvényein, hogy őket és önmagát lelkesítse. Hasonló ez ahhoz a pulzáláshoz, amit az elvesztett 2002-es választás első és a második fordulója között mutatott, amikor majdnem meg tudta fordítani az első forduló eredményét. És még hátravan a véghajrá.
FENYEGETÉSEK. A nácizmus hangulatát idéző „tavaszi nagytakarítós”, „poloskázós” március 15-i szónoklatot a vészjósló szeptemberi kötcsei beszéd követte, amelyben Orbán megfelelő magyartalansággal kifejtette – nehogy már magyarosan merjen fogalmazni -: „semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve, minden el lesz rendezve”.
Aztán következett az „ukrán kártya”, amikor is kiderült, hogy fedett magyar ügynökök katonai létesítmények után kajtatva érkeztek Kijevbe. Majd a folytatás: a palágykomoróci templom kapujánál elkövetett gyújtogatós provokáció, illetve Budapesten, a Ferenciek terén a látványos autós üldözés nyomán „ukrán ügynököknek” kinevezett, évek óta ismerten nálunk tartózkodó emberek elfogása.
Ilyen előzmények után fordultunk rá a „Tisza Világ”, azaz a Magyar Péter pártját támogatók adatbázisának „kiszivárogtatására”, hogy a hatalom újabb fenyegetést helyezhessen kilátásba azokkal szemben, akik nem az ő pártján állnak. Reméljük, nem következik be náci mintára a magyar Reichstag felgyújtása, vagy orosz mintára a beszláni iskolai túszdrámához hasonló eset, ám a levegő egyre sűrűbbé válik, minél inkább érzi a miniszterelnök a tábora megingásait.
BLÖFFÖK, AKÁR EGY PÓKERJÁTSZMÁBAN. Orbánék mindig hajlamosak voltak a blöffökre, hiszen jól emlékszünk, amikor Deutsch Tamás elcsukló hangon, szeméből könnycseppet kisajtolva jelentette be 1998-ban, a megfigyelési ügyben, hogy látta édesanyja nevét bizonyos papírokban. Néhány hétre rá derült csak ki, hogy egyáltalán nem voltak papírok és nem volt megfigyelési ügy sem.
A blöffök sora soha nem ért véget, hiszen napjainkban ugyanilyen nyilvánvaló blöff volt, hogy önfeledt lecsózás közben zavarta meg az ő Viktorát Trump elnök, hogy megbeszélje vele az orosz gázról és olajról való leválást. Nem sokkal ezt követően jelentette be Trump, hogy bár kérte a kivételezést Orbán, de nem adta meg neki, majd ezután következett a nevezetes washingtoni vizit, ahol „végtelen” időre kapott Magyarország felmentést a leválási kötelezettség alól.
Újkeletű blöff az amerikai látogatás során állítólag megegyezésig is eljutott „védőpajzs” az USA dollár alapú swap-vonal létrehozásával, amiről sem a függetlenségét védő amerikai jegybank, a FED, sem a Magyar Nemzeti Bank nem tudott. Ugyanakkor 2014 óta a MNB rendelkezésére áll az Európai Központi Bankkal (egy számunkra sokkal fontosabb) euro-swap megállapodás – amiről Orbán hallani sem akar –: ezen keresztül, az ország korlátlanul hívhat le eurót, ha fizetési válságba kerül és elfogy a devizatartalék.
HAZUGSÁGOK REGGEL, DÉLBEN, ESTE – ORBÁN TÚLTESZ A KOMMUNISTÁKON VAGY GYURCSÁNYON IS. Ha csak az utolsó időkben elhangzott hazugságokat idézzük fel, azok is világossá teszik, hogy a „törvény első szolgája” szerepében tetszelgő miniszterelnök a Trumppal folytatott – egyébként eredményes - tárgyalások kimenetelével sem elégszik meg. „Nem bír a vérivel”, folyton-folyvást hazudnia kell.
Így az Oroszországból vásárolt szénhidrogénekre kivetett büntetések alól egy évre kapott mentességet örök időkre szólónak próbálja meg a magyarok előtt feltüntetni. Hasonló hazugság, hogy úgy adja be a ma is üzemelő paksi atomerőmű számára a jövőben az USA-tól vásárlandó fűtőelemeket, mintha azok már meglennének - noha az amerikai cégnek még ki kell fejlesztenie és le kell gyártania az orosz fűtőelemeket kiváltó szállítmányt. Közben úgy tesz, mintha az ún. moduláris kis reaktorok már európai engedélyekkel és tapasztalatokkal is rendelkeznének.
Hazugságok sora övezi az általa idézett közvéleménykutatások eredményeit is, amelyek esetében sem a készítőt, sem a számítások konkrétumait nem fedi fel, csak arra hivatkozik, hogy ezek egytől-egyig kedvezőek a hatalom megtartása szempontjából. Ám hogy a „Pusztaversailles”, azaz Hatvanpuszta hazugsága is milyen nehezen volt tartható, arra kiváló bizonyság, hogy a miniszterelnök apjának és édesanyjának is meg kellett szólalnia, miközben már nem a ló, hanem a zebra néz be az ablakon.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.