Kedden eldőlhet Marco Rossi jövője, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a labdarúgás napján tartja elnökségi ülését, amelynek napirendi pontjai között szerepel a válogatott szereplésének értékelése a világbajnoki selejtezőn.
A nemzeti csapat Portugália mögött második kiemeltként vágott neki a kvalifikációs sorozatnak, jogosnak tűnt az elvárás a pótselejtezőt érő második hely elérésére. Ez elmaradt, hiszen a csoportban csak az utolsóként végzett örményeket győzte le a válogatott, igaz, őket kétszer. Az lett volna a meglepetés, ha ilyen mérleggel is sikerült volna odaérni a második helyre. Még így is csak pár másodperc hiányzott hozzá.
A szövetségi kapitány munkájának értékelése összetett kérdés. A válogatott nem érte el a kitűzött célt. Viszont nem Rossi hibája, hogy az akadémiák tizenöt éve – az élen Felcsúttal – csak nyelik az állami milliárdokat értékelhető eredmény nélkül. Nem Rossi hibája, hogy az MLSZ a csak papíron létező utánpótlás-nevelést látva – a felnőttek után következő U21-es és U19-es válogatottat gyakorlatilag mindenki megveri, és ezekből a csapatokból kellene pótolni a felnőtt együttesből kiöregedő játékosokat –, elkezdett magyar felmenőkkel rendelkező külföldi futballistákat felkutatni. Willi Orbán, Callum Styles, Kerkez Milos is így lett magyar válogatott, Loic Nego 2014-től 2023-ig az NB I-ben játszott, itt élt, őt nem kellett felkutatni, mert itt volt. Nem Rossi hibája, hogy Orbán Viktor miniszterelnök álma (50 magyar labdarúgó az európai elitligákban) és a valóság olyan messze vannak egymástól, mint Mészáros Lőrinc egy elbukott közbeszerzéstől.
Rossinak többségében európai közép- és még gyengébb szintű együttesekből kellett megtalálnia azokat, akikből versenyképes csapatot tud kiállítani.
Lehetőségeihez mérten a kapitány a maximumot is túlteljesítette a két Európa-bajnoki részvétellel, azzal, hogy 2021-ben Budapesten sikerült döntetlent játszani az Eb-n az aktuális világbajnok franciákkal és Németországban az utolsó percekig versenyben volt a válogatott a továbbjutásért a csoportban, amelynek még Portugália volt a tagja. A Nemzetek Ligájában az A divízióba juttatta fel a válogatottat, és nem esett ki az első évben, amikor a németek, az olaszok és az angolok voltak a csoportellenfelek, sőt, Angliában 4-0-ra nyert csapatával.
És ott van a mérleg másik serpenyője, a közelmúlt nézhetetlen mérkőzései, Rossi kiborulásai, aki már azt is személyes sértésnek vette, ha megkérdezték, miért maradt ki valaki a keretéből? Ilyenkor az volt az ember benyomása, hogy Rossi elfáradt, talán a kapcsolata is kicsit ellaposodott a csapatával. De mégis ő volt az, aki a szerény lehetőségekből kihozta a maximumot.
Mi szolgálná a magyar labdarúgás érdekét? Ha menne? Ha maradna? Ha megy, ki jöjjön a helyére? Van olyan magyar szakember, aki képes ugyanilyen eredményeket elérni a rendelkezésre álló játékosokkal? Ha nincs, ki lehet az a külföldi tréner, akit úgy elfogad a hazai futballközeg és a szurkolók, mint Rossit?
Örülök, hogy nem nekem kell válaszolni ezekre a kérdésekre.