Ezekre és egyéb érdekes kérdésekre kaphattak választ az érdeklődők a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia és az Orient Projekt Magyar–Ázsiai Kapcsolattörténeti Platform közös rendezvényén, ahol jeles szakemberek közreműködésével a hazai turkológia alakulásáról szerveztek programot a Párbeszéd Házában a minap. Vásáry István turkológus azzal a kérdésfeltevéssel kezdte, hogyan lehetséges az, hogy a 150 évig tartó török uralom után a 19. században egyre szorosabb kötelék jött létre a törökség és a magyarság között.
Ezt követően a török-magyar kapcsolatok történelmi pontjairól beszélt. Megemlítette, hogy a magyarok már a honfoglalás előtt érintkeztek török nyelvű népekkel. Mint mondta, a magyar turkológia későn, a 19. század elején alakult ki, pedig az Oszmán Birodalom nyelvének, kultúrájának, történelmének a kutatása Európában több helyen, például Bécsben elterjedt volt. Szóba került Vámbéry Ármin utazó, tudós, a magyar turkológia atyja, az ő nevéhez kötődik a magyar nyelv török eredeztetése. Budenz József nyelvésszel baráti viszonyt ápolt, majd az ugor-török háború a két tudóst elválasztotta egymástól.
Mindez, tudniillik, hogy a nyelvrokonság kérdésében Vámbéry tévedett, nem kicsinyíti a tudományos érdemeit: vitathatatlanul a nemzetközi turkológia egyik úttörője, tanítványok hosszú sora követte.
A turkológus többek között megemlítette Thúry Józsefet, aki a közép-ázsiai török irodalmi emlékeket dolgozta fel, Munkácsi Bernátot, Gombocz Zoltánt, utóbbi ahhoz járult hozzá, hogy megértsük, egy finnugor eredetű nyelvhez hogyan társulhattak török jövevényszavak. Zárásként elmondta, hogy három éve megjelent egy kötet: magyarul a Magyar turkológusok kis életrajzi enciklopédiája a címe, és közel száz turkológus életrajza, munkássága szerepel benne. Előbb jelent meg törökül, mint magyarul, s Vásáry István bízik benne, hogy a könyv hamarosan magyarul is napvilágot lát.
A neves turkológus előadása után ő és Fodor Gábor turkológus, történész, az isztambuli Liszt Intézet egykori vezetője válaszolt Szilágyi Zsolt a török-magyar viszonyt körüljáró kérdéseire.
Vásáry vélekedése szerint a mai napig tartó török-magyar szimpátiát az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hozta el, azzal, hogy elbukott, és az első menekülthullámban Kossuth Lajos és kísérete Törökországba menekült. Nagy számú isztambuli kolónia jött létre, sok kiváló ember – katonák, mérnökök – ágyaztak meg a dualizmus korában már szárnyra szökkent szimpátiának. Fodor Gábor praktikus okkal magyarázta, miért Törökország felé vették a magyarok az irányt: egyszerűen a törökökkel volt határos Magyarország, másfelé nem nagyon menekülhettek a magyarok. Ehhez persze kellett az a politikai döntés, hogy befogadják őket, mint valamikor Rákóczi Ferencet és kíséretét. Megtudhattuk, hogy Vámbéry is az ott élő magyaroknál szállt meg, amikor szegényen megérkezett Konstantinápolyba.
Vásáry István kitért Szilágyi Dánielre. Szilágyi keményen részt vett a szabadságharcban, rá pár évvel híres isztambuli antikvárius lett. Elképesztő mennyiségű és minőségű régi arab-perzsa-török kéziratot gyűjtött és kereskedett vele. Szilágyi halála után Vámbéry révén egy része az Akadémiai Könyvtár Keleti Gyűjteményébe kerülhetett.
Magyarországon több lelkes fiatalban megvolt az oszmánokkal szembeni rokonszenv, elterjedt volt a Konstantinápolyba utazgatás.
Akkoriban ez azt jelentette, hogy lehajóztak a Fekete-tengerig, majd onnan pár hét alatt érkeztek meg Isztambulba.
Fodor Gábor beszélt Széchenyi István fiáról, Széchenyi Ödönről, akinek nem keveset, a tűzoltóság megszervezését köszönhetik a törökök. Abban az időben rendszeresek voltak a tűzkárok Isztambulban. Széchenyi ott élt, családot alapított, helyben temették el, a tűzoltóság a mai napig ünnepélyes keretek között megkoszorúzza a sírját. Szintén sikeres pályát futott be Törökországban Liszt Ferenc tanítványa, Hegyei Géza. Szultáni zongoristaként a századvégi török társasági élet egyik kiemelkedő figurája volt.
Vásáry István ismét Vámbéry Ármin tudományos eredményeit dicsérte: a magyar és nemzetközi turkológia rendkívüli alakítója volt, olyan dolgokat írt meg, amiket addig senki. 1885-ben hiánypótló könyvet jelentetett meg A török faj (a faj szóhasználat népet jelöl) címen.
Vásáry felidézte, hogy a két háború közti Magyarországon nagy csodálat övezte Kemal Atatürköt, a Török Köztársaság megalapítóját és első elnökét. A törökök Trianonja a Sèvres-i béke, ezzel a törökök az Oszmán Birodalom nagy részét elveszítették. Ekkor lépett fel Atatürk, és kezdett harcokba az antanthatalmak ellen Törökország megmaradásának az érdekében. Atatürkék felépítették az új Törökországot, halálakor a budapesti polgármester gyászzászlót tetetett ki.
Ami a mai Törökországot illeti: az új világrendben Törökország a nyugati szövetség szerves tagjává vált, a kezdetektől tagja a NATO-nak, az Amerikai Egyesült Államok mellett a második legnagyobb hadsereggel rendelkezik.
Tavaly tartották a számtalan programmal egybekötött, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója alkalmából a magyar-török kulturális évadot. Minden bizonnyal a két ország közti együttműködés a jövőben is folytatódik majd, a két nép egymáshoz fűződő köteléke elválaszthatatlan egymástól.
