Kubatov Gábor;korrupció;élsport;

Aranyvécék

Játsszunk el a következő gondolattal: utazunk egy szomszédos országban, az út mentén kormányzati óriásplakátokon a magyar miniszterelnök képe díszeleg főgonoszként, a rádiókban, tévékben „társadalmi célú hirdetésként” fut ugyanez az uszító, gyűlöletkeltő politikai reklám. A vízcsapból is Orbán folyik, aki maga a patás ördög, a szomszédos nép minden gondjának, bajának fő okozója. A közösségi médiában még rosszabb a helyzet. Ott még a nemzeti ikon sportklub vezetője is a mi miniszterelnökünket vádolja luxizó barátai, párttársai, rokonai rongyrázásáért, holmi zebrákért, kastélyokért.

De azzal a gondolattal is eljátszhatnánk, mi lenne például a francia társadalmi és politikai válasz arra, ha a PSG katari tulajdonosa vagy elnöke a klub sportolóit felsorakoztatná a „palesztin ügy” mellett, Izrael és/vagy valamely francia politikai párt ellen, politikai célokra használva sportolói és klubja tekintélyét.

De ilyen csak Magyarországon történik. Nálunk viszont büntetlenül, társadalmi tiltakozás nélkül. A magyar nemzeti ikon sportklub vezetője a nagy nemzeti tragédia másnapján nem azzal foglalkozik, mit kellene másképpen tenni azért, hogy a fociba számolatlanul öntött közpénz ne váljon füstté, hanem „Zelenszkij és haverjai” állítólagos fényűző életével és az Ukrajnát megrengető korrupciós botrány fővádlottjának állítólagos aranyvécéjével.

A klubvezetőnek természetesen saját digitális harcos klubja van, aminek tagja többek között az a hálóőr is, aki beengedte a végzetes ír gólt. Nem rajta múlt, az viszont a magyar társadalmon múlik, hogy nálunk ez megtörténhet.

Ukrajnában a mindent átszövő posztszovjet korrupcióra csúnyán ráerősített a háború. De még így is sorra kibuknak a nagy ügyek és lebuknak az elkövetők akkor is, ha az elnök valamikori és jelenlegi környezetéből kerülnek ki. Eközben idehaza már nem csak a gazdaságot, hanem a sportéletet, a bálványként tisztelt klubokat is zsebre vágta a kormány, rabló uralma védelmében sportolókból csinál büntetlenül vásári majmot. Ez is felér egy aranyvécével, s attól tartok, utóbbi is előbb-utóbb odakerül az aranylábú fürdőkádak mellé.