Egy hónappal Krasznahorkai László Nobel-díja után a brit-magyarként emlegetett David Szalay részesült tekintélyes irodalmi elismerésben. Hétfő este varázslatos Temze-parti helyszínen, az Old Billingsgate rendezvényközpontban került sor az 56 éves múltra visszatekintő Booker-díj idei győztesének kihirdetésére.
A versenyben az Egyesült Királyságban élő írókon kívül a Nemzetközösség, az Egyesült Államok, az Ír Köztársaság, sőt bármely más ország angolul publikáló és a szigetországban megjelent könyv alkotói vehetnek részt. Az első helyezés a dicsőségen és a trófeán kívül 50 ezer font (közel 22 millió forint) pénzjutalommal jár. Idén 153 kötetet vett figyelembe a zsűri, melyet előbb egy 13-as hosszú-, végül ötös rövidlistára szűkített le. A bizottság idei elnöke Roddy Doyle volt, aki 1993-ban maga is részesült a kitüntetésben Paddy Clarke Ha Ha Ha című, az eredeti írásmódot a magyar kiadásban is megőrzött regényéért. Az öt döntnök közül leginkább Sarah Jessica Parker, a Sex and the City, Szex és New York sorozat sztárja ragadta meg a díj iránt érdeklődők fantáziáját. Viszonylag kevesen tudták, hogy a színésznő az olvasás rabja. Mint most a BBC-nek nyilatkozva elmondta, múlt év karácsonya óta 169 könyvet fejezett be, "ez az a hely, ahol a legjobban szeret lenni".
Ahogy az 51 éves David Szalayval, az akkor még "csak" rövidlistás reménységgel október elején megjelent Népszava-interjúban már említettük, Kanadában született kanadai édesanyától és magyar édesapától. Bejrútban, majd Londonban nevelkedett, felnőttként Magyarországra költözött, most pedig családjával Bécsben él. Összesen hat regényéből az első, a London and the South East 2008-ban látott napvilágot, öt évvel később pedig már felkerült a befolyásos irodalmi folyóirat, a Granta listájára, mint a legjobbnak tekintett fiatal regényírók egyike. A Booker-díj "ízét" 2016-ban kóstolta meg először, amikor az All That Man, Minden, ami férfi bejutott a döntőbe. Írt azonban Szalay rádiójátékokat és novellákat is, az utóbbiakból összeállított gyűjteménye, a Turbulence a kifejezetten a rövid elbeszélésekre létrehozott Edge Hill Prize jutalmazottja volt 2019-ben.
A BBC News csatornán élő video streamingen követhető ceremónián kiderült, hogy miután a zsűri többször is elolvasta a rövidlistás könyveket, több mint öt órát vitatkozott az elsőségről, noha "nagyon világos volt, hogy mind az ötünknek a Flesh tetszett a legjobban". Érdekes módon a fogadóirodák favoritja Kiran Desai The Loneliness of Sonia and Sunny és Andrew Miller The Land in Winter című regényei voltak, Szalay oddsza 4-1 volt. Roddy Doyle azzal indokolta a zsűri választását, hogy a Flesh "mással nem összehasonlítható, rendkívüli és különleges könyv. Bár tartalma sötét, nagy örömünket leltük az olvasásában. Szerettük az írásmód takarékosságát, vagy ahogy oly sok minden kiderült anélkül, hogy ennek túlságosan a tudatában lettünk volna. Egyedülálló, ahogy a fehéren hagyott helyet alkalmazza. A gyászt néhány üres oldalon ábrázolja". Szalay stílusát írótársa "lebilincselőnek, a dialógusokat és azok hiányát egyaránt fantasztikusnak" nevezte.
David Szalay a trófea átvétele után mondott beszédében, ahogy az szokás, elsőként a kiadónak, a Jonathan Cape-nek mondott köszönetet, majd arról szólt, "mennyire kockázatosnak tartotta a könyvet, kezdve már a címével is". Visszatekintve "nagyon fontosnak érzi, hogy kiadó és ő vállalták a rizikókat, melyek a szépprózával esztétikai, formai, sőt erkölcsi tekintetben járhatnak. Lényeges, hogy a regényíró közösség vállalja a veszélyeket". A mindig őszinte és közvetlen író beismerte, hogy "nem volt könnyű a regény megírása, nem tudott eleganciával és bölcsességgel megbírkózni a rá nehezedő nyomással, aminek egyetlen tanúja a felesége volt, aki külön köszönetet érdemel, amiért osztozott vele az élményben".
Kedd délelőtt, ha csak rövid időre is, sikerült megszólaltatni az egyrészt emelkedett hangulatban lévő, másrészt a média ostroma alá került díjnyertest. Érzéseivel kapcsolatban elárulta, az esemény előtt és alatt úgy próbálta fékezni az izgalmát, hogy bebeszélte magának, egészen biztosan nem ő lesz a győztes. Így valóban "sokkolta", amikor az ő nevét hirdette ki Roddy Doyle, a zsűri elnöke. Nem is titkolja, mekkora dolog az elismerés, hiszen nincs az a regényíró, akinek nem becsvágya a Booker-díjjal járó rangot kivívni, felkerülni a világirodalom térképére. Ahogy a hivatalos beszédben, úgy beszélgetésünkben is kiemelt fontosságot kapott a "kockázatvállalás", mint díja kiérdemlésének szerinte fő oka, ezért is használta a pódiumon saját számítása szerint tizenháromszor a "rizikó" szót. Szerencsésnek mondta magát, amiért a zsűri is vállalta a veszélyt, őt emelve ki az erős mezőnyből. "Még csak most kezdem felfogni, mi történt", - fogalmazott Szalay, így azt sem tudja felmérni, miként változik meg ezzel az élete. Legalábbis rövid távon máris elárasztják a meghívások, felkérések, melyeknek, mint soha vissza nem térő alkalmaknak, szeretne eleget tenni. Ugyanakkor "nagyon várja azt a pillanatot is, amikor visszaülhet íróasztala csendje mellé". Igyekezni fog egyensúlyt teremteni. A Booker-jelenség részeként máris megugrottak a Flesh értékesítési számai, készül az új nyomtatás is. Jó hír a magyar olvasóknak, hogy az elmúlt hetekben megkötötte a szerződést a Librivel, így reményei szerint 2026-ban piacra kerülhet a Hús.
Az átadási ünnepségre meghívottak két brit celebritás közreműködését is követhették. Előbb a rapper Stormzy felolvasásában hallhattak egy frappáns részletet a regényből, majd az énekes-dalíró Dua Lipa árulta el, mennyire rajong a Fleshért, amit "feszült és lebilincselő" olvasmánynak tartott. Olyannyira, hogy ez volt a választása múlt havi könyvklubjára. "Ez az a könyv, ami állandó találgatásra kényszerít. Soha életemben nem olvastam hasonló dialógusokat".
Infó:
David Szalay: Flesh
Random House UK Ltd, 2025

Teret ad a test igényeinek és impulzusainak
A brit média keddi jelentéseiből tallózva a The Guardian reflekcióit érdemes kiemelni. Justine Jordan már cikke címében úgy értékeli, hogy "Kifizetődött a Booker-díjas kockázatos stratégiája". A szerző szerint is ez volt a rövidlista "legszokatlanabb" könyve. Bár Szalay "klasszikus ívet ír le teljes életregényével, a gyermekkortól az öregségig kísérve hősét, de ezt radikálisan új módon teszi, kivágva a regényformát általában vezérlő bensőségességet". A tartalmat röviden úgy foglalja össze, hogy "15 évesen találkozunk Istvánnal a magyarországi szellemi tespedés közepette. Egy középkorú szomszédasszony szégyennel és undorral átitatott viszonyba rángatja be, egy zavart állapotban bekövetkezett erőszakos cselekmény kisiklatja az életét, csatlakozik a hadsereghez és Kuvaitba kerül, majd Londonban köt ki és kidobó emberként dolgozik, mielőtt egy időre a vagyonos elit részévé válik. Mindeközben fogalmunk nincs arról, milyen gondolatokat, érzelmeket táplál, mi motiválja. Csak azt látjuk, hogyan viselkednek vele mások, hogy vágyakoznak iránta és félnek tőle. A legtöbb, amit Istvántól általában hallunk, az egy unalmas, semmitmondó OK". Ezzel a technikával azonban az író eléri, hogy az olvasó próbálja meg a tátongó réseket betölteni és megoldani István rejtélyét. A könyv további nagy erénye, hogy "elsődleges teret ad a test igényeinek és impulzusainak, különösen egy olyan korban, amikor az élet oly jelentős része zajlik a világhálón".

