Utánozás – majomszokás – az általános iskolai zsargonban gyakran használt szólás tolakszik az emlékezetbe az igyekezet láttán, ahogy Orbán Viktor és emberei a rivális nyomában kullogva egyre-másra veszik át Magyar Péter gesztusait, szlogenjeit, választási kampánytaktikáit és ígéreteit. Maga a Lázár-féle országjárás is a Magyar Péter-féle harmadik vagy negyedik, ezúttal nyolcvan napos országjárás utánzata volt, s ugyanez elmondható a DPK-s kampánykörútról is, mely a csekély érdeklődésre való tekintettel semmi egyebet nem szolgált, mint azt, hogy egy megnyert választás esetén ne mondhassák a Fideszre, hogy csalásokkal nyert.
Az utánozásra való rászorultság még olyan jelentéktelennek tűnő külsőségekben is megmutatkozik, hogy ha Magyar Péter farmerban vagy vászonnadrágban és zakó-nyakkendő helyett cseppet sem elegáns, de fiatalos pulcsikban és dzsekikben közlekedik, akkor Lázár János is elfelejti az öltöny-nyakkendős eleganciát, és előkeresi az eddig csak otthon használt, lezserebb ruhadarabjait. Ha Magyar Péter minden nyilvános megjelenése során eleget tesz a kéréseknek, hogy hallgatói közös fotót készíthessenek vele, akkor Orbán Viktor is elkezd fényképezkedni vadidegenekkel. Az meg már csak hab a tortán, amikor a miniszterelnök diétázni kezd, hogy megszabaduljon a pocakjától és visszanyerje sportosabb külsejét, ami ellenfelére jellemző. Aztán az ebben az életkorban amúgy sem reális fogyókúra gyorsan abbamarad, mire az ellenzéki podcasterek egyike (Kommentariátus) gonoszkodhat egy jót, mondván, hogy „rohadtul nem fog lefogyni”.
Fontosabb a külsőségeknél, hogy pártunk és kormányunk ne maradjon le az ígéretek párharcában, hiszen ebben a tekintetben a „kiskakas” érdekes, néha sokakat vonzó dolgokat kukorékol. Ebből majd neki is származhat baja, ha esetleg hatalomra jut, és kiderül, hogy elszámolta magát ígéreteinek pénzügyi megalapozottságát illetően, de jelenleg még előnynek tűnik. Akkor pedig mi, kormánypártiak, nehogy már lemaradjunk olyasféle, sokakat érdeklő területeken, mint a vagyonvisszaszerzés, az adócsökkentés vagy a kata feltámasztása.
Néhány hét késéssel ugyan, de a kormány hangadói is rázendítettek mindhárom témára.
Vagyonvisszaszerzés ügyében az Index értesülése szerint annak kimondására készülnek, hogy „ha a vagyon értéke feltűnően nagyobb, mint a tulajdonos legális jövedelme, és nincs életszerű magyarázat a forrásra, akkor akár jogerős ítélet nélkül is elkobozható lehet a felhalmozott magánvagyon”. Nos, senki ne csodálkozzon azon, ha ebből az ötletből mégsem lesz törvény a választás előtt... Elvégre a választási kampány legkényesebb témájáról beszélünk. Észerevették? Az ellenzék vezetőjétől mostanában alig hallani az „út a börtönbe” kifejezést. Talán mert szakmányban kapja a figyelmeztetéseket: ez az, ami eddig még egyetlen új seprűvel érkezett takarítóbrigádnak sem jött össze.
Adóügyben Magyar Pétert inkább papagájnak kellene csúfolni, mint kiskakasnak, mert a papagáj a legintelligensebb állatok egyike és rengeteget ismétli magát. 80 napos körútja során számtalanszor ismételte el, milyen adócsökkentésekre készülnek a tiszások. És lám, miután a nemzeti konzultációban kikérdezte híveit arról, hogy mit szólnak a Tisza Párt nemlétező adóemelési terveihez, a nagykakas egyszercsak bejelenti, hogy a Fidesz újabb adócsökkentésekre készül. Az meg már legyen az adófizetők baja, ha ugyan észreveszik, hogy vezérmadaraink egyikének sincs bátorsága érdemben hozzányúlni Európa legmagasabb forgalmi adójához, holott köztudott, hogy az államhatalom telhetetlensége a tömeges elszegényedés egyik fő oka. Magyar Péternek az az érvelése, hogy az általános áfacsökkentést úgyis lenyelnék a kereskedők, rövid távon igaz lehet, hosszabb távon azonban megfontolandó, milyen hatással van a gazdaság általános állapotára a világ egyik legmagasabb forgalmi adója.
A félmillió szavazót érintő kata témáját Magyar Péter többszöri megszólalását követően a kormány is kénytelen volt előkotorni a maga által előidézett enyészetből. A program modernizálására vonatkozó ígéreteket azonban egyelőre senki nem veszi komolyan. Talán mert nem komolyan vehetők. Így viszont a téma felmelegítése csak még egy jele annak, hogy a Fidesz a kampánytémák kiválasztásában most többnyire a legnagyobb ellenzéki párt nyomában kullog.
A másik fél majmolásának érdekes epizódja volt, amikor a 21 Kutatóközpont utánzataként felbukkant a semmiből egy XXI. Intézet nevű közvéleménykutató, mely természetesen már első kutatásában Fidesz előnyt mért a Tisza Párttal szemben. Mérte ezt egy olyan intézet, ahol a vezető munkatársaknak, Schmidt Máriának, a Terror Háza főigazgatójának, ottani helyettesének, Békés Mártonnak, valamint a hozzájuk csatlakozott Deák Dánielnek, G. Fodor Gábornak valószínűleg nulla tapasztalata van ezen a területen.
Tombol a párharc, az ötletelés a közfigyelem birtoklásáért. A kormánypárt elkeseredett erőfeszítéseket tesz a kezdeményezés visszanyerése érdekében. De ne általánosítsunk. Van, amiben az újonnan érkezettek majmolják az ellenfelet. A nemzet hangja címmel indított népszavazási akcióban a Tisza Párt utánozta a Fideszt, méghozzá teljesen feleslegesen. A nemzeti konzultációknak semmi köze a népszavazásokhoz, mert nem a nép, hanem a párttagság és a biztos támogatók tábora vesz csak részt bennük. A nemzet hangja akcióban szereplő öt kérdés között is csak egy van, amelyben valamelyes választási lehetőséget adnak a szavazónak. Az, hogy egymilliárd feletti vagy ötmilliárd feletti vagyonokra terjesszék-e ki az egyszázalékos vagyonadót. A válasz könnyen megjósolható.
Ráígérni az ellenfél ígéreteire nem új, de voltaképpen ügyes taktika és többnyire eredményes is. Ebben a versenyben a kormánypárt vezet. Egy ideig azoknál az intézeteknél is szűkült a Tisza Párt előnye, amelyek már egy éve egyfolytában előnyt mérnek a számára. Kár, hogy a politika packázásai közben egyre mélyül a már így is ijesztően mély szakadék, amely a tisztességes kormányzás és a hatalom birtoklásáért folyó ügyeskedés között tátong.
A szerző újságíró.