Kampányeszközzé vált a meddőség elleni küzdelem is, nem véletlen, hogy az Orbán-kormány éppen most mer szembemenni az egyházzal

A parlament előtt van az a törvényjavaslat, amely nyomán január elsejétől Magyarországon is elérhető lehet az olyan petesejt-donáció, amikor fizetséget kaphatnak az adományozók. Erről – mint lapunk tudósításából megtudhattuk – Takács Péter, egészségügyért felelős államtitkár beszélt a Magyar Kórházszövetség múlt heti rendezvényén. Az államtitkár elmondta, hogy a tervek szerint a minimálbér kétszeresét fizethetik januártól a petesejt donoroknak. Jelenleg a törvény tiltja hazánkban a petesejt-donációt, ezért a gyermekre vágyó meddő magyar asszonyok gyakran külföldön, főképp Szlovákiában és Csehországban saját pénzből kell igénybe vegyék ezt az egészségügyi szolgáltatást. Takács Péter így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Ha a törvényjavaslatomat elfogadják, többé nem kell a magyar hölgyeknek Brnóba menni donorpetesejtért”.

Cikkünkben arról is írtunk, hogy Takács Péter sikertörténetként értékelte a meddőség-kezelés 2020-ban végrehajtott államosítását Magyarországon. Az államtitkár azt állította, hogy az államosítás óta két és félszer annyi meddőségkezelési ciklus indult, és a kezelések nyomán megszületett babák száma több mint a duplájára nőtt.

A fentiek ismeretében szerettük volna pontosan megtudni, hogy hány lombikbébi született a meddőségkezelés államosítása előtt és után,

Ezen az általunk segítségül hívott statisztikusok is meglepődtek, mivel a meddőségkezelési adatok az Unió más államaiban bárki számára hozzáférhetők.

Az adatok megismerése érdekében e-mailt írtunk az egészségügyi ágazatért felelős Belügyminisztériumhoz, s a tárca válaszából megtudtuk, hogy a meddőségkezelés államosítása előtt évente mintegy 1500 lombikbébi született, míg a 2024-es beavatkozások eredményeképp már 3000. Ezek a számok Takács Péter közlését erősítik.

Igaz, nem maradéktalanul, az említett számok némiképp sikerpropaganda-terméknek tűnnek. 2020 előtt a meddőségi kezelések javát a magánintézetek végezték. A legtöbb lombikbébi a Kaáli Intézetben született. A rendszerváltás előtt az Egyesült Államokban praktizáló szülész, Kaáli Nagy Géza a kilencvenes évek elején Magyarországon létrehozta hat városban működő meddőségkezelő intézetét. Az államosítás a magyar-amerikai állampolgárságú Kaáli számára ma is nehezen feldolgozható történet. Főleg azért, mert a politikai vezetés azzal indokolta ezt a lépést, hogy a magánintézetekben sok a szabálytalanság, s nem lehet tudni, mi lesz a be nem ültetett embriókkal. Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes egy 2017-es nyilatkozatában tulajdonképpen legyilkosozta a meddőségi intézetek dolgozóit és az ott kezelt anyákat, amikor azt mondta: az államosítással meg akarják gátolni, hogy „a magzati korukat élő magyar emberekkel kísérletezzenek, legyilkolják őket, lefagyasszák, kidobják őket, és a szöveteiket felhasználják ipari célra (…) A magánbiznisz helyett az állami kontroll világába kell áthelyezni ezeket az eljárásokat (…)”

A Dörgicsén élő, 82 éves Kaáli Gézát – ez a soha semmilyen bizonyítékkal nem igazolt és ennek ellenére Semjén által vissza nem vont – gyanúsítás mindmáig súlyosan sérti, erről – teljesen más összefüggésben – a közelmúltban már beszélt lapunknak. Takács Péter bevezetőben idézett nyilatkozata kapcsán a napokban ismét beszélgettünk Kaáli professzorral, aki elmondta: az államosítás előtt a Kaáli intézetben évente 1600 gyerek született, ebből általában 1200-1300 volt magyar állampolgár. A többi újszülött felmenői külföldiek voltak, mivel az intézet pácienseinek negyede a határon túlról – elsősorban a szomszédos államokból – érkezett. Az intézet már akkor is képes lett volna lényegesen több lombikbébi megszületését elősegíteni, ám az egészségbiztosítás az akkori igényeknél kevesebb beavatkozást finanszírozott meg, és sokan nem tudták saját zsebből fedezni a kezelés költségét. 2020 óta az egészségbiztosítástól származó finanszírozás bőkezűbb lett, s alapvetően ennek köszönhető, hogy több a hazai lombikbébi, nem pedig az államosításnak.

Ám ha megvizsgáljuk, hogy milyen a hazai meddőségi kezelés hatékonysága, akkor nincs okunk a dicsekvésre, tette hozzá a szakmájától már visszavonult nőgyógyász. Kaáli információi szerint, az említett 3 ezer újszülött 20 ezer beavatkozás eredménye (a BM levele is ezt támasztja alá). Ez viszont azt jelenti,

Kaáli Géza szerint azért ennyire rossz a jelenlegi magyar mutató, mert az ide vonatkozó jogszabály nem veszi figyelembe a biológia törvényeit. Az nagyon helyes, hogy 45 éves korig térítésmentesen finanszírozzák a lombikbébi kezeléseket, ám ha a gyermekre vágyó nő elmúlt már 40, akkor a megtermékenyítéshez nem saját, hanem donor petesejteket kellene használni. A most bevezetésre kerülő petesejt donációs kezeléseket az orvosok üdvözölni fogják, vélte Kaáli Géza, hisz az orvosok számára demoralizáló, amikor olyan beavatkozást végeztetnek velük, aminél nem számíthatnak sikerre. A hazai meddőségi központok átlagosan 15 százalékos eredményességi mutatója egyértelműen arról vall, hogy a női páciensek legalább harmada elmúlt már negyven éves, s utóbbiaknak jó esetben egy százaléka képes saját petesejtből kihordani-megszülni egy gyermeket. Ezért Kaáli örül annak, hogy a törvénymódosítás után végre lehetőség lesz a petesejt-donációra. Az anonim petesejt-beültetés után ugyanis a legjobb intézetekben már az első beavatkozás alkalmával 70(!) százalékos az eredményesség a 40 feletti nők esetében.

Nagy kérdés, hogy ha ez így van, akkor Magyarországon jelenleg miért tiltják az anonim petesejt beültetést? Kaáli úgy vélte, emögött az sejthető, hogy a magyar kormány eddig nem akart szembemenni a katolikus egyházzal. A politikai vezetők nem egyszer hangsúlyozták, hogy a meddőségi kezelés jogi szabályozásának kidolgozásánál figyelemmel vannak a katolikus egyház véleményére. Az egyház a Bibliára hivatkozva nem támogatja a lombikbébi-programot, az idegen petesejt beültetését pedig végképp elutasítja. Arról, hogy a kormány konzultált-e az egyházzal az anonim petesejt-beültetés törvénytervezetéről, nem szivárgott ki információ.

Kaáli Géza bevallotta:

Kaáli egyébként a mostani döntés időpontját nem tartja véletlennek, szerinte a kormány a választáshoz közeledve igyekszik sikeresnek feltüntetni meddőség elleni harcának látszólagos eredményeit, és az se lehet véletlen, hogy épp most hajlandó olyan törvénymódosításra, ami szembe megy az egyház tanításaival. Ne feledjük: jelentős létszámú – több mint félmilliósra tehető – választói rétegről van szó, hiszen

Vélhetően az ő szimpátiájuk és voksuk elnyerése érdekében vállalja a kormány, hogy ezúttal nem hallgat az egyházra.

Kaáli Géza arra is kitért, hogy a jogszabályváltozás önmagában kevés az előre lépéshez, ugyanis a meddőségi centrumok súlyos munkaerőgondokkal küszködnek. Kaáli megemlítette: tavaly Takács Péter maga is elismerte, hogy a „rendszer jelenleg feleannyi humán erőforrással és infrastruktúrával rendelkezik, mint amennyi a termékenységi zavarral küzdő párok ellátásához szükséges lenne”.

Ebben a környezetben évi 20 ezer friss és fagyasztott embrió beültetést elvégezni önmagában emberfeletti feladat, a továbblépéshez mielőbb meg kell duplázni az ellátó kapacitást, zárta le véleményét Kaáli Géza.