Gyakorlatias ember vagyok, a cselekvés nálam mindenkor megelőzi az ideológiát. Ennek szellemében pár perce letöltöttem a Tisza Világ applikációt. Megadtam minden létező adatomat, amit csak kértek. Nem mintha párttag lennék. Hanem azért, mert amit az állampárt tett és tesz a Tisza Világgal, az messze túlmutat a szokványos politikai küzdelmen. Az állampárt magyarságunk egyik legfontosabb vívmányát, az általános és titkos választójogot vette célba. Az állampárt csőcseléke el akarja érni, hogy az emberek még a szavazófülke magányában se legyenek biztosak abban, hogy valaki nem fogja megtudni, hová húzták az x-et. Az állampárt újra el akarja érni, hogy magyarok tízezrei legyenek a saját hazájukban gyáva férgek, akik fejet lehajtva élnek, akik a szavazófülke csöndjében rettegnek, hogy nem kapnak közmunkát, segélyt, engedélyt házfelújításra, vagy a gyerekük nem kap óvodai helyet, ha felvállalják a hitüket, és nem az állampárt oroszcsicskásaira szavaznak.
Ez a szuverenitás állampárti olvasata: itt csak felcsúti páva úr lehet szuverén (vagy legalábbis két nagyhatalomnak való elvtelen behódolás közben idehaza pózolhat szuverénként), a választópolgár az nem.
Annak szoruljon csak a gyomra, ha a megyei fideszes téeszelnök úr vagy valamelyik brókeröltönyös-pufikabátos csicskásának, narancsszínű uzsorásának az autója feltűnik a falu végén. Akik azért lopatták el a tiszások adatait, és azért listázzák most őket, hogy a megélhetésükért rettegő falusiak gondolják csak nyugodtan azt, ha nem jön pályázati pénz a falunak, ha mégse újítják fel az utat, nem kötik be a szennyvízcsatornát, az azért van, mert a szomszéd Pistikéje csúnya dolgokat töltött le a neten. Nem, nem gyerekpornót, mint a fideszes nemzetes urak némelyike. Azért legfeljebb csak némi felfüggesztett jár. Már ha véletlenül lebuknak. Hanem a Tisza Világ applikációt.
Szóval visszakanyarodva: aki csak tudja, töltse le szépen a Tisza Világ applikációt! Mert most ez az igazi szuverenitás, ami már akkor is szuverenitás volt, amikor ez a szó nem is létezett. Ez az, ami a hitükért gályarabságot is vállaló hitvalló prédikátoroknak, az általános és titkos választójogért harcoló munkások mártírjainak egyaránt erőt adott a szenvedéshez: az ember Isten által adott önazonosságában, hitében való megnyugvása.
Ezt akarják lerombolni az állampárt muszkavezetői. Nekik ugyanis már nem maradt ilyenjük. Sem hitük, sem önazonosságuk. Csak a szüntelen köpönyegforgatásuk és önárulásuk ténye. Amit magyarázhatnak éppen ezerféle csatornán ezeregyféleképpen, felcicomázhatnak mindenféle tetszetős ideológiával, az akkor is sima árulás marad: behódolás a nagykutyáknak – Putyinnak, vagy most éppen Trumpnak –, a magyarság folyamatos kiárusítása a szuverenitás nevében.
Azt sem árt tudni, hogy a Tisza Világba bejelentkezett hétköznapi magyarok adatainak B-listázása nem erőt, hanem iszonyat pánikot sugall. Ez olyan, mint amikor Kolumbiában az addig félistenként tisztelt-rettegett Pablo Escobar kokainbárón a bűnüldözés elkezdett fogást találni, mire Escobar rettegésében célba vette az utca népét, elkezdett járókelőket, gyerekeket, nőket felrobbantani. Az volt az ő nemzeti nagystratégiája, hogy az istenadta nép majd a rendőröket fogja vádolni a brutális erőszak láttán.
Nos, annak idején Escobar számítása nem jött be. A nép rájött arra, hogy Escobar nem dél-amerikai Robin Hood, csak piti striciből lett elhájasodott tömeggyilkos drogdíler. A drogbáró urat végül menekülés közben, egy háztetőn lőtték szitává a kormányerők.
Ami az itthoni Robin Hoodokat illeti, az ellenzéki magánemberek listázgatása után simán járhatnak úgy, hogy olyanok is szembefordulnak velük, akik amúgy ideológiai alapon támogatnák őket. Az általános és titkos választójog ugyanis ugyanolyan része a magyarságnak, ahogyan a vörös is része a nemzeti trikolórnak. Az általános és titkos választójogot ilyen sunyi módon megtámadni nem ideológiai és pártpolitikai kérdés. Sima nemzetárulás, iszonyatosan kontraproduktív magyarságellenes kampány.