Az északi Lappföld őslakói, a számik hite szerint a természetnek hasonló érzései vannak, mint az embernek: ha tiszteled, segít, ha viszont nem, akkor megbosszulja magát. Inkeri Markkula hároméves korában járt először Lappföldön, hétévesen döntötte el, hogy író lesz belőle, de emellett környezettudós is, aki az északi természet szakértőjeként a számikhoz hasonló hitvilág kutatásában és megőrzésében képvisel egyedülálló hangot a nemzetközi irodalomban. Második regénye, A soha fel nem engedő föld 2021-ben jelent meg szülőhazájában, Finnországban, most pedig végre magyarul is olvasható. A regény a szerző első, Helsingin Sanomat díjra is jelölt könyvéhez hasonlóan a természettel való kapcsolatról, túlélésről és az otthon elvesztésének veszélyéről is szól.
„Sokat gondolkozom rajta, hogy egy könyv vajon még mindig tud-e olyan hatást elérni, hogy attól valóban változzon valami, hogy társadalmi párbeszéd induljon el. Nekem is ez a célom, de csak remélni tudom” – utalt Markkula a számára egyik legnagyobb inspirációt jelentő elődjére, Rachel Carson munkásságára a könyv bemutatóján péntek este a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az amerikai tengerbiológus és ökológus művei (mint például a vegyszerek természetre gyakorolt hatásáról szóló Néma tavasz) nagy hatással voltak ugyanis a modern környezetvédelmi mozgalmak elindítására. Markkula művében részben saját, részben pedig az őslakosok szemén keresztül láttatja a környezeti pusztítás súlyos következményeit. Ehhez az írónak az itt élők hitvilágának és életmódjának megismerésére első kézből volt lehetősége, hiszen bejárta az Északi-sarkvidéket, élt Lappföldön, Izlandon és a Spitzbergákon is. A budapesti PesText kulturális és irodalmi fesztivál részeként tartott könyvbemutatón az író megosztotta, a mai napig kettős érzései vannak az itt tapasztaltakról, hiszen ugyan megérthette az őslakosok kapcsolatát a természettel, de egyben megismerte kultúrájuk leépülésének borzalmas hatásait is. A ma Finnországban, Norvégiában, Svédországban és az Oroszországhoz tartozó Kola-félszigeten élő számik ugyanis a XX. században számos asszimilációs kísérleten mentek keresztül, amelyben például nemcsak mindennapi betevőjük megszerzése vált kérdésessé – hagyományosan részben rénszarvas vadászatból és tenyésztésből éltek –, hanem egy időben nyelvüket is az eltűnés veszélye fenyegette. (Manapság a leszármazottak próbálják tovább örökíteni a fiatalabb generáció körében, de nagy erőfeszítések árán.) Markkula részben az ő sokkoló történelmükön keresztül beszél a globális felmelegedés súlyos emberi jogi következményeiről is. Az Európa Könyvkiadó gondozásában kapható könyvvel ezért egyben célja, hogy megőrizze az északi népek világnézetét, remélve, hogy így mi magunk is kicsit jobban megértjük majd az ember és környezet kölcsönös együttműködésének lehetőségeit.
Infó: Inkeri Markkula: A soha fel nem engedő föld. Fordító: Patat Bence. Európa Könyvkiadó, 2025
