Azt állította Orbán Viktor (úton Washington felé az Index portálnak, az oroszellenes amerikai szankciók alól kért mentességről), hogy „Amerikának nem lehet érdeke olyan döntést hozni, ami tönkretesz bennünket. Ez nem üzleti kérdés a számunkra, hanem élet-halál kérdés. Egy barát élet-halál kérdésből nem csinál üzletet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az orosz olaj vásárlása Magyarország számára egyáltalán nem élet-halál kérdése. A világpiacon van elég kőolaj, és ezt a horvátországi csővezetéken el lehet juttatni Magyarországra. Ha vannak technikai problémák, azokat ki lehet javítani, ha az ár némileg magasabb, azt is ki lehet fizetni. Ettől se a magyar költségvetés, se a magyar gazdaság nem omlik össze.
Hogy aztán Orbán hatalma szempontjából élet-halál kérdés-e az orosz kapcsolat fenntartása, az lehet: ő jobban tudja, mint mi. Az amerikai barát pedig – üzleti, politikai alapon – válaszol a kérdésre.
Azt is állította a miniszterelnök (Washingtonban, a magyar–amerikai csúcs előtt a Kossuth rádiónak nyilatkozva), hogy „mindenki azon dolgozik, hogy Magyarországot belenyomják ebbe a háborúba, Magyarország is adjon fegyvereket, ha kell, adjon majd katonákat, és adja oda a pénzét Ukrajnának”.
Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem dolgozik ezen Európában, még Ukrajna sem. Nemhogy magyar, de európai katonák küldéséről sincs szó, magyar fegyverekre Ukrajnának semmi szüksége, a pénzt pedig az Európai Unió adja neki, nem Magyarország. De szerencsére hős vezetőnk, egyedül szembeszállva egész Európával, mindentől megvéd bennünket, ami nem fenyeget.
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott, a Tisza párti adatbázis nyilvánosságra kerüléséről), hogy „egy adatgazda – most mindegy, hogy egy ellenzéki pártról van szó, ez most nem fontos – alkalmatlannak bizonyult arra, hogy a rábízott adatokat megfelelő körülmények között kezelje”.
Ezzel szemben a tény az, hogy még semmilyen vizsgálat nem igazolta, vajon az adatgazda bizonyult-e alkalmatlannak, vagy informatikai támadás áldozata lett-e, mint pár éve a szegény, védtelen magyar külügyminisztérium. De az egyáltalán nem mindegy, sőt kifejezetten fontos, hogy ebben az ügyben egy ellenzéki pártról van szó, mert a kormány és propagandagépezete emiatt éppen fő ellenfelét támadhatja a vélt alkalmatlansággal. Adatszivárgási véletlenek lehetnek, ez viszont nem véletlen. És Orbánnak nagyon is fontos.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter, hogy „ami történt, az a modern magyar politikatörténet egyik legnagyobb botránya. A Tisza Párt egy ukrán részvétellel létrehozott adatbázisba vezette fel a saját aktivistáinak adatait, és most ezt részben nyilvánosságra hozták, ami azt jelenti, hogy ez az adatbázis ott van ukrán kézen is.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ekkora marhaságot még egy utolsó propagandista se mondhatna, hát még a külügyminiszter. Mert ha a Tisza applikációját valóban ukránok csinálták, akkor mi a fenének hozták volna nyilvánosságra, hiszen az már eleve a kezükben volt. Vagyis ezzel csak azt érték el, hogy most már ott van a Fidesz kezében is. Lehet, hogy Orbán titokban összeesküdött az ukrán ellenséggel?
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
