Mondaná nekik, hogy ne örüljetek és ne bánkódjatok, de leginkább ne érezzetek semmit.
Már rajzolják a jövőt. A jövő az egyetlen lehetséges út, a múltat felejtsétek el.
Most is pont ugyanúgy csinálják, nagyok és okosak és mindent jobban tudnak, rutinjuk van. Előveszik a százéves útmutatót, fellapozzák, megveregetik egymás vállát, aztán nyugalomra hajtják fejüket. Jó lesz ez így!
Évtizedekre elegendő siratót írnak nektek, régi szöveget friss fordításban. Addig még mehettek meghalni, egymást gyűlölni, vérbosszút esküdni mindhiába. Nem tudjátok, hogy új ellenségek készülnek számotokra szívből szeretettel. A maradóknak a menekülők, a megfásultaknak az égő lánggal lobogók, a törzsnek a levágott kar. Nem született meg még az írótok, aki majd papírra veti ama Idegen testet, amivé ti magatok váltok.
Legyetek tehát türelemmel, ha elkészül a végső megoldás, odamehettek megcsodálni. Küldhettek néma segélykiáltást, hazafit, impotens szónokot vagy bohócot, imaláncot. De aláíráshoz a tollat ne feledjétek időben kifaragni életfából.
Mondaná nekik, hogy ez tudvalevő volt már az első nap előtt, még a Genezis idején, mikor ócska kis félistenek gyúrták az új világot, de nem porból és fényből, hanem hamis reményből és elhazudott szabadságból. Miben hittetek?
A vonatokra gondol, amik majd belekerülnek a történelemkönyvnek nevezett hamisítványba, hogy nézzétek, ezeken utaztak a hazát váltók. Meg az üresen hagyott házakra, melyekből van már épp elég, fenik rá a fogukat a türelmesek.
És ajánlana nekik szép verseket, dalokat, amiket felhasználhatnak az iskolai ünnepélyeken, mikor megemlékeznek majdan a feldarabolásról, de nincsenek dalos kedvükben.
Csonka Meseország nem ország, egész Meseország mennyország.
Gondol azokra is, akik még a jók szerepében tetszelegnek, habár nagyon is tudják, hogy mindjárt rájuk virrad a hajnal és a kakas meg a három kukorékolás. Csak még egy kicsit ne kellene árulónak lenni.
A gyanútlanokkal van lélekben. Szavakat ad a szájukba abban a távoli jövőben, mikor majd hetedíziglen is perbe szállnak a sorssal, az ítélettel. Ugye mondtam néktek, de ti kinevettetek!
A kerítéskészítésnek most jön el igazán a reneszánsza. És ott lesznek a csúszópénzben reménykedők, akik azt hiszik, lefizethetik a kijelölt nyomvonal szerint árkot ásót. Nem hiába.
Tanácsolná még, hogy szerezzenek rutint otthontalanságból.
Persze mindezt szigorúan csak arra az esetre, ha nem lenne szerencséjük, és néhányan az urak közül egy ismeretlen palazzóból vagy high-tech üvegcsodából egyszer csak megüzennék nekik, hogy elvégeztetett.
Akik gyufát árultak
címmel jelent meg a közelmúltban a szerző első regénye, amelyben három fiatal lány sorsát követi nyomon a rendszerváltás időszakában, Kárpátalján. „Ukránok, oroszok, zsidók és magyarok; kényszerű döntések, emberi gyarlóságok, a maffia és az anarchia születésének hajnala, és mindeközben a szerelem ébredése…”
