Egy jobb élethez ad útmutatást A Dalai Láma – A boldogság tanítása című dokumentumfilm

Rendkívüli éleslátása, bölcsessége, egyszerűsége és szerető kedvessége emeli a világ legnagyobb spirituális tanítói közé a 14. dalai lámát, polgári nevén Tendzin Gyacót. Mondadójára, tetteire mindenki odafigyel, vallástól, rassztól és szexuális beállítottságtól függetlenül. Tanítása az egész emberiséghez szól, muszlimhoz, keresztényhez, ateistához, de még azokhoz is, akiknek az életében nincs jelen semmiféle spiritualitás. Mindez azért lehetséges, mert a tibeti vallási vezető olyan titok tudója, ami csak kevesek számára tárja fel magát. Tendzin Gyaco ugyanis tökéletesen tisztában van vele – és egy percre sem téveszti szem elől –, hogy milyen embernek lenni. Ez az ő „szuperképessége”: emberként fordul oda minden érző lényhez, és ez az, ami már elsőre megbabonázza a nézőt a legújabb, róla és vele készített dokumentumfilmben.

 Aposztrofálhatjuk portré- vagy dokumentumfilmként, de talán akkor járunk a legjobban, ha nem aggatunk rá címkéket és csak engedjük, hogy magával ragadjon bennünket a dalai láma tanítása. A vallási vezető már a film elején tisztázza, hogy aki valamiféle csodát vár ettől a filmtől, ettől a tanítástól, az csalódni fog. Nincs szükség csodára ahhoz, hogy jobbá, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá tegyük életünket, elég, ha megértünk, belátunk bizonyos dolgokat. Be kellene látnunk például, hogy a világban a legtöbb rossz okozója a „mi” és az „ők” szembenállása. Tanítása szerint akkor is együtt kell élnünk egymással, ha nem is értünk mindenben egyet, előbb-utóbb pedig rá kell ébrednünk arra, nincs olyan, hogy „mi” és „ők”. Ugyanis mindannyian emberek vagyunk ugyanolyan vágyakkal, ugyanolyan szenvedésekkel. Önzők vagyunk, de ha már így alakult, legyünk bölcsen önzők. Ne legyünk önimádóak, de szeressük magunkat, mert ha ezt meg tudjuk tenni, megnyílik az út ahhoz, hogy másokat is szeretni tudjunk. A dalai lámát nem véletlenül emlegetik az együttérzés megtestesüléseként, tanításának központjában ez a gondolat áll.

Tibet vallási vezetője a filmben egy elsőre talán meghökkentő állítást tett azzal kapcsolatban, hogy mi lehet még a probléma a társadalommal. Meglátása szerint ugyanis túl sok a hős a világban, s ezeknek a hősöknek a nagy része férfi. Mielőtt félreértenénk, hősök alatt azokra a katonákra és vezetőkre gondolt, akik e címszó alatt másoknak ártanak. Felidézte, hogy bár anyukája írástudatlan és szegény volt, nem volt nála nagyobb szívű asszony és meglátása szerint a világ sokkal békésebb hely lenne, ha több nő ülne vezető pozícióban. 

Tendzin Gyaco annak is pontosan a tudatában van, hogy a világot megváltoztatni csak úgy lehet, ha előbb a gondolkodásunkat változtatjuk meg. Ha meglátjuk és felismerjük, hogy félelmeink, szorongásaink átmenetiek. Ha belátjuk, hogy a világban minden mindennel összefügg és nincs semmi, ami önmagában állandó lenne. Mindezen felismerésekhez magunk is eljuthatunk a meditáció segítéségével.

A dalai láma bölcsessége abban is megmutatkozik, hogy nem veti el a tudományos és technikai eredményeket, sőt, élénken érdeklődik irántuk. Úgy véli, a kvantummechanika ugyanazt tanítja, mint a buddhizmus, vagyis, hogy a végső valóság nagyban eltér attól, mint amit a hétköznapokban tapasztalunk. Meglátása szerint pedig az együttérzés mellett az intelligenciánkra, a „csodálatos emberi agyra” is szükség van a boldogabb élet eléréséhez. Csak ezek együttes művelésével tudjuk megváltoztatni gondolkodásunkat. A valóság ilyen megismerését pedig már az iskolában is tanítani kellene.

A Dalai Láma – A boldogság tanítása című film a magyar mozikba Papp János színművész narrációjával érkezik, ami külön meghittséget kölcsönöz az alkotásnak. Papp János az elmúlt évtizedekben olyan ismert emberek hangját adta, mint például David Attenborough, Morgan Freeman vagy éppen Gene Hackman, így az ő közreműködése garantáltan közelebb hozza a nézőkhöz azt a csendes erőt, amely a Dalai Láma tanításainak esszenciája.