Adler Standard 6-os automobil, üzemanyag kannákban, pótkerekek, alkatrészek, szerszámok, két autószerelő, dinamit utat törni a vadonban, három pisztoly banditák és farkasok ellen, sátor, egy fotográfus, továbbá 148 keménytojás. Alaposan felkészült a világ körüli túrára Clärenore Stinnes (1901–90). Az első német női autóversenyző százezer márkás támogatást szerzett iparmágnásoktól példátlan útitervéhez, és Hindenburg birodalmi elnök ajánlásával indult el Frankfurtból 1927. május 25-én.
Clärenore története modern mese. A dúsgazdag gyáros és Reichstag-képviselő Hugo Stinnes lánya volt, apuka kedvenc Egérkéje (Mäuslein). Tőle tanult már ifjan céget igazgatni. Rátermett volt, de hiába, a családfő váratlan halála után a fivérei kitúrták, mondván, az üzlet nem nőknek való. Ezt hajtogatta az anyjuk is, mert aggasztotta, hogy energikus lánya 23 évesen hajadon. Clärenore nem vitatkozott, odébbállt. Két kiskutyája mellett volt még egy szenvedélye: szeretett gépkocsit vezetni. És tudott is.
Versenyzőnek állt. Első startja előtt autógyári szponzora azt mondta, egy szép hölgy a volánnál úgy is jó reklám, ha utolsónak ér célba. Ezt Clärenore nem hagyhatta annyiban, és a következő két szezonban nem kevesebb mint 17 futamot nyert meg, férfiakat megelőzve. Ezután vette a fejébe, hogy körbeautózza a Földet. Vakmerőség volt. Sokfelé még nem is láttak automobilt, infrastruktúra híján úttalan utakon hajtottak. Le a Balkánon Isztambulig, tovább Bagdadba, Teheránba, a Kaukázuson át Moszkvába.
Az egyik szerelő beteget jelentett, a másik megmondta kereken, torkig van az életveszéllyel, és kiszállt ő is. Clärenore kettesben maradt Carl-Axel Söderström (1893–1976) svéd fotóssal, és ha már így hozta a sors, összetegeződtek. Lélegzetelállító kalandok sora várt rájuk. Peking felé, Szibériában mongol lovas haramiák elől menekültek. Áthajóztak Japánba, Hawaiira. Bejárták Észak- és Dél-Amerikát Vancouver és Buenos Aires között. Az Andok hágóján sziklát robbantottak, Washingtonban Hoover elnök köszöntötte őket.
Autóztak dzsungelben, sivatagban, a Bajkál-tó jegén. Megtettek 23 országban 761 nap alatt 46 063 kilométert, mire végül Párizs érintésével befutottak Berlinbe 1929. június 24-én. A bátor, szabad nő sikerét ünnepelte a weimari köztársaság – még ünnepelhette. Csak a Stinnes fiúk, Clärenore fivérei fanyalogtak, gúnyolódtak, irigykedtek. Nem bírtak örülni, minthogy közben öt év leforgása alatt családi örökségüket, a vállalatbirodalmat férfiasan totálkárosra törték.
A „hölgy a volánnál” nem törődött velük, újra rálépett a gázpedálra. Hazafuvarozta Svédországba Söderströmöt, aki – ilyen a modern mese – sürgősen válni akart a feleségétől. Amíg Németország a vesztébe rohant, a szerelmespár, Clärenore és Carl békességben letelepedett egy fenyves szélén, a vadregényes északon. Összeházasodtak, gazdálkodtak birtokukon, fogadót nyitottak. Három gyerekük született, később árvákat fogadtak örökbe. A világ körüli kalandokból elegük lett, egymásból sohasem: boldogan éltek, amíg meg nem haltak.