A magyarok közel kétharmada azt várja, hogy az adórendszer mérsékelje a jövedelemkülönbségeket és tegye igazságosabbá a közteherviselést – derült ki az IDEA Intézet felméréséből. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a megkérdezettek 73 százaléka szerint a beszedett pénzt az állam rosszul, nem hatékonyan költi el, elég érdekes, hogy egy ekkora társadalmi megegyezést mutató kérdésben a kormány hajthatatlan. Sőt, boszorkányüldözésbe kezd amikor meghallja a többkulcsos szót.
Persze, aki egy kicsit is megfigyelte a NER működését, nem csodálkozik ezen. A szavak jelentéstartalma náluk mindig más, mint ahogy elsőre gondolja az ember. A szolidaritás, a társadalmi igazságosság, a mindenki egyenlő azt jelenti, hogy meg kell védeni a gazdagok érdekeit. Így aztán mindenáron azoknak kedveznek, akiknek van miből élniük, és azoktól várnak ugyanolyan arányú teherviselést, akiknek minden fillérért meg kell küzdeniük. Magyarországon csak a kormánypárti szavazók hiszik, hogy rendben van, ha a milliós fizetésűek ugyanakkora adószázalékkal járulnak hozzá a közöshöz, mint a minimálbéren tengődők.
S hogy mi az eredménye ennek a tudatos munkának? Például az, hogy a magyar háztartások leggazdagabb felső tizedénél koncentrálódik a teljes lakossági vagyon 72 százaléka, a társadalom fele mindössze öt százalékot birtokol. És ezt a Magyar Nemzeti Bank mondja. Továbbá az, hogy évek óta csak a legfelső 20 százalék gazdagodik, azon belül is kiemelten a legfelső tíz százalék. Világszinten páratlan az a folyamat, ami a lakossági pénzügyi vagyonok területén a Fidesz-kormányok alatt végbement. Az átrendeződében nincs semmi természetes, csakis politikai akarat.
A kormány nem egyszerűen „csak” fenntartja az egyenlőtlenséget, hanem évről-évre, újabb és újabb kezdeményezésekkel aktívan ráerősít. Az egykulcsos adó mindebben olyan, mintha a futóversenyen ugyanakkora súlyt tennének a profi sportoló hátára, mint annak, aki bottal jár. Majd álszent cinikusan csodálkoznak azon, hogy egyre inkább nő közöttük a távolság.