Elég nagy visszhangot kapott a sajtóban, hogy a Fővárosi Közgyűlésben a Tisza, a Fidesz, valamint a Podmaniczky mozgalom képviselői leszavazták azt az indítványt, hogy az 1-es metró Bajza utcai megállójának nevét kiegészítsék azzal, hogy Navalnij-emlékhely.
Vitézy Dávid több dologgal is indokolta, hogy miért; az erről szóló posztját egy olyan fotóval illusztrálta, amelyiken a Bajza utca táblát épp Ukrajna táblára akarják lecserélni – ebből arra következtetek, hogy ezt tartja a legfontosabb érvének: „rövid távú politikai akciók keretében nem szabad állomások neveit módosítani”.
Alekszej Navalnij politikai pályafutása 2000 körül kezdődött, az Oroszországban is honos rendszerszintű korrupció elleni küzdelemmel; minimum 2018-tól – amikor is el akart indulni Putyin ellen az elnökválasztáson – a neve már a diktatúra elleni küzdelem egyik jelképe lett. Bár nyilván elítélte az Ukrajna elleni agressziót, amikor azonban az megkezdődött már Putyin börtönében ült, és ki sem jött onnan 2024-es haláláig. Az ő nevét tehát Ukrajnáéval azonosítani ócska kis hazugság; a diktatúra elleni küzdelmét rövid távú politikai akciónak nevezni pedig ennek a küzdelemnek a megtagadása.
Volt egy másik névadás is a Közgyűlésben: akik nem szavazták meg Navalnijt, épp azok egyhangúan megszavazták, hogy a Horn Gyula sétányt Pesti Srácok-ra nevezzék át. Amivel persze nem a Pesti Srácok a probléma – bár amióta a lakájmédia egyik zászlós hajóját is így hívják, akár az is lehetne.
Az Európai Parlament épületében van Horn Gyuláról elnevezett terem, amelynek bejáratánál 2015-ben Horn szobrát is felállították – ez a korántsem rövid távú politikai tisztelet és emlékezet holtában is elégtétel a magyar miniszterelnöknek holmi percemberkék rövid távú politikai akciójáért.
De azért annak örülök, hogy amikor a Göncz Árpád Városközpontról szavaztak, nem ők voltak a döntéshozók.