Az elmúlt hetekben – a koncepciótlan nyári útlezárásokat követően, majd a két rabbi kerületváltási kezdeményezése nyomán – megpezsdült a közgondolkodás a jelenleg bulinegyedként lezüllő Belső-Erzsébetváros körüli tennivalókat illetően.
A párhuzamos szakmai diskurzusok nyomán az is világossá vált, hogy a probléma okozója a markáns éjszakai túlturizmus, azaz az olyan mértékű éjszakai turistaáradat, amely zajával, hulladékaival, a kapcsolódó bűnözéssel ellehetetleníti a területen élők éjszakai pihenését, ezzel lakhatatlanná teszi a városnegyedet. Az elmúlt két évtizedben 40 százalékkal csökkent az itt élők száma: ez csaknem a duplája a teljes kerületben tapasztalt 22 százaléknak és két és félszerese a belső kerületekben észlelt 16 százaléknak.
Az ENSZ Turisztikai Világszervezete világossá tette, hogy a túlturizmus sehol sem szüntethető meg a látogatószám lényeges csökkentése nélkül. Mivel itt a határértéket sokszorosan meghaladó éjszakai zajterhelés a fő probléma, leszögezhető, hogy a ma is tűrhetetlen viszonyok további romlásának csak az éjszakai látogatószám drasztikus csökkentésével lehet elejét venni. Emellett a hazai és nemzetközi publikációk alapján az is megállapítható, hogy az alacsony státusú látogatókból – a budapesti köznyelvben „manchesteri ácslegényekből” – verbuválódó buliturizmus térnyerése a teljes budapesti turizmus szerkezetében is károkat okozott.
Tudható ugyanakkor, hogy a nagyjából 10 ezer lakosú területen éjszakánként nyitva tartó 190 hely jelenleg mintegy 20 ezer engedélyezett férőhellyel működik. Bár a nyitva tartó kocsmák és vendégeik jelentős része nem tartja be a korábban elfogadott rendszabályokat, sem a turizmusért felelős kerületi és fővárosi önkormányzatnak, sem a rendőrségnek messze nincs elegendő kapacitása a napi többszáz rendbontás elkövetőinek rendszerszerű megbüntetésére, és különösen azok megelőzésére. Világos, hogy a helyzet érdemi javítása csak az éjszakai nyitvatartás engedélyezésének megszüntetésével lehetséges.
Elébe menve az intézkedéssel kapcsolatos vitáknak, érdemes áttekinteni, milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járna ez az változtatás.
A legjelentősebb előny mind az ott élők, mind a tágabb környezetben lakók szempontjából az életfeltételek lényeges javulása lenne, ami az éjszakai gyalogos és járműforgalom drasztikus csökkenését, az ezzel összefüggő zaj eliminálását, az éjszakai alvás feltételeinek helyreállását, a közrend újrateremtését, a részeg társaságok eltűnését hozná, jóval kevesebb vandalizmussal, piszokkal, garázdasággal, kábítószerrel. A javuló életfeltételek nyomán növekedne a lakosság száma, és megfordulna a szegregáció észlelhető folyamata is.
Az erősödő közbiztonságnak köszönhetően csökkennének a negyedben a rendfenntartás és a takarítás terhei, a jóval kisebb éjszakai járműforgalom mellett javulna a levegő tisztasága és csökkenne a fényszennyezés. Mindez lehetővé tenné, hogy a Belső-Erzsébetváros ismét Budapest egyik vonzó arculatú, világörökségi környezetével, változatos építészeti örökségével, kiváló megközelíthetőségével a lakosság és a magasabb státusú (középosztálybeli) turisták számára is kellemes, vegyes – lakó, kereskedelmi, vendéglátó, munkahelyi kulturális, turisztikai – funkciójú belvárosi városrészévé váljon, a zsidó történelmet és kultúrát észrevehetően őrző objektumokkal.
A várhatóan csökkenő számú vendéglátóhely mellett teret kaphatnának a lakossági szolgáltatások, és a vandalizmus megszűntével lehetőség nyílna a közterületek igényesebb, a lakosságot szolgáló átalakítására is. Legalább részben értelmet adva a korábban elkapkodottan elrendelt utcalezárásoknak is.
Legjelentősebb hátrányként a turisták számának visszaesését és emiatt a - bevallásuk szerint - évente legalább 50-60 milliárd forintos árbevételű, éjszaka is nyitva tartó vendéglátóhelyek jelentős bevételcsökkenését szokás említeni. Ez sokuk megszűnéséhez vezethetne, és együtt járna a bulinegyedet kiszolgáló további cégek – pl. beszállítók, takarítók – piacának szűkülésével. A visszaeső vendégszám egyúttal csökkentené az airbnb-k forgalmát is, és érintené a teljes budapesti turizmus üzleti bevételeit. Kevesebb lenne emellett a fővárosi és az erzsébetvárosi önkormányzatnak az itteni iparűzési és idegenforgalmi adónemekből származó bevétele. (Korábban még azzal is riogattak, hogy az éjféli vagy késő esti zárórát követően a vendégek a szállásukon folytatnák a bulizást.)
Az éjszakai zárás azonban nem szüntetné meg sem a turizmust, sem a vendéglátást a területen. Számos vendéglátóhely a nappali-esti nyitvatartással is tovább működhetne, ahogyan a város minden más kerületében. A késő esti zárás önmagában nem szüntetné meg az airbnb-ket sem, hiszen a buliturizmus elmúltával mód nyílna a középrétegek számára vonzóbb turisztikai profil kifejlesztésére. A változó vendégkörnek a „manchesteri ácslegényeknél” igényesebb, egyben magasabb fizetőképességű tagjai jórészt szintén szívesen szállnak meg ilyen célra bérbeadott lakásokban, viszont esetükben lényegesen alacsonyabb a rendbontások, károkozások száma. Amennyiben viszont – külön intézkedésként – mégis megszűnne a lakások rövid távú bérbeadhatósága, akkor a VII. kerületben a jelenlegi viszonyok szerint mintegy 4200 lakás kerülne vissza eredeti funkciójába, összesen 10 ezer szobával. Ez várhatóan 8-10 ezer új lakót eredményezne, azaz a kerület népességének hosszabb távú változása hasonlóvá válna a szomszédos kerületek tendenciáihoz.
A felsoroltak – az airbnb-k megszűnése esetén a turisztikai adók elmaradásával – kb. évi 1,2-1,4 milliárdos kiesést jelentenének a kerület 50 milliárdos költségvetésében, amit nagyjából ellensúlyozhatna a jelenleg 1,8 milliárdra becsülhető takarítási költségek drasztikus csökkenése. A képhez hozzátartozik, hogy az iparűzési adó csökkenése a kerület költségvetésében annak elosztási modellje miatt legfeljebb néhány tízmilliós nagyságrendű lenne, és az 50-60 milliárd forintos adóalap után esedékes 1-1,2 milliárdnyi adó kiesése a főváros egésze számára sem okozna komoly érvágást. Tekintettel arra is, hogy a megszűnő éjszakai nyitva tartás nem szüntetné meg a vendéglátó, illetve kulturális létesítmények bevételeit és adóit, a terület profilváltása pedig új bevételforrásokat – és adóalanyokat, bevételeket – teremtene.
Ami a foglalkoztatást illeti, az éjszaka nyitva tartó cégek 2023-ban mintegy 1500 fő foglalkoztatását jelentették be. Őket a jelenleg munkaerőhiánnyal küzdő budapesti vendéglátás még az összes ilyen munkahely megszűnése esetén is könnyen felszívná, és hasonló folyamatok várhatók a hasonló nagyságrendben itt dolgozó egyéb kiszolgálók esetében is.
A fentiek alapján az látható, hogy a záróra két csoport számára lenne egyértelműen hátrányos: az éjszaka nyitva tartó helyek 5-600 tulajdonosa elveszítené addigi – az ott élők életkörülményeit ellehetetlenítő – jövedelemforrását, és mindenképpen változtatásra lenne szükségük. A másik nagy csoport az éjszakai szórakozást kereső budapesti fiatalok – és kevésbé fiatalok – napi öt-tízezres nagyságrendű csoportja lenne. Ennek ellensúlyozására az erre hivatott fővárosi szervezeteknek indokolt lenne egy vagy több olyan helyszínt találniuk, amely jó közösségi közlekedés mellett, de a környéken élők zavarása nélkül biztosítaná a kulturált szórakozás sokszínű lehetőségét az odalátogatók számára.
Mivel pedig a választásokat megelőzően a politikai pártok rendszerint kedvezni próbálnak a választóknak, ezekben a hetekben éppen elérkezett az ideje annak, hogy a kerületi önkormányzat körültekintően, de határozottan döntsön az Belső-Erzsébetváros tekintetében is a záróra elrendeléséről. Legalább részben elhárítva azokat károkat és hátrányokat, amelyeket a 2013-ban a kerületi önkormányzat által meggondolatlanul és felelőtlenül kialakított rendszer okozott a szűkebb és tágabb lakóközösségnek.
A szerző urbanista, várostervező.