Az elhunytakra nem mindenütt gondolnak szomorúsággal. A világ egyes részein kimondottan vidám ünnep a halottak napja, amikor tarkabarka ruhákban zenélnek, táncolnak, jókat esznek, és felelevenítik eltávozott szeretteik emlékét. Mexikó ugyan ma túlnyomórészt katolikus ország, mégis egy különleges ötvözetét tapasztalhatjuk meg itt a korábbi civilizációk, az olmékok, a zapotékok, a maják és a purépechák hagyományainak – már az aztékok is ünnepelték a halottak napját, bár a jelenlegi naptár szerint augusztusban –, valamint a keresztény vallás előírásainak. A Dia de los Muertos, a halottak napja Mexikó egyik legfontosabb vallási ünnepe, azonban ők nem az elmúlást, hanem az élet folytonosságát, körforgását ünneplik meg ezen alkalommal. Ugyanakkor ez távolról sem egy morbid esemény, hanem az elhunytakra történő emlékezést hangsúlyozza.
A budapesti TODO mexikói étteremben Rosario Milonero, Mexikó magyarországi nagykövete mutatta be országa hagyományait, amelyek ehhez az ünnephez kapcsolódnak. Beavatott minket abba: a mexikóiak számára a halál nem valaminek a vége, hanem egy új kezdet, átlépés egy másik életbe. Október végén, november elején mindazokat az élőlényeket megünneplik, akik már továbbléptek, nincsenek közöttünk. „Ők azok, akik megelőztek minket, hiszen előbb-utóbb mindannyian erre a sorsra fogunk jutni” – tette hozzá a nagykövet asszony, aki elmesélte: hazájában a halottak napja kifejezetten boldog ünnep, sőt a humor is fontos szerepet kap ilyenkor, hiszen nemcsak az elhunytak jó, hanem rossz, bosszantó szokásairól is megemlékeznek – de mindig nagy szeretettel.
A halottak napja tulajdonképpen többnapos ünnepkörré dagadt az elmúlt években, ugyanis a közelmúltban bevezették, hogy már október 27-én elkezdődik az emlékezés. Ezt a napot az elhunyt kiskedvenceknek szentelik, hűséges kis barátaink lelke ezen a napon látogat meg minket. Október 28-án azokra emlékeznek, akik balesetben vesztették életüket, 29-én pedig azokra gondolnak, akiket már rég elfelejtettek, és a tisztítótűzben tartózkodnak, 30-án és 31-én azoknak a kisgyerekeknek az emlékét idézik fel, akik még azelőtt elhunytak, hogy megkeresztelték volna őket, míg a november elsejét – nálunk mindenszentek napja – a már megkeresztelt és elhunyt gyerekeknek dedikálták. November 2-a, ami nálunk a halottak napja, Mexikóban munkaszüneti nap, ilyenkor emlékeznek az elhunyt felnőttekre.
A helyi ünnepségek és hagyományok az ország egyes területein változók. Mexikóvárosban nagy és díszes felvonulást tartanak a belvárosban, a tartományi városokban pedig vallási körmeneteket rendeznek ezen alkalomból. A kisebb falvakban a hazafelé vezető út mentén is gyertyákat és virágokat helyeznek el, hogy a halott nehogy eltévedjen, és biztosan megtalálja a számára felállított oltárt. Sokan ilyenkor a temetőkben éjszakáznak. Elfogyasztják a halott kedvenc ételeit, és még zenészeket is fogadnak, hogy a családdal együtt énekeljenek a sírnál. A családok napokkal, hetekkel, vagy akár egy egész évre előre megtervezik a halottak napi ünnepségeket.
Az emlékezés rituáléjának középpontjában az áll, hogy a családok ofrendákat, vagyis az elhunytaknak szánt felajánlásokat tartalmazó oltárokat készítenek, amiket az otthonukban vagy parkokban és tereken, illetve a temetőkben állítanak fel. Ezek a színes oltárok, amelyek szinte művészi alkotások, az elhunyt családtagok iránti szeretet személyes kifejezései. Általában többszintesek, a legfelső szinten az elhunytról készült fénykép és gyertyák, valamint vallási szobrok vagy szimbólumok találhatók, alatta maga az ofrendas (felajánlás) található. Az elhunyt gyermekek számára általában játékokat, a felnőttek számára pedig tequilát, mezcalt vagy atole-t tesznek ki. Személyes díszeket vagy az elhunyt kedvenc ételeit vagy édességeit szintén elhelyezhetik. Az édesség azt jelképezi, hogy a halál nemcsak keserű, hanem édes is lehet. Az emberek ilyenkor cukorból készült koponyákat (calaverákat) ajándékoznak egymásnak, a gyerekek aprócska példányokat kapnak. Gyakran egy mosdótálat és egy törölközőt is kitesznek, hogy az elhunyt szelleme felfrissülhessen, amikor az oltárhoz érkezik. Sőt még egy pohár vizet is odakészítenek, hogy a halottnak legyen mivel enyhítenie a szomját. Ezenkívül narancssárga színű bársonyvirágokat is elhelyeznek, amelyeket a köznyelvben „a halottak virága” (flor de muerto) néven emlegetnek. Ezek Mexikó-szerte szintén a halottak napjának ikonikus szimbólumai.
A nagykövet asszonytól azt is megtudtuk: általában október 28-án állítják fel az oltárt, de persze vannak, akik az utolsó pillanatra hagyják ezt, és csak 31-én kezdenek díszíteni. A hagyományok szerint november 5-én szedik le az ofrendákat, de – mint ahogyan a karácsonyfát is egyre többen tartják meg vízkereszt után is – az oltárok is sok helyen egészen november végéig megmaradnak. Utána pedig a kis tárgyak ugyanúgy dobozba bújnak pihenni, mint a karácsonyfadíszek, és egy évig várakoznak az újabb ünnepre.
La Catrina kalapja
A mexikói halottak napi ünnep elegáns csontvázhölgye a La Catrina, amelynek eredete az 1910-es évekre nyúlik vissza. A figurát José Guadalupe Posada mexikói rézmetsző művész találta ki. Az eredeti Catrina a „La Calavera Garbancera” címet viselte, egy művészi metszet formájában. Politikai szatírának szánták, hogy kigúnyolják a mexikóiak egy bizonyos társadalmi osztályát, ugyanis a művész európai arisztokratikus törekvésekkel rendelkezőnek ábrázolta őket. Ezért visel a Catrina grandiózus, tollas kalapot, olyan stílusút, amely a korabeli Európában divatos volt. A halál női ábrázolásához az is hozzátartozik, hogy a spanyol nyelvben a halál nőnemű főnév (la muerte). Éppen ezért ábrázolta Posada is női kalapban a csontvázat. A Posada által megalkotott csontvázat a híres mexikói muralista, Frida Kahlo férje, Diego Rivera nevezte el La Catrinának, a catrín szó jelentését nőiesítve. Ez a kifejezés a nagyon jól öltözött férfiakra vonatkozott, akiket egy szintén elegáns nő kísért a bálokra és összejövetelekre.
Édes hagyományok
A Pan de Muerto és forró csokoládé a halottak napjának hagyományos ételei. Az időszak egyik kulináris csúcspontja a Pan de Muerto, vagyis a holtak kenyere. Ez egy édes, tojással készült, természetes citrusfélék ízével átitatott kenyér. A kenyeret fahéjjal elkevert forró csokoládéval fogyasztják, amely kellemesen felmelegíti az ünneplőket a hűvös novemberi estéken.
