A bárányokat gyakran szelídnek tartják, és valóban van bennük valami nyugalmat sugárzó erő. Ugyanakkor minden pásztor tudja, hogy a juhok makacsak is tudnak lenni, és odafigyelést igényelnek. A nyáj életét figyelve az ember megtanul türelmet, kitartást és ritmust gyakorolni. Tartásának egyik szépsége éppen ez: az állatokkal való kapcsolat.
Egy jó gazda ismeri minden juhát, látja, ha valamelyik beteg vagy rosszkedvű. Ez a közvetlen figyelem, a napi gondoskodás olyan kötődést teremt, amelyben a gazda és állatai kölcsönösen alakítják egymás életét.
Egy jó gazda ismeri minden juhát, látja, ha valamelyik beteg vagy rosszkedvű. Ez a közvetlen figyelem, a napi gondoskodás olyan kötődést teremt, amelyben a gazda és állatai kölcsönösen alakítják egymás életét.
Összhangban a természettel
A juhászat a magyar puszta ikonikus részét képezi már a honfoglalás kora óta: elég, ha pusztán a magyar népmesék karaktereire, a juhászokra gondolunk. A néphagyományban a juh és a juhász a szabadság, a természettel való összhang és a közösségi összetartozás jelképei. A mesékhez hasonlóan a juhászok csakugyan okos, tudatos emberek voltak, hiszen tudták, hogyan kell együttműködni a természettel, ismerték azt. A pásztorbot, a suba vagy a pulikutya, valamint az Alföld tipikus látványához hozzátartozó gémeskút és a mellette legelésző nyáj, pedig mind ehhez az életformához kapcsolódó szimbólumok, amelyek generációk óta fennmaradtak.
A juh évszázadok óta az ember egyik legfontosabb haszonállata. Gyapja meleg, tartós és sokoldalúan felhasználható. Bár a modern textilipar háttérbe szorította a kézi feldolgozást, újra reneszánszát éli a kézműves fonás, nemezelés és szövés, amiknek a képviselőivel kirakodó vásárokon találkozhatunk. A természetes gyapjúból készült termékek – takarók, pulóverek, szőnyegek – pedig nemcsak szépek, hanem tartósak és környezetbarátak is.
Családommal mi is tartottunk 4 éven át birkákat Abonyban. Ismerősi kapcsolatunk révén a hátsó telkünkön, mintegy 1500 négyzetméteren három bárányt neveltünk fel minden évben: tavasszal megkaptuk őket, nyáron legelték a füvet, ősszel pedig visszaadtuk őket levágni. A húsból így mi is kaptunk, és füvet sem kellett nyírni a hátsó telken. Elfoglaltságot is jelentett, valamint a csirkékkel is jól megvoltak:
előfordult, hogy a kérődző és lustálkodó bárányokra csirkéink nemes egyszerűséggel felültek.
