Politikai közvéleményünk egyik központi témája évtizedek óta az elhibázott és ellentmondásos pénzügyi politikákból származó gazdasági teljesítményromlás, amely a mostani kormányzat szerint különféle eszközökkel már középtávon is korrigálható, így páratlan fejlődés és jólét veheti kezdetét. Az elmúlt évtizedek történései ugyan nem alapozták meg ezt az optimizmust, hiszen az Európai Unióból beáramló példátlan összegekkel sem sikerült csodát tenni – sőt. A korlátozott gazdasági növekedésnek azonban más, kevésbé nyilvánvaló okai is vannak, amelyekről alig esik szó.
A váratlanul bekövetkezett rendszerváltásnak nem volt, nem lehetett átfogó stratégiája. Csak a politika és részben a gazdaság átalakítására születtek elfogadott elképzelések, más területeken többnyire az éppen hatalmon lévő pártok egyik-másik erős emberének elképzeléseit követték és követik. Az egymással szembemenő, sokszor teljesen ellentétes politikák nyomán romlott a modern gazdasági-társadalmi fejlődés meghatározó elemét alkotó emberi tudás és kultúra minősége is. Míg korábban ez magasabb színvonalú volt, mint az anyagi termelés szintje, mára valamennyi fejlettségi mutató jelentősen rosszabbá vált.
Gyengébb a diákok teljesítménye, a felsőoktatásba kerülők és a diplomát szerzők tudásszintje és mentális állapota, nincs összhangban az oktatás és a munkaerő piaci kereslet, csökkent a kutatás-fejlesztési ráfordításoknak a GDP-hez viszonyított aránya, bürokratikus szervezetté lett az akadémiai kutató hálózat és a felsőoktatási rendszer.
A kialakult helyzet következménye, hogy a magyar munkaerő egy része csak korlátozottan foglalkoztatható, ami gátolja a tudásra alapozott korszerű gazdaság létrehozását. Lényegében ugyanaz a múltra jellemző gazdasági struktúra maradt meg, ami miatt a korábbi rendszer megbukott és hasonlóak az ország vezérlésének módszerei is. Nem változott a népesség többségének mentalitása sem. Egy korábbi vizsgálat adatai szerint a megkérdezettek 70 százalékának az a véleménye, hogy csak a szabályok áthágásával lehet előre jutni, és 85 százalékuk szerint senki sem törődik a másikkal. Mivel az ember „minőségét” a szaktudás mellett az erkölcs, az általános műveltségi szint és a kooperációs készség együttesen határozza meg, a közösségi összefogás és alkalmazkodás lehetőségei is korlátozottak.
Fontos változás, hogy megszűnőben van az emberek „társadalmi neveltetése” a családban, az iskolában, a munkahelyeken és más közösségekben is. Maradt a kortársi nevelés, a tévé-civilizáció, majd a digitális világ fokozódó befolyása, amelynek negatív hatásai egyre erőteljesebben érzékelhetőkké váltak. A legfontosabb értékké a fogyasztási vágy mindent maga alá rendelő elsőbbsége vált, ami mára ellentétes érdekcsoportokra aprózta szét a társadalmat.
Százezrek kerültek ki a korábbi társadalmi együttélés keretei közül, és most sehová sem tartoznak. A valahová tartozás vágya vezérli őket oda, ahol befogadást és reményt találnak – akár a tömegeket verbuváló szélsőséges csoportokba is.
A jólét megalapozatlan ígéretei váltak a pártpolitikai vetélkedők leghatékonyabb fegyvereivé. A hatalom mostanra átértelmezte a szavak jelentését is. Új tartalmakat adtak például a kritikának, lényegében államellenesnek minősítve azt, és fenyegetve azokat, akik ilyesmire vetemedtek. Emiatt megváltoztak az erkölcs és a tisztesség határai is, „kimosdatják a bűnt” és elítélik azokat, akik szóvá teszik, hogy „a király meztelen”. Mindezek nyomán mostanra megtört a bizalom mindegyik parlamenti párttal szemben, ami a társadalmi támogatásuk alapja volt. A hatalmon és ellenzékben lévő politikai elitek iránti ellenségesség, a különböző politikai táborok között és a társadalomban is gyorsan terjedő gyűlölködés a zsákutcába jutott fejlődés jele, hosszabb távú jövőképe pedig senkinek sincs.
Képes lesz-e valaha szembenézni ez a politikai osztály a valósággal? Rehabilitálni tudja-e valaki a tudást, a szakértelmet, a tisztességet – vagy tovább sodródunk egy senki által nem vágyott, embertelen világ felé?
A szerző társadalomkutató, nyugalmazott főiskolai tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
