apavers
öröm, ha van otthon egy
rád hasonlító gerinces;
kicsién – így hívom magamban,
a lába negyvenkilences,
az intellekt sem marad tétlen;
kérdez, nyüzsög köröttem,
álmodik, lélegzik, él,
legszebb dolog e földi létben;
magamra ismerek, jó tükör,
egy csodás fa ígérete
egyetlen dióban…
valami mégis benn gyötör;
mért gyűrődnek az álmok,
ha bennünk ennyi jó van?
navigare
– fiam álmai elé –
lepedőd hullámain
lebegsz, bátor matróz,
rossz szeleknek kitett,
árbóc-tépte hajódon,
nincs portolán, megtudd,
zátonyra fut-e álmod,
vagy fals irányba csábít
szirének vokálja,
tedd le most az oktánst,
tudd, hogy necesse est…
s hajód öleli körbe
nyugvó reggeli víz
