Ha egy pillantást vetünk a térképre, és úgy tekintünk Ukrajnára, mint Európa legerősebb hadseregére, valamint egy nagy országra, mely velünk szomszédos, és hosszú távon integrálódik az Unióhoz, akkor világos, hogy ebben a képletben a magyaroknak egyáltalán nem érdekük, hogy Budapest legyen az ukránok Trianonja.
Az érthető, hogy Orbán Viktornak ez az érdeke, és hogy a politikai közösségét büszkeséggel tölti el, ha Budapest adhat otthont a Trump-Putyin találkozónak. Ha a megállapodás az ukrán területek visszaadásával végződne, akkor persze szeretnék Budapestet az ukránok, de ha kompromisszumos megoldás születik, akkor szimbolikus helyként az ukrán nemzet gyűlölni fogja a magyar fővárost. Ám az oroszok sem fognak rajongani értünk, ugyanis a kompromisszum természete nem az, hogy mindenki elégedett vele, hanem hogy mindenki elégedetlen, és várja a felülírás lehetőségét. Orbán Viktor azt fogja kommunikálni, hogy nálunk hozták tető alá a megoldást, és a tábora nem fogja majd fel, hogy miért nem lesz hálás ezért sem az orosz, sem az ukrán fél.
A józan ész azt diktálja, hogy egy olyan helyen írják alá a tűzszüneti megállapodást, amely távolabb esik az ellenségeskedő felektől. De ha aztán a tűzszünetből évtizedeken át nem lesz előrelépés, nincs az a jövőbeli magyar kormány, amely tompítani tudná a magyarokkal szembeni ukrán gyűlöletet.
Az ukránok elleni uszításért már eddig is elég sokat tett az Orbán-kormányzat. Ugyan próbálták ellensúlyozni azzal, hogy mégis megszavazták az oroszokkal szembeni szankciókat, ám az ukránok úgy tudják, hogy ezt nem jóindulatból tették, hanem az EU zsarolására. Ez tehát nem érdem. Próbált az Orbán-kormány azzal is érvelni, hogy támogatást nyújtottunk a menekülteknek, de megtoldották azzal a hazugsággal, hogy mi fogadtuk be a legtöbb menekültet. Pedig a többségük csak átvonult rajtunk Nyugat-Európába. De miért is maradnának itt egy ellenséges környezetben?
A Fidesz szavazók úgy kezelik azt a kognitív disszonanciát, hogy nekünk is fájt a területeink elvesztése, hogy ezt el lehet fogadni, majd az ukránok is elfogadják. Értünk sem állt ki senki, igazságtalan döntések születtek, hát most az ukránok is így járnak. Igen kevesen vannak azok, akik úgy vélik, hogy a határváltoztatások jogosak: ezt tényleg csak azok képviselik a jobboldalon, akik vagy hasznos idiótái Putyin rendszerének, vagy a hálózata részei.
Amit az igazságtalan helyzet érzelmileg kivált, az a bosszú. Az irigység, a számítás sem tud olyan energiákat mozgósítani egy népben, mint a velük szemben elkövetett igazságtalanság. Márpedig az ukránok a területeik elvesztését, a nemzeti létük kétségbevonását, az országuk megsemmisítésére tett kísérleteket, a gyerekeik elrablását, a lakosaik legyilkolását nem fogják megbocsátani Oroszországnak.
Ebben az érzelmileg végletesen kiélezett helyzetben, ahol az oroszok is meg vannak győződve az igazukról - miszerint ők Ukrajnával mint Európa előretolakodó helyőrségével harcolnak -, tehát a két malomkő között a magyaroknak semmi jót sem ígér az Orbán-rezsim fontoskodása. Geopolitikailag pedig még rosszabb a helyzet, mert Oroszország nem szomszédunk, csak Ukrajna. A magyaroknak nem érdekük, hogy kiszoruljanak az Európai Unióból, a térképen körbezárják az országot, és csak mi legyünk az oroszok csicskásai; de az sem, hogy az ukránokkal legalább száz évre haragba kerüljünk.
Rövidtávon viszont Orbán Viktornak a budapesti találkozó sokat hozhat. Hozhatja a rendszere putyinizálását, megszilárdítását, ahogy azt is, hogy világpolitikai szereplővé válik - ami egy rossz kompromisszumban való részvételben még mindig jobb opció, mint nevetségessé lenni. A magyarok el fogják ismerni, hogy Orbán Viktor világpolitikai szereplő, kérdés, hogy szerintük magyar érdeket képvisel-e, vagy csak a sajátját. Erről fogunk dönteni a következő választásokon.
A férfiaknak általában az a fontosabb, hogy tiszteljék, a nőknek pedig, hogy szeressék őket. Ebben a világpolitikai helyzetben egy macsó kultúrát nem érdekel, hogy mindenki haragszik rá, pláne, ha közben hizlalhatja a büszkeségét. Sértett büszkeségünk vezére lehet Orbán Viktor. De az is lehet, hogy a magyar társadalom képes a más nemzetekkel való szolidaritásra, és arra törekszik, hogy megszeressék.
Ebben az esetben pedig belátjuk, hogy a tűzszünet megkötésére Budapest lehet alkalmas helyszín, de egy igazságtalan béke aláírását valahol másutt kell nyélbe ütni.
Nőiesedik-e a magyar társadalom? – ez is kérdése a következő választásoknak. S itt természetesen nem konkrét nőkre meg férfiakra gondolunk, hanem értékrendszerekre.
A szerző szociológus.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
