Ha egyszer majd a Világ Urai Alaszka után újfent összegyűlnek, s persze Budapesten, a megtiszteltetéstől máris ájuldozó magyar kormánymédia szerint az esemény legesleg-lényege Orbán Viktor beteljesülő békejóslata lesz (a kifejezést helyes folyamatos jövőidőben használni). Addig is a Világ Urai azt tanácsolják a magyaroknak, hogy Orbánt válasszák meg, hiszen övé az ország, övé az hatalom. Ha nem lesz találkozó, annak is lesz következménye. Trump megússza az alaszkaihoz hasonló megszégyenülést, Orbán Viktor pedig előkap a kalapból még egy mondatot, ami szerint így volt ez megtervezve. Értjük. Pechére: tényleg értjük.
Eddig úgy volt, hogy a tűzszünethez kedvcsinálónak átmenetileg felfüggesztik a Tomahawk rakéták szállítását Ukrajnának, amúgy minden a régi, vagyis a háború kitart, Trump naponta forduló álláspontjával szemben. Nagy a veszélye annak, hogy Putyin ismét átveri az önmaga szobrát fényesítgető Trumpot, akit azonban nem kell félteni. Szokás szerint felrúgott minden diplomáciai illemszabályt, ahogy Zelenszkij mögé állíttatta az újságírókat és úgy válaszolt, mintha az ukrán elnök ott sem lenne. Zelenszkij persze kénytelen megalázkodni időről-időre, nála ez a meccs nemzetre és túlélésre megy, szemben Orbánnal, aki csak a maga dicsőségét építi. Kremlinológusok és lélekbúvárok verseny sirathatják a budapesti találkozó elhalasztását.
Mi következik mindebből, ha a kormányváltás szempontját nézzük?
Ami a Tiszát illeti, elsősorban a külpolitikai konzekvenciák fontosak. Adódik-e bármi megrendítő következmény abból, hogy Trump Orbánt támogatja? Fontos számolni és szembenézni vele. De még sokkal fontosabb magasabb, távolabbi szintekre lépni. Megcsinálni a Tisza Internationalt, de legalábbis a világ számunkra befolyásos helyein jól felismerhető Tiszát.
Trump szerint többen nem kedvelik Orbánt, de ő igen, és csak ő számít. Vagyis van, Trump mellett létezik egy másik Amerika, bár elég szűk a mozgástér ahhoz a munkához képest, amit a Tiszának lobbitevékenységben el kell végezni. Az Orbánt támogató nyilatkozatoknak azonban vannak megkerülhetetlen következményei a Tisza számára. Putyin nyomulása inkább a kohéziós törekvéseket erősíti, nem az európai integráció szétesését, ami pedig az oroszok fontos célja. Magyar Péternek tehát egyértelműen és látványosan szükséges fellépnie a közös célok érdekében.
Tíz egység országjárásra jusson két egység világjárás. E téren Magyar az elmúlt egy évben óriási fejlődést mutatott, de ahogy a költő mondja: még nem elég, és mindezt önálló ügyek mentén és Orbán Viktorral szemben is folyamatosan produkálni kell.
Mindig tudni kell úgy viselkedni, hogy világos legyen: Magyar a nemzetközi szövetség aktív támogatója, aki szövetségesei számára felismerhetően elkötelezett, szemben az ország jelenlegi miniszterelnökével.
A helyzet alkalmat teremt Magyar Péternek ahhoz, hogy nemzetközi szereplőként is pozícionálja magát. Ha nem lenne siralmas az alaphelyzet, azt mondanánk, hogy a kórház hulló vakolatától el kell jutni a csillogó tárgyalótermekig. Se bal, se jobb, hanem európai magyar. Minden fontos szereplőnek van ilyen aktív felülete, nemcsak Orbánnak, hanem Melonitól kezdve a németeken át a hollandokig. Legyen Magyar Péternek is.
Ami az orosz problémát illeti, hosszútávú gondolkodásra készítsük fel magunkat. Legbelül érezni kell, hogy a magyarok jelentős részének újsütetű oroszbarátsága nem egy véreskezű diktátor iránti rajongás, abban nem is csak Orbán agylágyító propagandagépezete játszik szerepet, hanem egyfajta Kádár-kori nosztalgia is. És az igy érző választók is szavaznak még. Ukrajnát illetően léteznek propagandisztikus, szélsőséges hangok, de tartsuk szem előtt, hogy a mindenen átütő – hol megalapozott, hol koholt - magyar sérelmi politika terrorizál. Vele szemben nehéz, de elkerülhetetlen a fellépés.
Ukrajna az európai biztonságpolitika megkerülhetetlen tartozéka, és a jelenlegi Amerika sikeresen tol bennünket az erősebb (és remélhetően hatékonyabb) európai integráció felé. A nem ritkán neveletlen kamaszként, a világ vezetőjeként fellépő Trump az európai integráció kéretlen iskolamestere. Az elmúlt jó évtizedben az EU annyira elkényelmesedett, hogy nem tud mit csinálni a jelenséggel, amelyet –jócskán más környezetben, 1967-ben - Servan-Schreiber Le Defi Americain (Amerikai kihívás) című könyvében már megfogalmazott.
A Tiszának globális pozíciókat kell építenie. Itt az ideje, hogy ne csak a választók bizonytalan rétegeit, hanem a globális szövetségeseinket is megnyerjük a jó ügynek.
A szerző közgazdász.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.